Bekeményítettek a kis államok a Konventben

Vágólapra másolva!
Megmakacsolták magukat szerdán a kis és közepes méretű tagállamok - és sok kérdésben mások is - Valéry Giscard D'Estaing Konvent-elnök intézményi javaslataival szemben, kifejezve ragaszkodásukat az intézményes status quo-hoz, annak legfeljebb óvatos és finom megreformálását fogadva el.
Vágólapra másolva!

A véleménykülönbségek és a hátralévő idő rövidsége miatt még az a kérdés is felmerült, hogy a Konvent nem tud konszenzusos javaslatot átadni az EU állam- és kormányfőinek, és esetleg a kormányközi konferenciára marad a legnehezebb kérdések tisztázása. Giscard a nemzeti és európai parlamenterekkel ugyanakkor meglepően könnyen szót értett.

Komolyan megnőtt az esélye annak, hogy a legrágósabb intézményi-hatalmi kérdések tisztázása az EU reformjával megbízott Konventről a kormányközi konferenciára marad, miután a tagállamok képviselőinek túlnyomó többsége szerdán világossá tette Valéry Giscard D'Estaing, a testület elnöke számára, hogy nem támogatják intézményi elképzeléseit.

A 25 tagállam kormányának képviselője szerdán délután egy informális, nem kötelező érvényű szavazáson - ahol Giscard is jelen volt – 18-5 arányban elutasította, hogy a reformkonferencia újranyissa a nizzai megállapodást, amely explicite garantálja, hogy minden ország egy saját biztossal rendelkezzen az Európai Bizottságban. A 18 szavazó - kis és közepes méretű államok plusz Nagy-Britannia és Spanyolország - azt is elutasította, hogy újrasúlyozzák a tagállamok szavazatait az Unió döntéshozó intézményében, a Tanácsban. Két állam kivételével mindenki nemet mondott arra, hogy eltöröljék az ágazati miniszteri tanácsokat, és egyetlen törvényhozó tanácsot hozzanak létre. Szintén 18-an a rotációs elnökség fenntartása mellett tették le a voksukat.

Ragaszkodás Nizzához

"Adjunk esélyt Nizzának" - szögezte le egyhangúan 16 kis és közepes méretű állam képviselője a Giscard-ral folytatott megbeszélés után, gyakorlatilag elzárkózva az Európai Unió intézményeinek markáns átalakításától 2009-ig. ("Nizza" utalás a jelenlegi intézményes rendszert létrehozó 2000-es nizzai megállapodásra.) A Tizenhatok, köztük Magyarország, ragaszkodnak hozzá, hogy fennmaradjon a rotációs elnökség intézménye, minden országnak legyen egy saját embere a Bizottságban, és többségükben mereven elutasítják egy állandó elnöki poszt létrehozását. "Nézzük meg, hogyan működik a 25 tagú EU a jelenlegi, nizzai rendszerrel, aztán 2009-ben majd meglátjuk" - foglalta össze az osztrák küldött, hangsúlyozva, hogy a legfontosabbnak a tagállamok egyenlőségét tartják, amit pedig szerintük Giscard javaslatai nem garantálnak. "Giscard javaslatai egész egyszerűen túl radikálisak, Pandora szelencéjét nyitják ki" - mondta társai nagy helyeslésére az észt küldött. "Sokkal több időt kellett volna az ilyen súlyú kérdésekre áldozni" - tették hozzá mások.

