Egy mélyben rekedt tengerész szabadulásának története<br/>

Csadim Csednin egykori szovjet tengerész már átélte azt, mit jelent a tenger mélyén rekedni egy búvárhajóban, így tudja, mit él át ma a Barents-tenger fenekére süllyedt Kurszk atom-tengeralattjáró több mint száz főnyi legénysége.

1960-ban mindössze 22 évesen Csadim Csednin - aki jelenleg Philadelphiában, az Egyesült Államokban dolgozik egy könyvtárban - több hónapos kiképzésre bevonult egy szovjet tengeralattjáró fedélzetére. A Barents-tengeri misszióra induló hajó útja azonban hirtelen megszakadt, amikor egy torpedó felrobbant az indítóállásban, és a vízi jármű 270 méter mélyre, a tengerfenékre süllyedt.

"Borzalmas robbanás hallatszott, amelynek iszonyú hangját csak tovább erősítette a hajó fémteste" - mondta a férfi. Az 56 tagú legénységnek alig egynegyede, 14 ember élte túl a katasztrófát. Csednin és életben maradt társai a fenékre süllyedt a tengeralattjáróban felöltötték különleges öltözékeiket és felkapcsolták oxigénmaszkjaikat, majd felkészültek arra, hogy a tengeralattjáró hátsó részén, az egyik üres torpedóindító álláson keresztül kijussanak a hajótestből.

A 14 ember egyenként mászott be az indítóállásba. Ezután becsukták annak belső ajtaját és fokozatosan megtöltötték vízzel. Csednin minden bátorságát összeszedte, miközben az óceánra nyíló külső kapu kinyitására szóló parancsot várta, hogy szembeszálljon az állásba bezúduló víztömeggel. Testére hosszú kábelt erősítettek és annak végére parafadarabokat helyeztek el, hogy azok a felszínre emeljék. A 14 férfi külön-külön kezdte meg az emelkedést a sötét vízben, a 270 méterrel magasabban lévő felszín felé.

"Ilyen mélységből normális körülmények között három óra kellett volna a felemelkedéshez, ahhoz hogy megfelelő ütemben csökkentjen a nyomás. Én másfél-két óra alatt fenn voltam. A félelem arra ösztönöz, hogy minél előbb kijuss a vízből, de lassítani kell. Amikor a felszínre értem, a számból vér folyt, egyik tüdőm megrepedt" - állítja a szerencsés túlélő.

Csednint a térségben cirkáló szovjet mentőhajók halászták ki. A következő esztendőben a haditengerészet egyik kórházában lábadozott. "Nagyon veszélyes menekülés volt, valóságos csoda, hogy életben maradtam" - fejezte be elbeszélését az egykori szovjet tengerész.