A törvény szövege külön meghatározza, hogy mit értenek "faj" alatt, annak ellenére, hogy több tagállam, köztük Németország és Franciaország, már régóta törölte ezt a fogalmat törvénykezéséből. A törvény, az egyenlő bánásmód elve alapján, az Amszterdami Egyezmény 13. cikkelyének ajánlásait terjeszti ki a munkavállaláson kívül a mindennapi élet minden területére, az iskolától a közlekedésig, a tanulmányi ösztöndíjaktól a szociális védelemig. Az EU a faji alapon történő zaklatást is hátrányos megkülönböztetésnek tekinti.
A törvény nemcsak az EU-tagállamok polgáraira vonatkozik, hanem mindenkire, aki a Tizenötök valamelyikének területén tartózkodik. A törvény egyik lényeges pontja, hogy nem a sértettnek kell bizonyítani, hogy diszkrimináció áldozata, hanem a megvádolt munkaadóknak és magánszemélyeknek is, hogy részéről nem történt hátrányos megkülönböztetés.
Ami a szankciókat illeti, minden állam saját hatáskörén belül határozza meg azokat, a lényeg, hogy azok elrettentő hatásúak legyenek. A direktíva három évet ad a tagállamoknak, hogy törvénybe iktassák az EU diszkrimináció elleni rendelkezéseit.
A törvény egyik pontja volt annak a háromrészes diszkriminációellenes csomagnak, amelyet az EU miniszterei megvitattak.
A második egy olyan direktíva volt, amely ugyan csak a munkavállalásra vonatkozik, de a diszkrimináció fogalmát kiterjeszti a korból, fogyatékosságból, vallási okokból vagy szexuális szokásokból fakadó hátrányos megkülönböztetésre.
A harmadik pont egy olyan program kidolgozása volt, amellyel fel lehet venni a harcot a diszkrimináció ellen.
A törvényt rekord idő alatt hozták tető alá a miniszterek, és ez a törekvés egybecseng azokkal az egyes EU-országok által szorgalmazott javaslattal, hogy oldják fel az Ausztria elleni szankciókat.
A rasszizmus elleni kampány aktivistái szerint az, hogy Ausztria képviselője is aláírta ezt a törvényt, még nem ok arra, hogy feloldják a korlátozásokat Béccsel szemben.
(MTI)
Ajánló: