Európában a belgák hajlanak leginkább a faji előítéletekre<br/>

A vasárnapi helyhatósági választások eredménye Belgiumban - a szakadár, nacionalista Flamand Tömb látványos előretörése Flandria nagyvárosaiban - szinte sokkolta nemcsak a politikai közvéleményt, hanem az ország értelmiségét, társadalomtudósait is. Az Európai Bizottság három éve mérte fel legutóbb a faji előítéletek és az idegengyűlölet jelenségét a tagállamok között. Akkor a belgák értettek egyet a legnagyobb arányban azzal, hogy a faji, kulturális vagy vallási kisebbségek annyira különbözőek tőlük, hogy sohasem fogadhatók el a társadalom igazi tagjainak.

A flandriai demokratikus pártok egyelőre tanácstalanul mérlegelik, mi a teendő, ha az ország második városában, Antwerpenben a szavazatok 33 százalékával a Flamand Tömb lett a legnagyobb párt, s 20 tanácsosi helyet birtokol az 55 tagú önkormányzatban. A franciaajkú pártok javaslata, hogy haladéktalanul adják meg a helyi választásokon való részvétel jogát minden, Belgiumban letelepült idegen állampolgárnak, nem talált valami lelkes fogadtatásra, mint a barna veszéllyel szembeni ellenméreg. A kormányban résztvevő szocialisták és környezetvédők helyeslik, a miniszterelnök liberális pártja és a keresztényszocialisták ellenzik, és helyette az állampolgárság felvételét tartják a természetes folyamatnak.

A nagy múltú leuveni katolikus egyetem politikai kultúrával foglalkozó professzora, Lieven Dewinter az európai uniós átfogó felmérések és a belgiumi egyetemi kutatások fényében vitathatatlannak tartja, hogy a belga népesség Európában alighanem a leginkább hajlik a faji előítéletekre, megelőzve a franciákat és az osztrákokat.

Az Európai Bizottság Eurobarométere három éve mérte fel legutóbb a faji előítéletek és az idegengyűlölet jelenségét a tagállamok között. A belgák értettek egyet a legnagyobb arányban, 56 százalékban azzal a tétellel, hogy a faji, kulturális vagy vallási kisebbségek annyira különbözőek tőlük, hogy sohasem fogadhatók el a társadalom igazi tagjainak. A belgák 57 százaléka vélekedett úgy ugyanitt, hogy azokat a nem európai bevándorlókat, akik törvényesen telepedtek le ugyan, de nincs munkájuk, haza kellene küldeni eredeti országukba. Igaz, hogy ebben a felfogásban az olaszoknak még nagyobb hányada osztozik. A belgáknak csak a fele fogadja el, hogy a törvényesen letelepedett idegeneknek ugyanolyan jogok járnak, mint a belga
állampolgároknak.

Belső egyetemi kutatások kimutatták: a belgák többsége úgy tartja, hogy vendégmunkások csak azért jönnek Belgiumba, hogy a társadalombiztosítási szolgáltatásokat élvezzék. A lakosság több mint harmada, Vallóniában pedig 44 százaléka úgy tartja, hogy "a muzulmánok veszélyeztetik kultúránkat és szokásainkat", s persze közel felük azzal is egyetért, hogy a vendégmunkások veszélyeztetik a belgák állásesélyeit.

Dewinter három tényezőt sorolt fel e sajátos belgaság magyarázatára: a társadalom szociológiai polarizálódását, a flamandok és vallonok közt növekvő ellenérzéseket és az erős lokálpatriotizmust. Más leuveni kutatók azt mutatták ki, hogy a flamandok hajlamosabbak tettekkel, például szavazatukkal is kinyilvánítani előítéletüket, míg a vallonok e téren rejtőzködőbbek, inkább a közbeszéd szintjén marad náluk a jelenség. A flamandok rasszizmusa nemzeti, kulturális töltetű, a vallonoké lappangóbb, gazdasági és regionális indítékúnak tűnik.

(MTI)

Korábban:

(2000.10.08.)