A világszervezet 16 tagú küldöttsége tíz napot töltött a nagybányai Aurul aranybánya telepéről kiindult ciánszennyezés következményeinek vizsgálatával.
Az 57 oldalas jelentés egyebek mellett megállapította: nem gondoskodtak arról, hogy kivédhető legyen az ellenőrizhetetlen beáramlás okozta vízszintemelkedés a bánya derítőjében.
Frits Schlingemann, az ENSZ-küldöttség vezetője a jelentést ismertetve azt mondta: a vészhelyzetre adott válaszlépések általában jók voltak, de 10 órát vett igénybe, hogy a környezetvédelmi hatóságok figyelmeztetése eljusson a vízügyi szervekhez. Schlingemann szerint a ciánüledék kiömlésének "heveny hatásai" lettek; Magyarország például 1400 tonna hal pusztulásáról adott számot. "A csoport azonban túl későn érkezett ahhoz, hogy a halpusztulást maga felbecsülhesse" - tette hozzá az ENSZ-küldöttség vezetője.
Schlingemann szerint Nagybánya közvetlen környezetének folyórendszere mérgezettnek tekinthető, de ennek oka inkább a hosszú ideje ható szennyeződés, semmint a legutóbbi ciánkiömlés. A Tisza szennyezettségét a vizsgálatok közepesnek, illetve kis mértékűnek találták.
Bo Wahlstrom, az ENSZ környezetvédelmi programjának vezető szakértője azt mondta: a ciánszennyezés gyorsan eloszlik, és nem valószínű, hogy a környéken élőknek tartós egészségkárosodást okozna. A nehézfémek azonban megmaradnak a folyórendszerben, és hatásukat további vizsgálatokkal kell felmérni - tette hozzá. Wahlstrom szerint e fémek némelyike általában a magzati fejlődést, illetve az idegrendszert károsíthatja.
A Genfben kiadott ENSZ-jelentés javasolta az Aurul kitermelési rendszerének átértékelését, a rendszer egészének áttervezését oly módon, hogy kevesebb mérgező anyagra legyen szükség. A jelentés szerint megfelelő vészhelyzeti intézkedési terveket is ki kell dolgozni, javítani kell a helyi ivóvízhálózatot és a lakossági tájékoztatás hatékonyságát.
Az ENSZ-küldöttség nem vizsgálta a felelősség és a kártérítés kérdését.
(MTI)
Korábban:
(2000. április 14.)