Engedékenység és izgatottság az EU-csúcson

A csütörtök-pénteki EU-csúcson két fontos döntésre készülnek Európa vezető politikusai: meg kell egyezniük, hogy ki legyen az Európai Bizottság új elnöke és el kellene fogadniuk az EU-alkotmányát. Az első kérdésben a francia-német kormány áll szemben az angol-olasz vezetéssel és az EP néppárti frakciójával, az utóbbiban lengyel-spanyol álláspont feszül az angol-német-francia koalíciónak. A csúcs előtt egy nappal mindenki azt ígéri, hogy engedékeny lesz.

Az alkotmányról vitáznak

A brüsszeli EU-csúcson a tagországokat az első számú vezetők, miniszterelnökök vagy elnökök képviselik. Az Európai Unió Tanácsa nevű, kormányokból álló szervezetnek két napja lesz, hogy megválasszák az Európai Bizottság új elnökét és elfogadják az EU alkotmányát. Mindkettő nehéz alkunak ígérkezik, de a résztvevők fogadkoznak, hogy lesz kompromisszum. Erre azért is szükség van, mert több EU-s politikus azt mondta, hogy a rendkívül alacsony választási részvétel a hétvégi európai parlamenti szavazásokon arra utal, hogy az emberek nem veszik komolyan az EU-t. Az Uniót fontosnak tartó politikusok ezért bizonyítani szeretnének, hogy az immár 25 országot összefogó közösség képes döntéseket hozni. Az alkotmányt már tavaly decemberben megpróbálták elfogadni a tagállamok, de akkor nem sikerült megegyezni a szövegben. Bertie Ahern, a csúcs előkészítésével foglalkozó ír miniszterelnök, aki az EU-soros elnöke ebben a félévben, azt nyilatkozta, hogy szerinte mindkét kérdésben megegyeznek majd.

Az Európai Bizottság elnöke mostanáig Romano Prodi, baloldali olasz politikus volt. A Bizottság tulajdonképpen az Unió kormányának számít: javaslatokat tehet új európai törvények megalkotására, és ellenőrzi, hogy a tagállamok betartják-e a közös szabályokat. A Bizottság elnökét az Európai Tanács jelöli, de személyét meg kell szavazniuk majd az Európai Parlament képviselőinek is. Éppen ez az egyik oka a mostani bizonytalanságnak. A kormányok többsége ugyanis mást akar, mint a parlament többsége.

A parlament legnagyobb frakciója feltehetően az EPP-ED, vagyis a néppárti képviselőcsoport lesz. Azért csak feltehetően, mert hivatalosan csak július 2-án ül össze először az EP, és akkor kezdődnek a frakcióalakítások, márpedig az utóbbi időben többször felmerült, hogy eddigi EPP-s képviselők átülnének a liberális frakcióba. Ezzel együtt kicsi az esély, hogy ne az EPP-ben üljön a legtöbb képviselő, de a kialakulatlan frakció, melynek még új vezetése sincs, nehezen tud alkudozni a mostani jelöléskor.

Hans Poettering eddigi frakcióvezető hiába ismételgeti, hogy a legnagyobb frakcióé a jelölés joga, ha a frakció még nem állt össze, a kormányok viszont dönteni akarnak. A néppártiak azzal érvelnek, hogy akkor veszik majd komolyan az emberek az Európai Parlamentet, ha valóban lesznek jogosítbányai, így például érvényesül az, ami a nemzeti parlamentekben: a győztes frakció jelöli a miniszterelnököt, illetve ez esetben az Európai Bizottság elnökét.

Ennek értelmében hosszas egyeztetések után az EPP végül csütörtökön jelentette be, hogy megvan az ideális jelölt. A párt Chris Patten brit konzervatív politikust jelölte a tisztségre, aki mostanáig a Bizottság külügyi biztosa volt. A jelölést Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök fogja bejelenteni a Tanácsnak.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az európai néppárti frakció úgy lett a legerősebb, hogy közben a Tanácsban a baloldali kormányok az erősebbek, hiszen a legtöbb helyen az ellenzék nyert. Márpedig a kormányok többsége Guy Verhofstadt belga miniszterelnököt javasolja a posztra. Verhofstadt azonban liberális politikus, az EP-választáson vereséget szenvedett pártja (Flamand Liberális és Demokrata Párt) az ELDR-hez, az Európai Liberális és Reform Párt frakciójához tartozott. Mint belgát, és mint se nem baloldalit, de nem is néppártit, lelkesen támogatja a francia és a német kormány is, ráadásul a jelöltet elfogadta az egyébként EPP-től jobbra álló, soros elnök, ír kormányfő is. Tony Blair brit és Silvio Berlusconi olasz miniszterelnökök azonban nem teljesen elégedettek a választással, és lehet, hogy nem fogják támogatni Verhofstadt megválasztását. Ezzel együtt ő tűnik a legfőbb esélyesnek.

A Néppárt már hétfőn követelte, hogy saját jelöltjét javasolja a Tanács. Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnököt akarták a tisztségre, ő azonban kedden közölte, hogy nem vállalná el, mert a nagyherceg éppen most kérte meg új kormány alakítására, és inkább vezetné tovább a miniállamot, mint az Unió ügyeit. Igazi jelöltje most nincs is a Néppártnak, bár több név is felmerült, többek között Wolfgang Schüssel osztrák kancelláré. Inkább bosszúból, mint konszenzusból, hiszen Verhofstadt mindent megtett, hogy 2000-ben kiközösítsék Ausztriát a Schüssel-Haider koalíció miatt. Hogy a párhuzam még egyértelműbb legyen, több belga párt jelezte, hogy be kellene vonni a kormányzásba a Flamand Blokkot. A Flamand Blokk az osztrák Szabadságpárthoz hasonlóan idegenellenes párt. Végül csütörtökre sikerült hivatalosan is új jelöltet találni Chris Patten személyében.

Az EPP-ED beleszólási esélyeit rontja, hogy nincs abszolút többségük az EP-ben, így ha a Tanács megegyezik valakiben Brüsszelben, akkor a szocialista és a liberális frakció összefogva megszavazhatja a jelöltet Strasbourgban.