Helyreállítják a visszavándorló krími tatárok jogait

A múlt héten az ukrán parlament megszavazta a krími tatárok jogainak helyreállításáról szóló törvényt. A jogszabály hatályba lépéséhez már csak az kell, hogy Leonyid Kucsma államfő kézjegyével szentesítse. Az új rendelet szerint az Ukrajnába visszatért egykori deportáltak, illetve gyermekeik teljes ukrán állampolgárságot kapnak, és tiltja bármilyen megkülönböztetésüket kultúrájuk vagy vallásuk miatt.

Forrás: [origo]

Gyakoriak a feszültségek

A Krím-félszigetre nem volt eltúlzott jelző a "népek olvasztótégelye" sohasem, számtalan náció nevezheti méltán magát őslakosnak. A földnyelvet fél évszázadon át uraló tatárok (és a velük keveredő törökök) legalább ugyanannyira mondhatják magukénak, mint az azt alig kétszáz éve bekebelező oroszok.

A krími tatárokat 1944-ben, közvetlenül a náci megszállás alóli felszabadulás után, Sztálin parancsára Közép-Ázsiába és Szibériába deportálták, a fasisztákkal való szovjetellenes kollaborálásukra hivatkozva. Szülőföldjükre egészen az 1980-as évek végéig nem térhettek vissza. Megüresedett házaikba oroszokat és ukránokat költöztettek - így kreálva mesterségesen egységes, orosz nyelvű lakosságot a Krímben -, akik egyúttal a deportált krími tatárok földjeit is megkapták. 1954-ben Hruscsov autonóm területként Ukrajnának ajándékozta a Krím-félszigetet, amely tett két okból is meglepő: annyi vér és küzdelem árán jutottak hozzá és tartották meg, amúgy pedig alig éltek ott ukránok.

A krími tatárok lassú visszatérése szülőföldjükre Ukrajna függetlenné válása (1991) után kezdődött, de még mindig alig egytizedét teszik ki a Krím lakosságának. Közel 100 ezer krími tatár még máig sem kapta meg az ukrán állampolgárságot. A Krím Autonóm Köztársaságban megközelítőleg másfélmilliós orosz diaszpóra és 300 000 krími tatár él, az összlakosság 2 millió fő. Bár az ukrán állam eddig is jelentős összegekkel támogatta a krími tatárok visszatérését, nemzetközi segélyszervezetek szerint ennek csaknem hússzorosára lenne szükség a teljes visszatelepítéshez.

A több mint negyedmillió krími tatárnak a szülőföldjére való visszatérése (félszázados száműzetés után) feszült helyzetet teremt a Krím-félsziget túlnyomó többségében orosz nyelvű lakosságával. Gyakran kisebb rendbontások, zavargások, etnikai villongások is előfordulnak. A Krímet olykor Ukrajna Koszovójaként is emlegetik, ez azonban - már csak az etnikai arányok ellentétes mutatóinak okán is -, túlzás. Egyes politikai erők ezeket a megmozdulásokat jó alkalomnak tekintik arra, hogy a krími tatárok radikalizálódásáról beszéljenek, jóllehet erről szó sincs.

A krími szláv-tatár konfliktus alapja jelenleg egyértelműen szociális jellegű, nincs köze az iszlám radikalizmushoz és a keresztény-iszlám ellentéthez. A visszatelepült krími tatárok szülőföldjükön nem találják meg számításukat: nincs hol lakniuk, jó, ha közülük minden második talál magának állást, utcai "piacozásból" kénytelenek életüket tengetni.

A Krím régóta az orosz és az ukrán oligarchák érdeklődésének középpontjában áll, akik (olykor szó szerint) öldöklő küzdelmet folytatnak az ottani érdekeltségek megszerzéséért. Ebben a versengésben vezető pozíciót foglal el a legnagyobb klán - a donyecki - feje Rinat Ahmetov, akit Ukrajna leggazdagabb embereként és hithű muzulmánként tartanak számon.

Léteznek különböző elméletek (és vannak bizonyítékok is, amelyek ezeknek alapul szolgálnak) arra, hogy a Krím is az iszlám terjeszkedés egyik előretolt bástyája lenne Dél-Kelet-Európában. Törökország jelentős erőfeszítéseket tesz, hogy befolyást szerezzen a félszigeten, ahogyan a volt szovjet blokk más országaiban Közép-Ázsiában is. Teszi ezt főképp a pánturáni nézetek terjesztésével, az Oroszország területén élő népek türk történelmi rokonságára hivatkozva. Hallani a Krímben szaúdi befolyásról is, sőt egyes - általában orosz - elemzések odáig is elmennek, hogy - miként Csecsenföldön is - az arab világ célja az energiahordozók szállításának stratégiai útvonalaiba való beékelődés, annak érdekében, hogy  Ukrajna és Oroszország gazdaságát megbénítsák, majd az országok feldarabolása után egy közép-ázsiai kalifátus hozzanak létre.

Forrás: [origo]

Egyre többen vállalják fel hitüket

Délnyugat-Ukrajnában azonban a muzulmán lakosság számának növekedése alapján egyelőre nem beszélhetünk az iszlám robbanásszerű terjedéséről. A krími tatárok létszáma nemcsak a fokozatos visszatelepülések következtében növekedett meg ugrásszerűen, hanem azért is, mert a politikai konszolidációval egyre többen vállalják fel hitüket és származásukat. Sorra emelkednek az új mecsetek, ülésezik saját parlamentjük, sőt olykor a népgyűlést (kurultáj) is összehívják. Vezetőjük Musztafa Dzsemilev, aki mellesleg 17 évet ült rendszerellenes propaganda miatt a szovjet időkben, 1998 óta képviseli Dzsingisz kán távoli rokonait a kijevi Legfelsőbb Tanácsban. A krími tatárok nemzeti identitásának egyik legfontosabb alkotóeleme vallási elkülönülésük. Azonban sem népességen belüli arányuk, sem habitusuk nem indokolja, hogy a Krímet potenciális terroristafészekként kezeljük.

A lenyűgöző természeti és történelmi kincsekben bővelkedő, kiváló mikroklímájú félsziget továbbra is egész évben a pihenni akaró oroszok és ukránok fő célpontja. Ennek bizonyítékaként csak Szentpétervárról naponta egy tucat vonat indul útjára, hogy kétnapos zötykölődés után a "szovjet Riviérára" szállítsa az üdülni vágyókat.

Boczka Károly