Már 73 éve uralja a brazíliai Rio de Janeiro látképét a híres Megváltó Krisztus - Cristo Redentor - szobra. Az egy cukorsüveg-hegyen álló, karjait az Atlanti-óceán felé kitáró Krisztus-alak a város jelképévé vált, képe megtalálható számos emléktárgyon, idegenforgalmi brosúrákon, üzletek cégérein. A rióiak teljes mértékben magukénak érzik a katolikus egyház megrendelésére, a brazil függetlenség 100. évfordulójára készült alkotást, ám erről egy francia család másképp vélekedik.
Paul Landowski, a szobor egyes részeit elkészítő francia szobrász örökösei ugyanis magukénak követelik a szobor sokszorosítása utáni jogdíjakat. Ez nem kevés pénzt jelent, mivel az alkotás szinte mindenen ott van, ami riói: pólókon, képeslapokon, kulcstartókon, szobrocskákon, papírnehezékeken, mágneseken, terítékalátéteken, porcelántányérokon.
A szobrász örökösei az 1998-as művészi szerzőségre vonatkozó brazil törvényre hivatkoznak igényük előadásakor. A család már ügyvédeket is fogadott, hogy ha szükséges, bíróság elé vihessék az ügyet - írja a Los Angeles Times.
A következő a Szabadság-szobor lesz?
Az igény azonban heves ellenérzést váltott ki a helyiekből, akik Brazília és más országok kulturális örökségét féltik a mohónak tekintett leszármazottaktól. Egy helyi színész, Bemvindo Siqueira szerint - aki az örökösök elleni mozgalom élére állt - ha a szobrász utódjai sikerrel járnak, az "tulajdonjogi igények véget nem érő előterjesztését hozza majd magával, Krisztus után akár a (New York-i) Szabadság-szobor következhet".
A család brazil ügyvédei azonban igyekeznek megnyugtatni a közvéleményt, nincs bajuk azzal, ha a szobrot nemzeti kincsnek tekintik, sőt ezzel egyet is értenek. "Nem arról beszélünk, hogy kié. Szerzői jogokról beszélünk" - mondja a család egyik Sao Pauló-i ügyvédje, Maria Luiza de Freitas Valle Egea. "Az egész világ tudja, hogy a Megváltó Krisztus Paul Landowski szobra."
A 125 méteres alkotás lélegzetelállító látványt nyújt, néha úszni látszik a felhők fölött, vagy túlvilági fényben sziporkázik egy-egy ködös éjszakán. Karjait üdvözlő ölelésre tárja, jóllehet sokak szerint csak éppen beugrani készül az Atlanti-óceánba, vagy kedvenc szamba-klubjának tapsol - írja az amerikai lap.
Dollármilliók repkednek
A kérdés most az, hogy a szobor szerzői joga senkit nem illet, és képét szabadon fel lehet-e használni, vagy Landowski leszármazottaié, esetleg a katolikus egyházé, amely maga is magáénak tekinti az alkotást, de nem szándékozik pénzt kérni a másolatok után. Az ügyvédek szerint a szellemi és művészi tulajdonról szóló törvény értelmében Landowski halála után hetven évig az örökösöket illetik a szobor jogdíjai. A szobrász 1961-ben hunyt el.
Jose Cabralt azonban, aki egy kisvendéglőt üzemeltet a szobor lábánál, nem hatja meg ez az állítás. "Ha (Landowski) jogokat akart volna formálni, akkor megtette volna, amíg él... Hogy ezt a családja tegye halála után, ez marhaság" - mondja.
Az ügyvédek szerint eddig 30 olyan céggel - köztük reklám- és médiavállalatokkal - vették fel a kapcsolatot, amelyek valamilyen módon felhasználják a szobor képmását, és értesítették őket az örökösök igényéről. Reményeik szerint sikerül tárgyalások útján megállapodni, de ha nem, akár már augusztusban pert indíthatnak. Azt eddig elutasították, hogy megbecsüljék, mekkora hasznot hozhatnak a jogdíjak az örökösöknek. Bemvinto Siqueira szerint dollármilliók repkednek - írja a Los Angeles Times.