A dél-amerikai országban régóta az elektronika egyik virágzó ága a lehallgató berendezések forgalmazása: az újságok tele vannak az erre szolgáló berendezéseket és szolgáltatásokat népszerűsítő hirdetésekkel.
A forgalmazók fantáziadúsan ecsetelik a csaló üzlettárs, a hűtlen alkalmazott vagy feleség lehallgatásának előnyeit.
Hisztéria azonban azóta alakult ki, hogy három hete egy lap feltárta: Marino Diodato, egy kábítószercsempészettel foglalkozó és már korábban letartóztatott olasz rendőr, aki Banzer elnök egyik távoli rokonát vette feleségül, a volt államfő telefonbeszélgetéseit is rögzítette egy szuperérzékeny mikrofon segítségével.
A leleplezés botrányt kavart, és csak olajat öntött a tűzre, hogy a héten két bolíviai tévétársaságnál és két lapnál is felfedeztek hipermodern poloskákat.
A képviselők, újságírók, szakszervezeti vezetők azonnal országos vizsgálatot kezdtek követelni, a szenátus elnöke pedig elrendelte, centiméterről centiméterre kutassák át a felsőházat annak kiderítésére, nem lapulnak-e ott is lehallgató berendezések.
A kormány cáfolta, hogy köze lenne a média székhelyein talált poloskákhoz, a belügyminiszter szerint a mikrofonok valójában nem is működtek.
A botrány a bolíviai közvélemény számára főleg azt tárta fel, milyen könnyű lehallgatni bárkit és bármely intézményt. A helyi sajtóban egy "poloskaárus" eldicsekedett azzal, hogy a minimikrofont egy magánszemély vagy egy intézmény telefonjába öt perc alatt bárki beszerelheti.
(MTI)
Ajánló: