A román árvaházak lakóinak többsége csak gazdasági okból kerül el családjától<br/>

Sue Lloyd Roberts, a BBC romániai tudósítója szerint kevés megrendítőbb látvány van, mint a kelet-európai árvák. Az árvaházakba érkezőt húgyszag csapja meg, megszokott a hideg és a homály. A riporter egy romániai árvaházba látogatott el, majd találkozott néhány gyermekkereskedővel.

Oroszországban gyermekek ezreit hanyagolják el szüleik alkoholizmusuk, kábítószer-függőségük vagy azon meggyőződésük miatt, hogy az állam jobban gondoskodik a gyermekekről, mint a szülők. Romániában is jó néhány gyermek csak azért kerül állami gondozásba, mert a szülők képtelenek etetni őket.

Az egyik román árvaházba lépve érezhető a mindent átható vizeletszag, a hideg és a homály már teljesen megszokott.

"Tengernyi kíváncsi gyermek figyel fel rám. Nem telik el két perc sem, amikor már két kis ököl tolakodik a kezeimbe" - írja Lloyd Roberts. Mivel senkinek sincs szekrénye, ahol a személyes holmijait tárolhatná, ezért a gyerekek a matracaik alatt tartják titkaikat, innen szedik elő rajzaikat és kétségbeesve mutogatják. A gyermekek reménytelenül adnának bármit, bárkinek.

"Inkább mindennap egy háborús övezetbe megyek, csak kíméljenek meg attól, hogy 100 gyermek keresse bennem édesanyját" - írja a riporter.

Mindössze három gondozó vigyáz a száznál is több gyermekre.

Az újságíró úgy tudja: az árvaház lakói közül mindössze 1 százalék azoknak az aránya, akik tényleg rokon nélkül maradtak, a többiek mind gazdasági okokból kerültek ide.

Mivel a gyermekek papírjai mind elvesztek, nehéz azonosítani őket. Az intézet igazgatója sem tudja, ki miért került oda. A gyermekek többségét több mint 6 hónapja nem látogatta senki, ezért a román törvények értelmében ''igazi'' árváknak tekintendők.

10 évvel ezelőtt, a román forradalom után látogatást tehetett néhány újságíró a román árvaházakban. Képeiken elhanyagolt, éhező gyermekek ringatják magukat ágyaikban. Akkor 150 ezer gyermek volt állami gondozásban, mára ez a szám 140 ezerre csökkent.

Tavaly éhező gyermekek ezreinek nyújtott segítséget az Európai Unió egy segélyprogram keretében. Az EU bukaresti missziójának vezetője szerint azonban idén csökkent a segítőkészség, és hiába próbálta rávenni a hatóságokat, hogy tegyenek valamit az ügyben, süket fülekre talált.

A misszióvezető szerint ezrek élnek az áldatlan állapotok kihasználásából. '' Az anyaméh iparosításával foglalkozunk'' - mondja. Ezt csak azután értette meg a riporter, miután maga is leendő szülőnek álcázva megpróbált adoptálni egy román gyermeket.

Ha valaki Nagy-Britanniában egy román gyermeket szeretne örökbe fogadni, akkor hónapokat kell várnia, és nem is ő választja ki leendő gyermekét. Ezzel szemben Romániában, ha hajlandó az ember pénzt is áldozni az ügyre, akkor hamarosan gyermeket szerezhet.

Helyi hírek szerint az árvaház vezetőjének busás hasznot hoz a gyermekkereskedelem. Befolyásos barátai vannak és a rendőrség sem zaklatja.

Az árvaház vezetője ''bébiboltjában'' 60 csecsemőt mutatott az újságírónak. Mindannyian tiszták voltak, azonban az elhanyagolt gyermekekre jellemző módon ringatóztak. Három babát – Andrejt, Nicót és Liviut - ajánlottak fel Lloyd Robertsnek. Az árvaház vezetője szerint közülük érdemes választani.

Az ''árus'' egyikőjük szüleitől gyorsan meg tudja szerezni a szükséges engedélyeket. ''Szükség esetén alá is hamisíthatom az aláírásukat'' – idézi az újságírónő az árvaház vezetőjét.

A vételár 20 ezer dollár, és igény esetén le is szállítják az "árut" Lloyd londoni lakására. A kereskedő állítja: a papírokkal nem lesz gond, mivel a húga ügyvéd, és mindent elintéz.

Az újságíró a környező településeken találkozott a kereskedelmet tápláló hálózat további tagjaival. Ahogy megállt, odasereglettek köré a falu lakói, akik csecsemővásárlási szándéka felől érdeklődtek.

Egy fiatal pár elmesélte neki, mivel nem tudták gyermekeiket táplálni, ezért árvaházba adták őket egy télre, ám tavasszal már nem voltak az intézetben, és azóta is keresik őket.

Lloyd találkozott egy falusi asszonnyal, aki hajlandó volt megmutatni a helyi ''bébiboltot''.

"Hat gyermekem adtam árvaházba, ezt a kettőt tartottam meg, de ez nem jelenti azt, hogy megtartom őket. Megkaphatja, ha akarja - mondja az anya. - 11 ezer dollárért - teszi hozzá gyorsan a gyerekek apja.

Visszateszem a bébit - néhány napos romániai tartózkodásom alatt ő volt a hetedik, akit felajánlottak nekem -, elnézést kérek, és távozom'' - fejezi be írását a BBC romániai tudósítója.

Ajánló:

Nemzetközi szervezet az örökbefogadásról. (angolul)