A "buldózer" elsöpri Barakot<br/>

Holnap dől el, lesz-e új miniszterelnöke Izraelnek. Ehud Barak ellenfele, Ariel Saron - beceneve "buldózer" - a közvélemény-kutatások alapján lesöpri az útról az ügyvezető kormányfőt. Ez nem jelent jót a palesztin-izraeli békefolyamatnak. A jobboldali Likud párt vezére, Saron többször kritizálta Barakot túlzott engedékenysége miatt.

Egy nappal az izraeli választások előtt még mindig a jobboldali Likud-párt jelöltje, Ariel Saron áll nyerésre a közvélemény-kutatások eredményei alapján. A The Jerusalem Post internetes oldalán végzett szavazás szerint, ha ma kellene választani kettejük közül, Saron 76 százalékot, Barak 24-et kapna. Sokan azonban még reménykednek, hogy a bizonytalan választók majd Barakot tüntetik ki szavazataikkal.

A választásokat egyébként maga Barak kezdeményezte még tavaly decemberben, amikor lemondott tisztségéről. Ekkorra már nagyon meggyengült a kormányzó párt támogatottsága, az egyre erősödő palesztin-izraeli erőszak következtében. Barak előremenekült lemondásával, az ellenzék ugyanis tavaly novemberben törvényjavaslatban kezdeményezte az általános előrehozott választásokat. Az indítványt első olvasatban már meg is szavazták a képviselők.

Barak és a Munkáspárt 1999 májusában 56 százalékos többséggel győzte le az akkor Benjamin Netanjahu vezette jobboldali Likud pártot. Most 2001-ben úgy látszik nem sikerül megismételnie egykori sikerét.

Barak nevéhez leginkább a Netanjahu által befagyasztott izraeli-palesztin béketárgyalások felélesztése fűződik. Tavaly májusban kivonta az izraeli csapatokat Dél-Libanonból, ahol 1982 óta állomásoztak. Parlamenti többségének lassú elvesztése ellenére több fontos lépést tett, hogy enyhítse az izraeli-palesztin feszültségeket.

Barak

A leköszönő miniszterelnököt, aki Izrael legmagasabb rangú katonája volt, mielőtt politikusi pályára lépett volna, tizenhét éves korában sorozták be a hadseregbe. Több jelentős akcióban parancsnokolt, például az 1967-es hatnapos háborúban és az 1973-as Jóm Kippur-háborúban is.

Leginkább azonban a 70-es években végrehajtott hőstetteiről ismert. Ekkoriban a hadsereg egyik elit kommandójának, a Szajeret Matkalnak a vezetője volt. Sikeres akciókat hajtott végre a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetői ellen. Több, palesztin terroristák által eltérített repülőgép felszabadításában vett részt, így például 1976-ban az ugandai Entebbe repülőterén végrehajtott híres túszmentő akciót is ő vezényelte.

Az izraeli hadsereg legmagasabb katonai rangfokozatát 1991-ben érte el, ekkor nevezték ki altábornaggyá, ő lett sorban a 14. vezérkari főnök. Számos kitüntetést is kapott bátorságáért. 1992-ben meggyanúsították, hogy cserbenhagyott több sebesült katonát egy titkos katonai akcióban. Az ügyben indított vizsgálat tisztázta a vádak alól.

Barak politikával 1995-től foglalkozik. Jichak Rabin miniszterelnöksége idején belügyminiszterként, a Rabin elleni merénylet után külügyminiszterként ténykedett Simon Peresz alatt. Peresz egészen Barak munkáspárti vezérré választásáig mint potenciális utódját emlegette, ezután azonban megpróbálta aláásni pozícióit - sikertelenül.

Saron

Barak ellenfele - a Likud párt vezére - Ariel Saron. A "buldózer" a béketárgyalásokhoz való fenyegető hozzáállása miatt érdemelte ki becenevét. A palesztinok őt okolják a villongások kiújulásáért, a tavaly szeptemberi templom-hegyi látogatása miatt. Saron azonban a Palesztin Hatóságot teszi felelőssé az erőszakhullám elharapódzásáért.

Palesztinellenessége dacára Barak tavaly nyáron, még mielőtt előrehozott választást kezdeményezett volna, meghívta Saront a tervezett rendkívüli kormányba . Saron azonban hivatkozva Barak indokolatlanul tett engedményeire, főleg Jeruzsálem tekintetében, visszautasította a meghívást.

A "buldózer" karrierje mindig is vitatott volt. Híres vitézségéről és kegyetlenségéről, amit parancsnokként számtalanszor bebizonyított. Részt vett az 1953-as Jordánia elleni támadásban, az 1956-os szuezi válságban, a hatnapos háborúban és a Jóm Kippur-háborúban is.

Politikai karrierje kezdettől fogva a Likud párttal kapcsolódott össze. A párt megalapításában 1973-ban aktív szerepet vállalt, majd 1977-ben beválasztották a knesszetbe. Saron Menahem Begin alatt védelmi miniszterként szolgált, és ő vezette az 1982-es libanoni megszállást. Egy évre rá, 1983-ban felelősnek találták a Bejrútban menekülttáborokban élő palesztinok lemészárlásának ügyében, és felmentették tisztségéből.

A politikába az 1990-es években tért vissza. Mint lakásügyi miniszter ő irányította a zsidó telepesek gázai és megszállt területeken való terjeszkedését. Netanjahu győzelme után 1996-ban külügyminiszteri tárcát kapott. Netanjahu szerint ő volt a legmegfelelőbb ember a posztra. Az 1999-es általános választásokon való vereség után Saron vette át a Likud párt irányítását.

[origo]

Korábban:

(1999. december 9.)