Iliescuék rohamra indulnak

A mindinkább érezhető gazdasági válság mellett immár a politikai krízis jelei is felfedezhetőek Romániában.

Két évvel a jobbközép választási sikere után az akkori lelkesedés és a remény a múlté. Semmi meglepő nincs abban, ha mind többen jósolnak teljes csődöt, általános társadalmi elégedetlenséget és előrehozott választásokat. Nagyon kevesen lehetnek - ha egyáltalán még vannak - olyanok Romániában, akik kételkednek abban, hogy két esztendeje kizárólag Iliescuék megbuktatására kovácsolódott össze az országot ma irányító koalíció. Meglehet, eleinte még ők maguk is úgy gondolhatták, képesek megváltani a világot, viszonylag rövid időn belül elmozdítani a társadalmat a szakadék széléről. Megvoltak ehhez a nemzetközi és a hazai feltételek is, a bizalom, a románokat az átmeneti nehézségek elviselésében motiváló NATO-remények, a külföldi befektetői kedv és mindenekelőtt a nagyfokú türelem. Constantinescunak, Ciorbeának, Vasilénak és társaiknak nagyon nagy esély adatott meg, de immár bizonyos: nem tudtak élni vele. A madridi NATO-nem után rendszeressé váló, ideológiai és személyi ellentétekből fakadó koalíciós belviszályok, a görcsös félelem a szükséges, ám népszerűtlen intézkedések társadalmi fogadtatásától (s még inkább a sajtó bírálataitól), az egymásra mutogatás, a meddő, minden fontos ügyet halogató viták teljesen szétzilálták a hatalmi szövetséget. Olyannyira, hogy immár nemcsak pártok között, de azokon belül is állandóak a csatározások, az értékek a jelek szerint jelentőségüket veszítették, s az egyetlen szempont a hatalom mostani vagy későbbi megszerzése. Nem áll távol a valóságtól az a jogosan cinikus megállapítás, mely szerint Románia mindenkori kormányának legfőbb tevékenysége a soron következő tél átvészelése a hatalomban. Hát az idén ez nagyon nehéz lesz. És most nem privatizációról, reformokról és jogszabályok hiányáról van szó. A gondok sokkal hétköznapibbak: a lakosság nagy része egyre szegényebb, az árak rohamosan nőnek, a lej értéke folyamatosan gyengül, s még így sem ritka, hogy késik a bérek kifizetése. Igencsak meglepő volna, ha Radu Vasile kabinetjének nem kellene rövid időn belül a távozását követelő tömegekkel szembenéznie. Főként azért, mert a kormány tehetetlensége következtében - amúgy mást felmutatni valójában nem tudó - egyre népszerűbb ellenzék most elérkezettnek látja az időt a frontális támadásra. Iliescuék, a Román Nemzeti Egységpárt és a Nagy-Románia Párt parlamenti bojkottot hirdetett azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kierőszakolják az előrehozott választásokat. Hiszen ha összefognak, akár győzhetnek is, de erősödni mindenképpen erősödnek. Ezért alighanem az első szóra - vagy talán már azt megelőzően - készek lesznek az esetleges megmozdulások élére állni, s demagógiát, szélsőséges nacionalizmust, fenyegetéseket felhasználva politikai tőkét kovácsolni. S félő, a társadalom többségénél is nagyobb vesztesek leszek a romániai magyarok. Ellenük ugyanis nemcsak C. V. Tudorok és Funarok fordulnak - mint tették ezt a maguk otromba stílusában a hét végén is -, de megtörténhet, hogy rájuk igyekeznek majd hárítani minden felelősséget a - most még - partnerek is.

Magyar Nemzet