A Macedóniában kialakult konfliktus okai, részvevői<br/>

Ha tudni szeretné, melyik két szervezet küzd a térségben, mik az albán gerillák céljai, mekkora a támogatottságuk, akkor olvassa el erről szóló összeállításunkat!

Kik voltaképpen az albán felkelők?

Jelenleg két gerillacsoport is működik a területen. Az egyik a Presevói, Medvedjai és Bujanovaci Felszabadítási Hadsereg (UCPMB). Ez a szervezet három olyan dél-szerbiai városról kapta a nevét, ahol az albán lakosság aránya meglehetősen magas. Az UCPMB tavaly év elején tűnt fel. Több száz tagja van a szervezetnek, a legmerészebb becslések szerint akár kétezren is lehetnek.

A másik csoport, amely elsősorban Macedónia északnyugati partjainál működik, a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (UCK). Bár ez a szervezet csak pár hónapja működik, és csupán 200 körüli fővel bír - ez az utóda több, a ´90-es években alakult, kisebb albán katonai csoportnak.

Mi a gerillák célja?

A két csoport céljai között több közös vonás van. Mindkettő azért küzd, hogy hogy megvédje az albán lakosságot a helyi biztonsági erőktől.

A konkrét célok között szerepel - melyeket az UCPMB világosabban megfogalmaz - Koszovó és lehetőség szerint Macedónia északi és nyugati, albánok lakta részének a megszállása is. Bár Koszovó jelenleg az ENSZ felügyelete alatt áll, az albán lakosság azt reméli, hogy egyszer Jugoszláviától függetlenné válhatnak. Valójában a két csoport célja, hogy a Nagy-Jugoszlávia felbomlásakor szétszakadt albán csoportokat újra összehozzák, és egy kis Albániát hozzanak létre az országon belül.

Mennyire szervezettek a gerillacsoportok és kik támogatják őket?

Az UCPMB az elmúlt év során viszonylag jól szervezetté vált. Előnyt jelent számukra, hogy kis, jól körülhatárolt területen működnek, és főleg az, hogy eddig szabadon mozoghattak. Ennek az az oka, hogy működési területük belül van azon az öt kilométer széles biztonsági zónán, ami Szerbia és Koszovó határán van. Innen ugyanis a jugoszláv hadsereg és a szerb speciális erők is ki vannak tiltva - ez a megállapodás született a koszovói konfliktus lezárásaként.

Az UCK az előzmények ellenére egy korszerű szervezet, ugyanakkor nem elég jól szervezett. Gondot jelent a számukra az is, hogy a több mint félmilliós létszámú albán közösség Macedóniában nem annyira összetartó, mint a szerbiai Presevo-völgyben élő 70 ezer albán.

Nehéz felmérni, hogy a két szervezetet mennyire támogatják az albán kisebbségiek. Bár az etnikai összetartás érzése erős motiváló erő, sokan félnek az erőszaktól.

Mekkora a két szervezet támogatottsága Koszovóban?

Mindkét szervezet erős támogatást kap a már feloszlatott Koszovói Felszabadítási Hadseregtől, amelyikről mintázták a saját szervezetüket. Ráadásul a Koszovói Felszabadítási Hadsereget albánul szintén UCK-nak rövidítik, mint az albán katonai csoportot Macedóniában.

Sok fegyveres, akik most a két csoport közül valamelyikben harcolnak, korábban a Koszovói Felszabadítási Hadsereg tagja volt. Az ellátmány pedig javarészt a koszovói határon át érkezik.

Mekkora veszélyt jelent a régióra ez a két csoport?

Egyelőre inkább csak kellemetlenséget okoz a két harcoló csoport, és nem veszélyeztetik még a térség biztonságát. Azonban a problémát Macedóniában nyilván sokkal súlyosabbnak érzik. Ebben a kis, sebezhető államban a többségben lévő macedónok ugyanis attól félnek, hogy néhány nemzedéknyi idő elteltével esetleg a most kisebbségben lévő albánok felülmúlják őket létszámban.

Emellett a Presevo-völgyben és Észak-Macedóniában működő csoportok a későbbiekben az ellenőrzésük alá vonhatják a Törökországból és a Közel-Keletről Közép-Európába tartó főútvonalakat is. Azonban az azonnali terjeszkedést Macedóniában egyelőre valószínűtlennek találják az elemzők, hacsak a biztonsági erők hirtelen le nem rohanják a gerillákat. Egy hirtelen letámadás ugyanis egy hasonló szerbellenes felkeléshez vezethet, mint amilyen Koszovóban három évvel ezelőtt kezdődött.

Mit tesz a NATO a helyzet rendezése érdekében?

A NATO jelenleg újragondolja a KFOR békefenntartók szerepét Koszovóban. Az első reakciójuk az volt, hogy szigorúan a KFOR elé kitűzött feladatokat hajtsák csak végre - vagyis kizárólag csak Koszovón belül mozoghatnak a békefenntartók -, tehát legfeljebb felrobbantják a határhoz vezető utakat, hogy ne lehessen megközelíteni Koszovót. Azonban az elhúzódó macedóniai harcok miatt lépnie kell a KFOR-nak is.

Miután a békefenntartók is összeütközésbe kerültek az albán gerillákkal, egyre több békefenntartó csapat a macedón határ mellé vonul át, ahol a leggyakoribban az összetűzések. A NATO korrigálja az ütközőzónát is, így lehetővé válik, hogy a jugoszláv biztonsági erők megakadályozhassák a nem kívánt személyek beszivárgását. Bár ez a döntés nem kockázatmentes, hiszen ezzel a NATO magára haragíthatja az albánokat, mégis ez tűnik a legjobb megoldásnak arra, hogy az albán gerillák harca ne terjedhessen át újabb területekre.

Ajánló:

(angolul)