Franjo Tudjman életrajza

Franjo Tudjman 1922-ben született, és már húsz éves kora előtt, a második világháború során antifasiszta partizánakciókban vett részt. Apja - aki jónevű parasztpárti politikus volt - és bátyja ezen akciók megtorlásának áldozata lett.

1945 januárjától Tudjman különböző, Jugoszlávia felszabadításán dolgozó katonai szervezetekben dolgozott. A háború után Tudjman hivatalosan is katonai pályára lépett, elvégezte a katonai akadémiát. Bár hamar előléptették tábornokká, mégis otthagyta a katonai pályát, hogy a tudományos munkának élhessen.


Fotó: Petar Kujundzic
Franjo Tudjman
1961-ben megalapította a Munkásmozgalmak Történelmi Intézetét, aminek 1967-ig volt az igazgatója. 1963-tól már a zágrábi egyetem politikatudományi professzora. 1965-től a politikatudományok doktora.

Akadémiai munkáját Tudjman az 50-es évek első felében kezdte. Több mint 150 könyvet írt; ezek között történelmi, katonai, filozófiai témájúak egyaránt vannak. Ezen kívűl közreműködött különböző akadémiai művek és katonai magazinok kiadásánál, és szerte a világban - Csehszlovákiában, Olaszországban, Németországban, Ausztriában, Kanadában és az Egyesült Államokban - tartott előadásokat.

Tudjman már az első katonai témájú publikációjában azt hangoztatta, hogy minden nemzetnek szüksége van önálló hadseregre. Jugoszláviában azonban heves tiltakozás fogadta nézetét. Tudjman az akkor még élő - a második világháborúban a horvát usztasák által elkövetett tettek miatti - kollektív bűntudat nézetét is elvetette.

1967-ben nézetei miatt kizárták a Kommunista Pártból, el kellett hagynia az intézetet, az egyetemet, és minden nyilvános tevékenységtől vissza kellett vonulnia. 1972-ben börtönbe zárták, mert kapcsolatot tartott a Horvátországból disszidáltakkal. A rá szabott hosszú börtönbüntetésből végül kilenc hónapot kellett letöltenie.

Tito halála után az első politikai per megint az övé volt. 1981-ben három évnyi börtönbüntetést és öt év közügyektől való eltiltást kapott, amiért svéd és német tévének, majd a francia rádiónak is úgy nyilatkozott, hogy támogatná a többpárti demokráciát. 1984-ben azonban megromlott egészségi állapota miatt szabadon bocsátották.

1989-ben részt vett a Horvát Demokratikus Unió (HDZ) alapításában, amelynek pártelnöke lett. Az első demokratikus választásokon köztársasági elnökké választották, majd az új alkotmány elfogadása után 1992-ben újra megválasztották. 1993-ban újraválasztották a HDZ élére is. Vezetése azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A demokratikus intézményrendszer labilis maradt, a sajtó csak korlátozottan szabad, Tudjman rokonai magas állami pozíciókban vannak és maga az elnök családja is több korrupciós ügyben szerepelt.