Az orosz válság kulcsfigurái

Az orosz válság kulcsfigurái
1999. augusztus 9., hétfő, 18.10

Viktor Csernomirgyin: A kommunista vezetés egyik maradványa, a szovjet időkben gázipari miniszter volt. Jelcin '92-ben kormányfőnek nevezte ki. Miniszterelnökként komoly szerepe volt a rubel stabilizálásában, és a hiperinfláció legyűrésében. Ugyanakkor sok támadás érte konzervativizmusa miatt. Jelcin váratlanul menesztette hivatalából, annak ellenére hogy sokan az elnök lehetséges utódját látták benne. Helyére a fiatal és szinte ismeretlen Szergej Kirijenkó került a kormány élére. Csernomirgyinnek fontos szerepe volt a koszovói válság idején, mikor Milosevics jugoszláv elnökkel folytatott tárgyalásokat.

Jevgenyij Primakov: Korábban a titkosszolgálat vezetője és külügyminiszter is volt. '89-90-ben tagja volt a kommunista pártot vezető elitnek. Az orosz parlament egyik legnépszerűbb tagja, mert szívesen beszél Oroszország erejének fontosságáról, és a nyugat megbízhatatlanságáról. Népszerűsége miatt a kommunisták is elfogadták külügyminiszteri jelölését. Tavaly ősszel kinevezése nagy politikai viszályt csillapított le. 8 hónappal később Jelcin leváltotta, de a kommunisták továbbra is bíznak benne, különösen az USA irányába mutatott keménysége miatt szeretik.

Gennagyij Zjuganov: Az Oroszországi Kommunista Párt elnöke '96-ban Jelcin mögött a második helyen végzett az elnökválasztáson. '66 óta tagja a pártnak, amelyben számtalan különböző tisztséget viselt már szülővárosában Orjolban, majd '83 óta Moszkvában. Többször visszautasította már Jelcin ajánlatait, melyek gazdasági ügyekben való együttműködést javasolt az elnök.

Anatolij Csubajsz: Több poszton is szolgálta már a Jelcin adminisztrációt: volt szóvivő a Kremlben, pénzügyminiszter és első miniszterelnökhelyettes is. '97-ben korrupciós botrányba keveredett, ezért mint miniszter megbukott. '98-tól az elektromos társaság vezetője, és ő vezette a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalásokat az Oroszországnak nyújtott segélyekről.

Jurij Luzskov: Moszkva polgármestere, aki sokak szerint már a 2000-es elnökválasztásra készül. Mint a legtöbb orosz hivatalnok, a Szovjetúnió szétesése előtt tagja volt a kommunista pártnak. Jelcin beosztottjaként dolgozott a 80-as évek végén, mikor a mostani elnök még moszkvai párttitkár volt. A szakítás kettőjük között '92-ben következett be, mikor Luzskov jelöltette magát a polgármesteri címre. Többször ostorozta azóta a kormány szociális politikáját, és a paicgazdaság túl gyors bevezetését.

Borisz Berezovszki: A legismertebb oligarcha abból az üzletemberekből álló csoportból, melynek tagjai a privatizáció során milliókra tettek szert, jó kormánykapcsolataiknak köszönhetően. E bankárok és iparmágnások politikai szerepe jelentős Oroszországban. Berezovszki komoly anyagi segítséget nyújtott Jelcinnek '96-os kampánya során. Sokak szerint legközelebb Primakov mögé áll.

Alexander Lebegy: A volt hadnagynak komoly szerepe volt Jelcin megmentésében a '91-es kommunista puccskísérlet idején. '95-ben nyugdíjba ment a hadseregtől.Komoly szerepe volt a moldáviai orosz-román konfliktus rendezésében. A 48 éves politikus '96-ban az elnökválasztás első fordulójában a harmadik helyen végzett. Jelcin a titkosszolgálatokat felügyelő miniszteri posztot adta visszalépéséért cserébe, így szavazói a jelenlegi elnököt segítették a második fordulóban. Az orosz-csecsen harcok során folytatott tárgyalásai után Jelcin leváltotta. Tavaly májusban a legfontosabb ipari körzet, a Közép-szibériai Krasznojarszk kormányzójává választották. Valószínűleg 2000-ben újra indul az elnökválasztáson.

Ajánló: