Egy osztrák lap szerint Ausztria dacból közeledik a közép-kelet-európai országokhoz<br/>

Vágólapra másolva!
Komolytalan "naiv dacnak" nevezi a Die Presse című konzervatív bécsi lap az osztrák külpolitika új törekvését, hogy Közép- és Kelet-Európában keressen stratégiai partnereket, tegyen szert új barátokra. A csütörtökön megjelent írás szerint Ausztria azóta keres új barátokat, hogy az Európai Unió felől hideg szelek fújnak, és ezeket a barátokat a közép- és kelet-európai országokban véli hirtelen felfedezni, indoklása szerint azért, mert ezt a következtetést kellett levonnia a 14 EU-tagállam szankcióiból.
Vágólapra másolva!

A Die Presse szerzője szerint a bécsi külpolitika új próbálkozását aligha veszik komolyan külföldön. "A reformállamok jól emlékeznek arra, hogy az önjelölt hídépítő Ausztria a 90-es években teljesen új hazájára, az EU-ra koncentrált, és elhanyagolta szinte az összes keleti hidat, és Prágát, Budapestet, Varsót Németország sokkal aktívabban képviselte, mint Ausztria" - írja az osztrák lap. A Prágához és Ljubljanához fűződő történelmileg sem felhőtlen kapcsolatokat nem javították a temelíni atomerőművel, valamint a kisebbségek elűzéséhez vezető cseh és szlovén rendelkezésekkel kapcsolatos osztrák követelések. Az "új barátok" azt sem felejtették el, hogy az összes osztrák párt politikusai mindig készek voltak kifejezésre juttatni a bővítéssel kapcsolatos kételyeiket, és ezzel engedményeket tenni a lakosság szorongásainak - írja a szerző.

Andreas Mölczer, az FPÖ egyik (szélsőjobboldali) ideológusa, Jörg Haider tanácsadója azt elemzi, hogy miért kellene immár az FPÖ-nek is támogatnia a keleti bővítést. Érvként felhozza, hogy Haidernek és az FPÖ-nek meg kellett tanulnia, hogy az EU-ban nincsenek "természetes barátok", a kis tagállamokkal pedig korlátozott az érdekközösség, annál is inkább, mivel a legtöbben már csoportokba tömörültek, így a még kapható szövetségesek a tagjelölt államok. Mölczer szerint Haidert olaszországi látogatásai arra ébresztették rá, hogy a barátokat azokban a térségekben kell keresnie, amelyekkel a közös történelem és a geopolitikai helyzet köti össze Ausztriát, azaz a volt monarchia területén. Ausztria immár nem híd lenne, de nem is döntőbíró, és még kevésbé vezető hatalom a térségben, de mint régebbi EU-tag, példát mutathatna. Ilyen helyzetben pedig a magát specifikusan Ausztria-pártnak értelmező FPÖ alkalmas lenne arra, hogy megnyerje a közép-kelet-európai jelölteket egyrészt történelmi szövetségesekként, másrészt konkrét partnerekként az EU reformjának kérdéseiben és a Franciaország és Németország túlzott vezető szerepe elleni fellépésben. Mölczer szerint a Benes-dekrétumok és az Avnoj-döntések kérdését lehet majd rendezni anélkül, hogy brutális módon a csatlakozás támogatásával kelljen azokat összekötni, az osztrákok pedig a felmérések szerint már beletörődtek a bővítés tényébe, ezért most az FPÖ-nek kellene felvállalni, hogy a maga módján "tegye ízletessé" a bővítés létező előnyeit - írta Andreas Mölczer.

(MTI)

Ajánló: