Alábecsülték ellenségüket a tálibok

Vágólapra másolva!
Az amerikai légitámogatás, a kommandósok információi, a szövetségesektől kapott fegyverek és lőszerekek, valamint az északi katonák elszántsága vezetett az Északi Szövetség váratlanul gyors sikereihez - írja elemzésében Ahmed Rashid pakisztáni katonai szakértő.
Vágólapra másolva!

Az Afganisztánt uraló tálibok igencsak alábecsülték az amerikai bombázások pusztító erejét, az ellenzéki Északi Szövetség eltökéltségét és saját igen széles körű népszerűtlenségüket a lakosság körében - állapítja meg az Északi Erők sikeres észak-afganisztáni előrenyomulásának és a tálibok pánikszerű visszavonulásának okait elemezve a The Daily Telegraph című brit lap.

Ahmed Rashid, a mértékadó brit napilap pakisztáni tudósítója, aki az elmúlt több mint húsz év afganisztáni háborúiról a helyszínről tudósított a világ számos rangos sajtóorgánuma számára, elemzésében rámutat: a tálib frontvonalak elleni tömeges amerikai bombázások megakadályozták a tálib erőket abban, hogy csapataikat a korábban kijelölt gyülekezési helyekre vonják vissza. A tálib erők ellenállhatnak az amerikai bombázásoknak a hegyvidékeken beásott harcállásaikban, az ország északi részén lévő nyitott völgyekben,
fennsíkokon éjjel-nappal az amerikai bombázások célpontjai voltak, mivel az amerikai felderítő gépek és a földön lévő különleges egységek pontosan kijelölték a repülőgépek számára a tálib vonalakat.

A tálibok elszámították magukat az ellenzéki Északi Szövetség új energiáját és eltökéltségét illetően, és nem számoltak azzal, hogy az elmúlt két hónapban óriási mennyiségű fegyvert és lőszert kaptak az ellenzéki erők külföldi támogatóiktól. Az Északi Szövetség katonai eltökéltségét bizonyítja, hogy Talokán és Kunduz térségében a fegyveresek készek voltak egész aknamezőkön átgyalogolni, hogy elérjék a tálib frontvonalakat. Számos területen inkább az aknák, mint a golyók okozták a legnagyobb veszteségeket az ellenzéki erők soraiban az elmúlt négy napban - írta a tudósító.

A tálibok leginkább mindig is az északi országrész nagyvárosok lakosságának felkelésétől féltek, akiket elnyomó kormányzatuk megfosztott jogaiktól. Ők a tálibokat délről jött idegen megszállóknak tekintették, akik egyáltalán nem képviselik a kisebb népcsoportokat. A helyi lakosság támogatásának hiánya miatt a tálibok nem tudtak elrejtőzni a bombázások elől oly módon, hogy csapataikat megbujtathatták volna a lakosság soraiban, ahogyan ezt megtették a délen.

Az Északi Szövetség parancsnokai "hírszerzési adatokat" kaptak a tálib erőkről a városokban élő "baráti" lakosoktól, miközben a tálib hírszerzés az ellenzéki erők soraiban gyakorlatilag nulla volt. A rádióadók és műholdas vevőkészülékek bombázása jelentős mértékben meggyöngítette a tálib vezetés kommunikációját a frontvonalakon lévő parancsnokokkal, és a csapatok között. A katonai egyeztetés hiánya és az a tény, hogy Kandahárban székelő tálib vezetés képtelen volt valamilyen egységes stratégiát eljuttatni a katonai vezetőkhöz hatalmas pánikot, összevisszaságot és félelmet okozott soraikban.

Az Északi Szövetség gyors térnyerése miatt több ezer tálib katona szorult északon. Akik menekülésre fogták, azok sem lehetnek biztosak abban, hogy elérik a pastuk uralta déli országrészt, mivel a visszavonulás útja egyes körzetekben a tálibokkal szembeni ellenséges területen át vezet.

Az elemzés felhívja a figyelmet arra, hogy a tálibok uralják az ország déli és keleti részét, és hatalmukat sokáig fenntarthatják különösen a Pakisztánból érkező élelmiszer-és lőszer utánpótlás és az önkéntes harcosok segítségével. Az Északi Szövetségre idegenként tekintenek a déli országrészben, és Kabul eleste után sem várható, hogy az északon tapasztalt dominó elv, itt érvényesül. A tálibok már szétszórták fegyvereseiket a dél kisvárosokban és falvakban, hogy megmeneküljenek a bombázásoktól.

A tudósító szerint a további siker alapja, ha az Egyesült Államok felsorakozik a déli országrész tálibellenes pastu parancsnokai, mint Ahmed Karzai mögé. Washingtonnak nyomást kell gyakorolnia Pakisztánra, hogy elfogadja az új realitást, különöse tekintettel arra, hogy Iszlámábád eddig nem teljesítette ígéretét, miszerint segíti a tálib sorok megbontását, az úgynevezett mérsékelt pastu erők felülkerekedését. A tudósító sürgeti, hogy a katonai sikereket most már a segélyszállítmányok érkezése kövesse, amelyhez az elfoglalt városokban az Északi Szövetség által létrehozott helyi igazgatással és a biztonság biztosításával megteremtődnek az alapfeltételek.