8. fejezet: Halászat

A fejezet szoros összefüggésben van a mezőgazdasági fejezet állat- és növényegészségügy alfejezetével, amely az élő halak forgalmára vonatkozó állategészségügyi, valamint a halászati termékekre vonatkozó élelmiszer-ellenőrzési szabályokat is tartalmazza.

Közösségi politika

Az Európai Unió közös halászati politikája önálló terület, amelynek alapvető célja az unió halászati erőforrásainak védelme, a hasznosítás megosztása a tagállamok között, és egyes halászati termékek piacának szabályozása, valamint az egyes tengeri halakból kifogható kvóták évenkénti elosztása. A halászati szabályozás jelentős részben a tengeri halászatra és a tengeri halfajokra vonatkozik.

A halászati fejezetnek négy fő területe van: készlet-gazdálkodás és ellenőrzés, szerkezetátalakítást célzó intézkedések, közös piacszervezet, nemzetközi halászati megállapodások.

Készletgazdálkodás

A tenger erőforrásainak védelme érdekében, a túlzott lehalászást megelőzendő az EU-szabályozás meghatározza az évente maximálisan kifogható halmennyiséget, és ezt felosztja a tagállamok között. Szabványok vonatkoznak a kifogható hal minimális méretére is, amelyet tagállami szinten ellenőriznek.

Szerkezetátalakítás

Az EU strukturális politikája elősegíti, hogy a halászati ágazat megfeleljen az új kihívásoknak. A szerkezetátalakítás finanszírozása minden halászati és aqua-kultúrás ágazatban lehetséges, piackutatásra, kutatás-fejlesztési célokra vagy az elavult halászati flotta modernizációjára.

A halászat közös piacszervezete

Az egységes piaci szabályzórendszer létrehozásának célja a halászati termékek közös piacának kialakítása, és ezzel a termelés és a kereslet összhangjának megteremtése. A közös piacszervezet legfontosabb szabályzóeszközei a halászati termékekre vonatkozó kínálat-befolyásoló eszközök, szükség esetén az intervenció.

Nemzetközi halászati megállapodások

A tagállamok nyílt tengeri halászati flottájának hozzáférését a hagyományos tengeri halászati területekhez jelentősen gátolta a halászati zónák kiterjesztése. Ezért vált szükségessé a halászati jogok harmadik országokkal történő rendezése. A megállapodások elsősorban az unión kívülálló országokkal kitárgyalt halászati jogokat és az azokért cserébe - az érintett országnak - nyújtott kompenzációt tartalmazzák.

A csatlakozás fő hatásai

Mivel Magyarországnak nincs tengere, és az EU-szabályozás nagyrészt a tengeri halászatra vonatkozik, annak átvétele és alkalmazása nem okoz gondot sem a magyar szakigazgatásnak, sem a halászati szektornak. Az édesvízi halászatra és haltenyésztésre vonatkozóan az uniós szabályozás nem alkalmaz sem termelési, sem halászati kvótákat, sem pedig halméretre vonatkozó szabványokat.

A halászati ágazat versenyképességének fokozására, a feldolgozás és az értékesítés javítására, továbbá a halászati területek revitalizációjára a Halászati Orientációs és Pénzügyi Eszköz (HOPE) forrásai lesznek felhasználhatóak, a Magyarország által készített több éves halászati orientációs terv alapján. Ez jelentős nagyságrendű, szerkezetátalakításra fordítható támogatástöbbletet jelent az ágazat számára, amelyet - a szakminisztérium tervei szerint - többek között halastó-rekonstrukcióra és a halászati gazdaságokat sújtó természeti károk enyhítésére kívánnak fordítani.

Csatlakozásunkkal járó további előny, hogy 2004. május elsejétől Magyarország részévé válik az új tagállamokkal együtt immár 443 milliós európai piacnak, ahol versenyképes halászati termékeinket vámok és mennyiségi korlátozások nélkül tudjuk értékesíteni. Ezzel egyidejűleg arra is fel kell viszont készülni, hogy a magyar piacon a magyar áruknak is állniuk kell a versenyt a más tagállamokból szabadon beáramló termékekkel szemben (például cseh ponty).

Vissza a tartalomjegyzékez