Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Afganisztán polgárháborúba sodródhat a tálib kormány megdöntése után. Nem tudni, milyen erő vehetné át a hatalmat, ha a NATO legyőzi a tálibokat. Az afgán ellenzék etnikailag, vallásilag és politikailag is megosztott, ezért a száműzetésben élő király szerint anarchiába süllyedhet az ország a nyugati támadás után.
A tálibellenes afgánok csak egy dologban értenek egyet: a nyugat nem foglalkozik azzal, hogy mi lesz Afganisztánban a tálibok megbüntetése után. Az országban 1973 óta polgárháború dúl, és semmi sem ígéri, hogy közel a megbékélés. A tálibellenes erők és a király szeretnék összehívni az ősi intézményt, a Loja Dzsirgát. A nemzetségi vezetők gyűlését jelentő tanácskozás modern változata lenne ez a megbeszélés, de senki sem tudja, kiket és hová kellene hívni a nemzeti megbékélés érdekében.
Leegyszerűsítve három politikai erő versenghet a hatalomért Afganisztánban: a most kormányzó tálibok, az ország tizedét ellenőrző Északi Szövetség és a hazájában állítólag népszerű Zahir Sah, aki 1933-73-ban Afganisztán királya volt. A helyzet ennél azonban sokkal bonyolultabb: a száműzetésben élő, 87 éves királynak nincs fegyveres ereje, a több tízezer katonát felvonultató Északi Szövetség pedig valójában tucatnyi, egymással is rivalizáló csoport laza koalíciója. Ráadásul nagyon komoly erejük van a klánfőnököknek, a törzsi vezetőknek, akiknek nem politikai nézeteik, hanem családi kapcsolataik döntik el, ki mellé állnak. Afganisztánra, de a környező államokra sem jellemző az az országhoz kapcsolódó identitástudat, ami Európában ismert. Az ott élők nem az országhatár, hanem a vérségi kapcsolatok alapján határozzák meg magukat. Így például a déli pastuk sokkal inkább közösséget vállalnak pakisztáni honfitársaikkal, mint az északon a tálibok ellen harcoló tádzsikokkal és üzbégekkel, akik viszont a szovjet utódállamokba járnak át úgy, mintha hazatérnének.
Az Északi Szövetség igazából nem létezik
Az Északi Szövetségnek nevezett, Afganisztán északkeleti részét ellenőrző koalíció hasznos lehet a NATO-nak a tálibok elleni harcban, de valójában egy erősen megosztott csoportosulásról van szó. Nem is hívják magukat Északi Szövetségnek, hivatalosan ők az Egyesült Nemzeti Iszlám Front Afganisztán Megmentéséésrt, vagy röviden Egyesült Front. Így hivatkozik rájuk a helyi sajtó is, az Északi Szövetség elnevezés csak nyugati címke rajtuk. A Front annak a csoportosulásnak a maradványa, amely 1992 és 1996 között furcsa, örökké háborúzó koalícióban vezette Afganisztánt. Ezek a csoportok közösen harcoltak a szovjetek és afgán szövetségeseik ellen, majd 1989 és 1992 között a Nadzsibullah vezette kommunista kormány ellen. Győzelmük után azonnal egymásnak estek, képtelenek voltak biztonságos, békés országgá konszolidálni Afganisztánt. Örökös belső harcuk is hozzájárult a tálibok győzelméhez, akik rendet és kiszámíthatóságot ígértek. Amikor a tálibok az ország északkeleti részéig szorították őket, akkor ismét felfüggesztették az egymás elleni harcot, de a Front meghatározó hadurai továbbra sem közeli barátok. Ráadásul a Front vezetői és katonái általában nem pastuk, hanem az ország valamelyik kisebbségéhez tartoznak. A tálibok vezetői viszont a lakosság felét kitevő, így relatív többségben lévő pastuk közül való.
