Washingtonban megkezdődtek a szír-izraeli tárgyalások
Barak és as-Saraa kedd este érkezett az amerikai fővárosba. Szerdán a Fehér Házban, Bill Clinton amerikai elnökkel való találkozójukkal vette kezdetét az új tárgyalássorozat. A találkozó kezdetén Clinton azt mondta, nagy lépésnek tekinti már önmagában azt a tényt is, hogy a felek hajlandóak voltak ismét tárgyalóasztalhoz ülni egymással. Megállapította, hogy a történelemben most először nyílik esély nem csupán az Izrael és Szíria közötti, hanem Izrael és összes szomszédja közötti átfogó béke létrehozatalára.
Barak miniszterelnök a találkozó kezdetén röviden arról beszélt, hogy Izrael képviselőjeként tisztában van azzal: felelősségérzetre, eltökéltségre és komolyságra van szükség egy új, békés Közel-Kelet megteremtéséhez.
As-Saraa külügyminiszter lényegesen hosszabb nyilatkozatot tett, amelyben méltatta az Egyesült Államok közreműködését. Részletesen kifejtette, hogy Szíria számára a béke az összes elvett terület visszaszerzését jelenti, Izrael számára pedig a "félelem érzésétől való megszabadulást".
Az izraeli-szíriai megbékélés két alapfeltétele általános vélekedés szerint az 1967-ben megszállt Golan-fennsíkról történő izraeli kivonulás, illetve ennek fejében Izrael biztonságának garantálása. Azonban egyelőre nem tudni, mikor és hogyan tudnak megállapodni a felek, ráadásul a siker egyáltalán nem tekinthető biztosnak. Nyugati diplomáciai körökben azt remélik, hogy Háfez Asszad szíriai elnök szeretné tető alá hozni az Izraellel kötendő békemegállapodást (véget vetve a fél évszázada elvben érvényben levő hadiállapotnak), mielőtt még megtörténik az izraeli-palesztin békekötés.
Az amerikai tömegtájékoztatás figyelmét felkeltette az a körülmény, hogy a két küldöttségvezető nem fogott kezet egymással - ettől, mint ismeretessé vált, Faruk as-Saraa zárkózott el. Amerikai kormányzati illetékesek azonban csekély jelentőséget tulajdonítottak ennek a momentumnak, ami egyébként alkalmas arra, hogy összehasonlítási alapként szolgáljon: a tévéállomások kamerái a Barak-as-Saraa megbeszélések végén nyilván azt fogják pásztázni, vajon a búcsúzáskor sor kerül-e kézfogásra.
(MTI)
Korábban:
(1999. december 13.)


hozzá!