Eredménytelen a Kurszk mentése<br/>

A Kurszk legénységének mentését célzó kísérletek péntek reggelig sem hoztak sikert, a búvárhajóknak nem sikerült a már hat napja a tengerfenéken fekvő, és egyre mélyebben beágyazódó tengeralattjáróra tapadniuk. A mentési próbálkozások egész éjszaka folytatódtak, viszonylag kedvező időjárás mellett.

Ilja Klebanov, a szombaton történt szerencsétlenség kivizsgálására alakult kormánybizottság vezetője a testület ülését követően Murmanszkban bejelentette: a Kurszk hatalmas lékeket kapott az orr-részen, miután "egy ismeretlen eredetű, hatalmas vízkiszorítású külső tárggyal ütközött". A tengeralattjáró 20 méteres mélységből alig két perc alatt süllyedt a tengerfenékre, úgy, hogy a legénységnek még a periszkópot bevonni sem volt ideje. Ugyanakkor a körzetben csak hadihajók tartózkodtak, mivel a flottagyakorlatok körzetéből eltávolították a polgári hajókat.

Klebanov megerősítette, hogy a legénység már több napja nem ad életjelt magáról, de úgy vélte: még augusztus 23-24-ig lehet elegendő a levegő a Kurszkon. Az ütközés emberéleteket követelhetett, de Klebanov nem vállalkozott annak meghatározására, hányan haltak meg már szombaton a Kurszkon. Az orosz politikus közölte: a hajó fedélzetén nem voltak nukleáris töltetek.

A szakértők szerint a lent rekedtek takarékoskodnak a levegővel, nem mozognak, fekve várják a mentést, és ezért maradhatnak el a kongatások.

Az orosz lapok változatlanul kiemelt helyet szentelnek a Kurszk mentésének. A Kommerszant Daily szerint a mentési kísérletek kudarca
aligha magyarázható kizárólag a rossz időjárással és a tengeráramlatokkal, sokkal inkább arról lehet szó, hogy túl nagy a hajótest dőlésszöge, vagy pedig elég gyatra az orosz mentőegységek
felkészültsége. A gazdasági napilap felhívja a figyelmet arra, hogy teljes a bizonytalanság a baleset okait illetően, s a flotta még arra sem adott pontos választ, hogy hányan lehetnek a Kurszk fedélzetén. Így számtalan verzió lát nap világot, s van olyan vélemény is, hogy a katasztrófában Gennagyij Ljacsin parancsnok a hibás. Hajójával valószínűleg "delfinugrást" akart végrehajtani - a hajó kiugrik a mélyből, majd ismét lebukik -, de a manőverhez nem volt elegendő a százméteres mélység, s a 154 méteres Kurszk teljes lendületből orral a tengerfenékbe csapódott, és a rázkódástól felrobbant egy torpedó is.

Egy másik lap szerint az orosz elit reakciói nem változtak az utóbbi 10-15 évben, az most is ugyanúgy viselkedik, mint az 1986-os csernobili szerencsétlenség idején, vagy a Komszomolec tengeralattjáró 1989-es tragédiájánál. A legelső óhajuk: eltitkolni az igazságot. De erre már nem képesek, hiszen változott a társadalom, és ezért a régi rendszerből átörökölt fogásaik még szörnyűbbnek látszanak. Az orosz lap szerint
a külföldi segítség kérdését még cinikusabban kezelték, s úgy tűnt, az orosz flottaparancsnokok féltékenyen gondoltak arra, nehogy tengerészeinket az ellenséges NATO-erők mentsék ki.

A Szevodnya is arra keresi a választ, miért kellett öt napot várni arra, hogy beinduljon a mentési munkálatok "aktív szakasza". Ezekben a napokban többek között a védelmi miniszteri posztra esélyesnek tartott Vlagyimir Kurojedov, a haditengerészet főparancsnoka is- moszkvai foteljeikből telefonon irányították a mentést. A Szevodnya orosz katonai forrásokra hivatkozva azt állítja: a Kurszk amerikai tengeralattjáróval ütközött, és az amerikai hajó kis sebességgel - ami komolyabb sérülésre utalhat - távozott a norvég partok irányában.

(MTI)