Milosevics győzelmi esélyei egyre csökkennek<br/>

A már több mint 10 éve hatalmon lévő Szlobodan Milosevics az egyik utolsó nagy túlélő a kelet-európai volt kommunista országok egykori pártvezérei közül. A néhány hónappal ezelőtt létrejövő ellenzéki egység jelöltjével, Vojiszlav Kostunicával szemben a "nagy túlélő" Milosevicsnek most, a szeptember 24-i választások előtt a legrosszabbak az esélyei.

Szlobodan Milosevics, a Szerb Szocialista Párt (SPS) elnöke és államelnökjelöltje. A felesége, Mira Markovics által vezetett Jugoszláv Egyesült Baloldal (JUL) elnevezésű párt államelnökjelöltje is egyben.

Az 1941-ben Pozaverácon született, két gyermeke van. Jogi végzettsége ellenére gazdasági tanácsadóként kezdett dolgozni. Először a Technogas, majd a Belgrádi Bank vezetője lett. 1983-tól a pártapparátuson belüli szokásos politikai karriert futotta be. 1989-ben Szerbia elnökévé választották. 1990 júniusában a megalakuló Szerb Szocialista Párt elnöke lett. A négy éven át (1991-től 1995-ig) tartó délszláv háború alatt is sikerült megőriznie vezető szerepét mind a pártban, mind az államvezetésben. Mindig győztesen került ki a belpolitikai csatározásokból. Milosevics hol keménykezű diktátor, hol ügyesen alkudozó vezető, aki mindig a politikai helyzetnek megfelelő szerepet játszotta.

Sokan őt tartják a Szlovéniával, Horvátországgal és Boszniával folytatott különös kegyetlenséggel dúló "testvérháború" értelmi szerzőjének és politikai haszonélvezőjének. Nyugati elemzők őt tartják a boszniai szerb vezetők, Karadzsidzs és Mladics tábornok valódi támogatójának. Egyes feltételezések szerint a háborús bűnökkel vádolt két boszniai szerb vezető jelenleg is valahol Belgrádban rejtőzik.

Milosevicsnek minden próbálkozása ellenére sem sikerült megőriznie Jugoszlávia egységét. A maradék két szövetségi tagköztársaságot – Szerbiát és Montenegrót - a koszovói autonóm tartománnyal és a Vajdasággal kiegészítve meghagyta országának a Jugoszlávia nevet.

1997 júliusában a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnökévé választották. A határon túl rekedt és az otthoni szerbek számára kudarcként megélt daytoni megállapodás miatti belpolitikai problémáit Milosevics ismét konfliktusos helyzet teremtésével akarta megoldani. A többségében muzulmán albánok lakta Koszovónak szűkítette az autonómiáját, majd az utcára vonuló tiltakozó albánok ellen rendőri erőszakot alkalmazott. Csak idő kérdése volt, hogy az állandósult összetűzések mikor válnak fegyveres konliktussá. Milosevics tankokat küldött a tartományba, letartóztatta a mérsékelt albán politikai vezetőket - köztük Ibrahim Rugovát -, és etnikai tisztogatásba kezdett az albánok között.

A jugoszláv hadsereg ellen ekkor még csak az UCK néven ismertté váló albán gerillahadsereg próbálta felvenni a harcot. A nyugati államok eleinte csak tiltakoztak, majd gazdasági szankciókat vezettek be Jugoszlávia ellen. Csak hónapokkal később került sor egy a NATO által vezetett katonai akcióra. Ennek következményeként a jugoszláv hadsereg elhagyta Koszovót, és ezzel megszűntek a mészárlások.

A jogilag még Jugoszláviához tartozó tartomány ideiglenes nemzetközi felügyelet alá került. A tartományban a mai napig is közel 50 000 fős nemzetközi katonai kontingens állomásozik. Akkor, 1999-ben, sokan úgy gondolták, hogy a gazdasági embargó miatti elégedetlenség és a NATO-fellépés elég lesz Milosevics eltávolításához. Nem így történt.

A jugoszláv elnök még mindig kitart, bár népszerűsége az utóbbi időszakban erősen csökkent. Az elmúlt 10 év rejtélyes katonai és pénzügyi tranzakcióinak kulcsszereplői közül néhányan gyilkosságok áldozatává válnak. Többen úgy vélték: Milosevicsnek köze volt a rejtélyes esetekhez. A nyílt utcán lelőtték Arkan kapitányt, a boszniai háború és a koszovói atrocitások egyik főszereplőjét. Néhány héttel később halálos lövések érték a volt jugoszláv védelmi minisztert is, majd a jugoszláv légitársaság elnökét ölték meg. Néhány héttel ezelőtt Milosevics egykori "tanítómestere", Ivan Sztambolics tűnt el rejtélyes körülmények között.

A néhány hónappal ezelőtt létrejövő ellenzéki egység jelöltjével, Vojiszlav Kostunicával szemben a "nagy túlélő" Milosevicsnek most, a szeptember 24-i választások előtt a legrosszabbak az esélyei.

[*****]

Ajánló:

Összefoglaló a koszovói háborúról

Korábban:

(2000. augusztus 26.)