Csatornaépítés miatt marja egymást Románia és Ukrajna

Csatornaépítés miatt vált teljesen fagyossá a viszony Románia és Ukrajna között. A két szomszéd ország kapcsolata eddig is tele volt feszültséggel, azonban a Bisztroje-csatorna megépítése az utolsó cseppnek tűnik a pohárban. Ukrajna megelégelte, hogy Románia díjat szed a Duna-delta hajózásáért, ezért csatornát építettek a deltába. Románia szerint azonban a csatorna ökológiai katasztrófát okozhat a térségben.

Csatornaépítés miatt romlott meg a viszony Ukrajna és Románia között. A két ország a Duna-delta hajózásán kapott össze: Ukrajna megelégelte, hogy Románia fizetésre kényszeríti az ukrán hajókat. Korábban az ukrán hajók kizárólag a román területen áthaladó Sulina-ágat - amely a dunai hajózást szabályozó 1948-as Belgrádi Egyezmény értelmében szabadon hajózható nemzetközi víz - használták kijáratként a Fekete-tengerre. Az Egyezmény ellenére ezért öt év alatt 600 millió dollárt fizettek déli szomszédnak, aki karbantartási illeték címén tonnánként másfél eurót kér az áthaladó vízi járművektől. Idén szeptember elejére elkészült a Bisztroje-csatorna kisebb hajók számára használható szakasza. Az építkezés mindössze 15 millió dolláros ráfordítással évente 50 millió dollárt takarít meg Ukrajnának.

Románia szerint azonban környezeti katasztrófához vezethet az, hogy Ukrajna csatornával vágja át a Duna-deltát. A területet - melynek élővilágát már a Ceausescu-rendszer alatt, többek között a dunai Vaskapu építésével számtalanszor háborgatták - 1991-ben az UNESCO a világörökség részének nyilvánította. A Föld pelikánállományának 70%-a, a legnagyobb egybefüggő nádtenger valamint több száz veszélyeztetett vagy védett állat-, illetve növényfaj található itt. Ezt a kolóniát is veszélyezteti a csatorna építése és a működésével járó várható vízapadás. Máris több ezer fecske menekült el az építkezések miatt a deltából és ez még csak a kezdete a várható környezeti katasztrófák sorának.

Az 1997-es román-ukrán alapszerződés kitért arra, hogy a feleknek 2 éven belül meg kell egyezniük a delta sorsáról - ez azóta sem sikerült. A csatorna építésének kezdetét jelentős nemzetközi tiltakozás kísérte, Gerhard Schröder német kancellártól a WWF-en és az amerikai külügyminisztériumon át az Európai Bizottság környezetvédelmi főbiztosságáig számos szervezet fejezte ki ellenkezését. Augusztus végén mégis átadták a csatornát, amelyen azóta is fuvaroznak az ukrán hajók. Szeptember elején Ukrajna tiszai vízszennyezéssel vádolta Romániát, Bukarest szerint ez csak egy elterelő diplomáciai hadművelet a súlyos környezeti károkat okozó dunai építkezésről.

A románok a pelikánokat féltik

Kijev azzal védekezik, hogy tulajdonképpen nem épített új csatornát, a frissen nyitott vízi úton a hajók negyedóra alatt áthaladnak, tilos számukra a hang-, illetve a fényjelzés, a megállás és a hulladék lerakása is. Ellenben a csatorna fellendíti a térség gazdaságát, a térségben lakó 250ezer ukrán állampolgár néhány ezer új munkahelyhez juthat általa.

A nyugati tiltakozás hátterében azonban valószínűleg nem (csupán) a környezetvédelem áll. Stratégiai szempontból a Duna-delta ellenőrzése fontos ütőkártya, ráadásul a terület NATO egyik keleti határa. Az ukrán befolyás által közvetve Oroszország is befolyást gyakorolhat a deltára, amely biztonsági szempontból nem elhanyagolható körülmény.

Az elmúlt héten az ENSZ égisze alatt New York-ban találkozott Mircea Geoana román és Konszantyin Hriscsenko ukrán külügyminiszter. Geoana igen élesen bírálta Kijev lépéseit és szavait utolsó figyelmeztetésnek tekintette, amennyiben Kijev nem távolítja el román felségterületről bójáit, amelyek a megújult haladási irányt jelzik hajói számára. Hriscsenko felülvizsgálatot ígért, de sérelmezte a román hivatalos szervek és a sajtó kirohanásait országa politikája ellen. Október elején az Európai Unió képviselőinek vezetésével nemzetközi küldöttség utazik a Duna-deltába, hogy sürgősen kivizsgálja a torkolat helyzetét.

A román-ukrán viszony nem csak a csatornaépítés miatt romlott meg. A kialakult helyzetért számos érdekütközés felelős. A II. világháborút megelőzően a Molotov-Ribbentrop paktum Észak-Bukovinát a Szovjetunióhoz - azon belül pedig Ukrajnához - csatolta, román nemzetiségűek tömegei váltak akaratukon kívül szovjet állampolgárrá. Ukrajna máig nem ítélte el a paktum igazságtalanságát, komoly szívfájdalmat okozva ezzel a román félnek.

A világháború után (1948.) a 17 hektáros Kígyó-sziget is a Szovjetunióhoz, majd Ukrajnához került. A 17 hektáros sziget teljességgel lakatlan - eltekintve attól az ukrán pénzintézettől, amely fiókot nyitott a területén. A sziget és teljességgel jelentéktelen lenne, ha nem húzódna meg az övezetéhez tartozó tengerfenéken jelentős mennyiségű kőolaj, amelyet Románia magának követel.

Nem javított a román-ukrán helyzeten a nyáron elmérgesedett Dnyeszteren túli helyzet. A román nyelvű Moldáviához tartozó szakadár Dnyeszter-melléki köztársaságban bezárták a román iskolákat Ukrajna támogatja a senki által el nem ismert szakadárokat, Bukarest ugyanakkor a moldáv kormánnyal tart.

Boczka Károly