A ma már hagyományos Valentin-napi esküvők egy véletlen eseménynek köszönhetőek, mely Jószív bíráskodásának első évében történt. A bíró 1977. február 14-én épp tárgyalást tartott, amikor egy fiatal pár lépett be a terembe, akiket a teremszolga rögtön ki is küldött. A tárgyalás végeztével kiderült, hogy a pár házasodni kívánt és azt hitték, hogy ezt Goodheart bírónál is megtehetik. A bíró, hogy nevéhez méltó legyen, összeadta őket. A boldog párt azóta 500 másik követte.
Goodheart most úgy döntött, az idei jeles nappal nyugdíjba vonul.
Eleinte a bíró csak az ebédszünet helyett foglalkozott az ifjak esketésével, de egyre több jelentkező akadt, akik így egész napját lefoglalták.
A legnagyobb esküvőt 10 évvel ezelőtt tartotta, akkor 30 pár mondta ki a boldogító igent. Ma már csak 24 pár jelentkezhet a nagy napra, így is több mint 3 órás ebédszünetet kell tartania a 70 éves bírónak.
A túlzsúfoltság megelőzésére minden pár csak 5 percet kap a ceremóniára. Az esketés alatt Jószív mindenkit jó tanácsokkal lát el arra nézve, hogy minként maradhatnak szerelmesek, majd vörös szív alakú pecséttel látja el a házassági bizonyítványt. A bíró, aki 30 év házasság után vált el, még mindig romantikusnak tartja magát.
Goodheart drog vagy alkohol által befolyásolt személyeket nem ad össze.
A jelentkezők, akik közül sokan nem érnek rá egy hosszabb ceremóniára, néha csak farmerben és sportcipőben vesznek részt a szertartáson, de a bíró jobban szereti, ha a menyasszonyok és a vőlegények az alkalomhoz illő ünneplőben jelennek meg.
Ajánló:
Nem tudja, hogy miért borul piros szivecskébe az ország? Olvassa el! (angolul)