Egy-két kormányküldött részéről mutatkozott némi hajlandóság arra, hogy megfontolják az EU hat alapító tagja által a múlt héten előterjesztett kompromisszumot, amely a kicsik ellenkezésével szemben 15 tagúra csökkentené a Bizottságot, viszont csak egy nagyon korlátozott hatáskörű "elnököt" helyezne az Európai Tanács élére. (Hasonló értelemben nyilatkozott Romano Prodi bizottsági elnök szerdán az Európai Parlamentben, ami szintén érdekes új fejlemény.) A többség azonban elzárkózik ettől a megoldástól is, attól tartva, hogy a "gyenge elnök" intézménye idővel elkerülhetetlenül egyfajta szuperelnökké nőné ki magát. "Nincs olyasmi, hogy gyenge elnök. Az Európai Tanács is egy informális egyeztető fórumként kezdte, és láthatjuk, hogy mi lett belőle" - mondta a finn kormány képviselője. Balázs Péter, a magyar küldött, azt mondta, hogy az elnök csak egy újabb olyan pozíció volna, amit a tagállamok egymás között osztanának le, mint valami zsákmányt, és ez alapvetően sérti a tagállami egyenlőség elvét. (Viszont megmagyarázza, hogy a nagyok miért támogatják az elképzelést - nekik nyilván jutna mindig valamilyen fontos poszt.)

A Tizenhatok persze nem zárkóznak el teljesen a reformoktól, és a fentiek helyett azt javasolják, hogy a rotációs elnökséget alakítsák át csoportos elnökséggé, valamint növeljék meg a Bizottság hatalmát az Unió hosszú távú törvényhozó programjának kialakításában. Ez szerintük jobban garantálja a nagy államok által hiányolt folyamatosságot, mint egy elnök, aki csak az Európai Bizottság elnökének vetélytársa volna, és feltételezhetően sértené a kisebbek érdekeit. Valamennyien támogatják a nemzeti vétó korlátozását (ez Giscard javaslatában is szerepel, a fontosabb területek közül csak az adózásnál és a külpolitikában maradna meg a vétó).

Korábban, Giscard és a nemzeti parlamentek képviselőinek ülésén még mutatkozott némi lehetőség a kompromisszumra, miután a nemzeti parlamentek küldöttei - akik a Konvent csaknem felét teszik ki - nagyjából, noha nem egyhangúlag, elfogadták a következőket: gyenge elnök, végrehajtó hatalom és saját bürokrácia nélkül. A Bizottságban egy ország, egy biztos, de csak 2009-ig, utána valamilyen rotációs rendszer; a minősített többség olyan újradefiniálása, ahol minden állam egy szavazattal rendelkezik, de a többség megszületéséhez az államok egyszerű többségén kívül a népesség 60 százalékára is szükség van.

Meglepő harmónia jellemezte a Konvent-elnök és a harmadik "utas", az Európai Parlament delegációjának találkozóját. Az EP-küldöttségének prioritásai, amelyek számos pontban találkoznak Giscard elképzeléseivel: a minősített többségi döntések radikális kiterjesztése (a külpolitikára és az adózási kérdésekre is), a vétójog teljes körű feladása, és ahol ez kényes kérdés, szuperminősített többség bevezetése (80-75%). Az euróképviselők elfogadják, hogy a nizzai intézményi rendelkezések 2009-ig érvényben maradjanak (különösen a Bizottság összetételére vonatkozóak), de az a kívánságuk, hogy a 2009 utáni változásokat már előirányozza az alkotmányos szerződés. Az EP tagjai a jogköreiben korlátozott állandó elnököt (Európai Tanács) is elfogadják, cserébe azért, hogy az Európai Parlament szerepet kapjon a Bizottság elnökének megválasztásában, ahogy azt a Konvent-elnökség javaslata mondja.

Október közepére hívná össze az IGC-t Berlusconi

Olaszország, az Európai Unió következő félévben soros elnöke október 15-én tervezi összehívni az új kormányközi reformkonferenciát (IGC-t). Róma és a tőle a stafétát átvevő Dublin már megegyezett arról, hogy az alkotmányos szerződést 2004 első felében, az ír elnökség alatt írják alá, de az olasz fővárosban. Ezzel megvalósulna Silvio Berlusconi olasz kormányfőnek az az álma, hogy egy második történelmi uniós szerződés is megörökítse Róma nevét.

Forrás: Bruxinfo - Brüsszel