A Front legfontosabb vezetője Ahmed Sah Maszúd volt, aki üzbég származású. Maszúd megpróbálta minél jobban összefogni a megosztott ellenzéket, de szeptemberben, az amerikai terrortámadás előtt néhány nappal egy öngyilkos merénylő végzett vele. Utódja, Mohamed Fahin akkor vette át az irányítást, amikor már küszöbön volt a NATO támadása. Maszúdnak sikerült még 1999-ben együttműködésre bírnia Gulbuddin Hekmatjar szervezetét, és a síiták csoportját is. Hekmatjar miniszterelnök volt a kommunisták és a tálibok uralma közötti átmeneti időben. Nem csatlakozott viszont hozzájuk a Rasid Dosztum, a tádzsik származású hadúr, aki Hekmatjar miniszterelnöksége alatt volt főparancsnok. Dosztum akkoriban nem a miniszterelnök utasításait követte, hanem Rabbani elnökét, és ellenzékben sem akart együttműködni Hekmatjarékkal. Dosztum tádzsik származású, mint Afganisztán lakosságának negyede.
A Front külügyminisztere, Abdullah Abdullah arra panaszkodott a hétvégén, hogy a mostani támadásig a világ elfelejtette őket, és nem kaptak megfelelő támogatást a tálibok legyőzéséhez. Ennek részben az is oka lehetett, hogy a nyugat által Északi Szövetség néven együtt kezelt csoportok semmiképpen sem tekinthetőek a polgári demokratikus fejlődés afganisztáni letéteményeseinek, nyugaton alig voltak mostanáig szalonképesebbek a táliboknál. Rövid uralmuk alatt nem sokat tettek az emberi jogok afganisztáni érvényesítéért. Még az ő uralmuk alatt vezették be például a nőket szigorúan korlátozó intézkedéseket, amelyek brutális számon kérésével a világ most a tálibokat vádolja. Valamennyi támogatást azonban folymatosan kaptak, például Üzbegisztántól és Tádzsikisztántól. Mindkét volt szovjet tagköztársaság határos Afganisztánnal, és komoly küzdelmet folytat saját radikálisai ellen. A Front garancia számukra, hogy nem kell közvetlenül határosnak lenniük a tálibokkal, akik így nehezebben működhetnek együtt a fundamentalista ellenzékükkel. Ugyanakkor a tádzsik és üzbég vezérek többször is menedékhez jutottak Üzbegisztánban és Tádzsikisztánban. A radikális muzulmánoktól félő Oroszország is áldását adta ezekre az együttműködésekre. A határozottan nyugatellenes Irán is támogatja a Frontot, igaz, közben elítéli a NATO tálibellenes csapásait. Irán az egyetlen síita többségű ország a világon, és a sok kisebbség laza szövetségeként működő Frontban jelentős szerepe van az afganisztáni síitáknak, innen ered Teherán érdeklődése a Front iránt. A tálibok, de az afgánok többsége is szunnita, és a vallási megosztottság tovább bonyolítja a szövetségi rendszert.
A felfedezett uralkodó
A világ közvéleménye csak az elmúlt hetekben figyelt fel Afganisztán 87 éves uralkodójára, Zahir Sahra. A király 1973-ban orvosi kezelésre utazott Rómába, amikor unokatestvére távollétében átvette a hatalmat, és a király azóta sem térhetett haza az olasz fővárosból. A király azt állítja, nem vágyik már a koronára, de béketeremtőként kész hazatérni. Zahir Sah 1933 és 73 között 40 éven keresztül uralkodott, és királysága alatt volt utoljára béke az országban. Ezért sokan nosztalgiával várják haza, de népszerűsége nem biztos, hogy egyértelmű Afganisztánban, mert a király világias életmódja nehezen összeegyeztethető az összes jelentős afgán csoport vallásos propagandájával.
