A NATO-főtitkár feladatai

A 10. NATO-főtitkár előtt komoly feladatok állnak az ezredforduló éveiben. Segítenie kell a hidegháború után új szerepét kereső szervezetet céljai meghatározásában és új tagok felvételében. A főtitkár a NATO első számú civil vezetője, az Észak-Atlanti Tanács elnöke, a Védelmi, Nukleáris és más fontos bizottságok vezetője. Ő ajánlhat megvitatásra és döntésre napirendi pontokat, és döntőbíró a tagállamok közti viták esetén.

A NATO főbb irányelveit a szervezet megalakulásának 50. évfordulóján, az év elején Washingtonban tartott csúcstalálkozón határozták meg a tagországok. A legfontosabb teendők a következők:

• a kapcsolatok erősítése Oroszországgal és Ukrajnával,
• új európai tagok felvétele, a volt kommunista blokk országai közül is,
• az európai befolyás növelését célzó francia igények mérséklése, nehogy az USA kilépjen a szervezetből.

M ind az előző főtitkár, Solana, mind a most megválasztott Robertson egy erős NATO-t szeretnének, mely európai alapokon nyugszik, de figyelembe veszi az amerikai igényeket is. Ennek megvalósításához az európaiaknak jelentős USA-részvétel nélkül is képesnek kell lenniük békefenntartó feladatok elvégzésére.

A főtitkár hivatala Brüsszelben működik, ez a szervezet politikai és az Észak-Atlanti Tanács állandó központja. A főtitkár irányítja a megbeszéléseket és döntéshozó folyamatokat, és felelősséggel tartozik a tagállamok nagyköveteinek. Egyben ő a szervezet első számú szóvivője.

A brüsszeli NATO-központban dolgoznak az egyes tagállamok nagykövetei és katonai képviselői, a Katonai Tanács elnöke, és további NATO-ügynökségek. 1994 óta a békepartnerség programban részt vevő államoknak is összeköttetésük van a NATO-központtal.
A főtitkár irányítása alatt dolgozik többek között a szervezet jogi tanácsadója és egy közép-kelet- európai ügyekkel foglalkozó tanácsadó is.

Ez a hozzászólás moderálásra vár:

Kövessen minket!