182 méterről tüzelt a szerb kormányfő gyilkosa

Vágólapra másolva!
A szerb kormányfőt 182 méterről lőtték le egy második emeleti szoba mélyéből - állítja a szerb belügyi tárca fegyverszakértője. A tettes a távcsöves puskáját cipelve menekült el a helyszínről a járókelők szeme láttára, miközben két pisztolyos férfi védte minden eshetőségre felkészülve.
Vágólapra másolva!
A merénylettel kapcsolatos híreink/nagyvilag/20030312szerb.html

Zoran Djindjic szerb kormányfőnek életét 182 méteres távolságból, 7,62 milliméteres kaliberű fegyverrel oltották ki "profi" bűnözők - közölte a belgrádi Politika című lappal Branko Bogdanovic, a szerb belügyminisztérium fegyverszakértője. "Már a lőfegyver kiválasztása is arra utal, hogy profik követték el a gyilkosságot. A rendőrségi mesterlövészek leggyakrabban százméteres távolságból lőnek, 5,56-os kaliberű fegyverrel" - mondta Bogdanovic. Rámutat arra, hogy a merénylő ennél nagyobb távolságból - 182 méterről - és nagyobb teljesítményű fegyverrel lőtt, ami inkább a hadseregben bevett mesterlövészi "szokásokra" utal.

A merénylő a kormánypalota tőszomszédságában fekvő épület második szintjén található helyiségből lőtt. Nem az ablakból, hanem a szoba mélyéről adta le a lövéseket, ami tompította a dörrenést, ezért nehéz volt azonnal megállapítani, hogy honnan jött a lövés. Ráadásul a torkolattüzet sem lehetett látni, s nem verődhetett vissza fény sem a gyilkos fegyverről.

Egyelőre nem tudni pontosan, hogy milyen fegyverből lőtt a merénylő, mivel 7,62 milliméteres lövedék többféle fegyverbe is illik. A térségben ilyen kaliberű lövedéket általában a Heckler & Koch G303 típusú, német gyártmányú fegyverhez használnak, amelyet annak idején a különleges egységek számára szereztek be. Bogdanovic ezen túl is több jel is arra utal, hogy a merényletet profi módon, erős "logisztikai támogatással" szervezték meg. Az orvlövész valószínűleg már az éjszakát is a helyiségben töltötte, hogy ne vonja magára a házban tartózkodók figyelmét. Az akciót egy személy irányította a "terepről", jelt adott a merénylet elkövetésére. Erre utal az is, hogy a gyilkosok kábelköteget vittek magukkal. A mesterlövész a távcsöves puskájával, két, pisztollyal felfegyverzett fiatal férfi kíséretében futva hagyta el az épületet, mit sem törődve a járókelőkkel. Szokatlan az, hogy a merénylők magukkal vitték a gyilkos fegyvert, általában ugyanis a helyszínen hagyják a puskát. A tettesek vélhetően attól tartottak, hogy a fegyver nyomukra vezetne.

A Politika másik cikkében rámutat arra, hogy a rendőrségben és a hadseregnél nemcsak "biztos kezű és éles szemű" lövészek közül választják ki a mesterlövészeket, követelmény a hidegvérűség is. A Djindjic elleni merénylet elkövetője tudta, hogy kire lő, és azzal is tisztában volt, hogy milyen következményei lesznek a merényletnek, s mégis pontosan lőtt. Az örvlövész nem egyszerű bűnöző volt, hanem olyasvalaki, akinek volt saját, egyedülálló "kézjegye". Az ilyen emberek "mesterfokú gyilkosoknak" tartják magukat, gyakran mítoszt építenek ki saját képességeikről. A lap elemzője felteszi a kérdést, hogy vajon a rendőrség ismeri-e azokat a lövészeket, akik képesek ilyen precíz lövést leadni?

A miniszterelnök meggyilkolása számos más kérdést is felvet: hol volt a titkosszolgálat és a hírszerzés, miként lehetséges, hogy a február végi, közúti balesetnek álcázott merényletkísérlet után nem fokozták a kormányfő védelmét? Mit tesznek testőrök olyankor, amikor a kormányfő kiszáll a gépkocsiból, s egyáltalán - teszi fel a kérdést a Politika - hogyan lehetséges az, hogy a kormánypalota parkolója "vizuálisan" egyáltalán nem védett, s tisztán rá lehet látni a szomszédos épületekről?