A múlt héten amerikai diplomaták jártak a királynál, és meglátogatták a Front képviselői is. Az amerikaiak egy széles és egységes koalíciót látnának szívesen, amelyben minden tálibellenes csoport részt vesz. A király, hasonlóan a Front vezetőihez, elítélte a szeptember 11-i merényleteket, de arra kérte a NATO-t, kíméljék meg a lakosságot a bombázásoktól. Sikerült ezen kívül még egy kérdésben kompromisszumot köttetni a két féllel: a közeljövőben a Front és a király is összehívná a Loja Dzsirga nevű gyűlést. A Loja Dzsirga hagyományosan a törzsi vezetők gyűlése Afganisztánban. Tíz napon belül tervezik összehívását, ahol el kellene dönteni, kik vezessék Afganisztánt a tálibok után. Egyelőre azonban nem tudni, hogy kik vegyenek részt a gyűlésen, és hol tartsák a megbeszélést. Egy előzetes terv szerint a király fővédnökként vállalna szerepet a gyűlésben, bár idős kora miatt nem biztos, hogy személyesen is részt tud venni rajta. 120 embert szeretnének összehívni, akik közül 50-et jelölhetne az északon harcoló Front.
A gyűlés szervezésébe beszállt Mohamed Fahin, a Front legfontosabb vezetője is, aki szerint a rendezésbe be lehetne vonni azokat a tálib vezetőket is, akik átállnak az ellenzék oldalára. A király szintén felhívta a figyelmet, a tálibokat egyenként kell megítélni, nem lehet kimondani, hogy senkivel sem szabad szóba állni közülük. Fahin iráni közvetítéssal a siíták együttműködési ígéretét is megszerezte. E puhatolózó tárgyalások azonban nem jelentenek garanciát a nemzeti egység megszervezésére, különösen azért, mert nem lehet egységes afgán népről beszélni, legfeljebb az egy határ mögött élők kompromisszumára lehet törekedni.
A pastu klánfőnököket is meg kell nyerni
Az ország déli részén sok helyütt korlátlan hatalma van a hagyományos nemzetségi struktúrákban élő klánok vezetőinek. A pastu származású főnökök mostanáig együttműködtek a tálibokkal, cserébe pedig a tálibok meghagyták hatalmukat. E főnökök nem csak tekintélyük miatt fontosak minden hatalomnak, hanem gazdasági erejük miatt is. Ők ellenőrzik a dollármilliókat hozó mákmezőket (a mákból ópiumot, Afganisztán fő exportcikkét állítják elő) és az illegális fegyverkereskedelem egy részét is. A tervek szerint őket is meghívnák a Loja Dzsirga tervezett ülésére, de ez már csak azért is nehezen megszervezhető, mert ha el is akarnak menni az ülésre, akkor sem tudni, hogy tálib területekről hogyan juthatnának a Front tagjai által is biztonságosan megközelíthető vidékre. A tálibok győzelméig így részvételük kivitelezhetetlennek tűnik, pedig nélkülük lehetetlen hosszú távra tervezni.
A rendezés lehetőségét tovább bonyolítja, hogy nem tudni, mi lesz a több millió menekülttel. Közel hárommillióan élnek közülük Pakisztánban, ahol nélkülük is minden hetedik lakos, mintegy 20 millió ember pastu származású. Ők nem támogatnák, ha a Front kisebbségi vezetői vennék át az irányítást a táliboktól. Iránban szintén nagyon sok afganisztáni él, akiknek a hazatérését a szovjet intervenció óta nem sikerült megszervezni.
Zahir király szerint nehéz elképzelni, hogy a folyamatosan változó kis szövetségek átvehetnék a hatalmat Afganisztánban. "Újra kell szervezni és ki kell szélesíteni a szövetséget az összes népcsoporttal és erővel, különben Afganisztán újra anarchiába süllyed" - véli a száműzött uralkodó.
Magyari Péter
Korábban:
Afganisztán történetének áttekintése