15 éve bontották le a berlini falat

Csendes ünnepléssel emlékezik kedden Németország arra, hogy pontosan 15 évvel ezelőtt kezdték lebontani a berlini falat. A hidegháborút és Európa kettéosztottságát jelképező fal 28 éven keresztül választotta el egymástól a berlini városrészeket. A falnál több mint 3000 keletnémetet tartóztattak le és 120-at lőttek agyon azok közül, akik nyugatra próbáltak szökni.

Tizenöt éve ezen a napon kezdték bontani a berlini falat, ami több mint negyedszázadon keresztül választotta el egymástól az egykori német főváros nyugati és a Szovjetunió által ellenőrzött keleti részét. A BBC News szerint az évfordulón csak visszafogott ünnepségeket tartanak.

A 155 méter hosszú, 4 méter magas, nagyrészt elektormos kerítéssel is védett falat 1961-en kezdték építeni a kelet-német hatóságok, hogy megakadályozzák állampolgáraik nyugatra szökését. Miután a szövetségesek a második világháborút követően egy, a nyugati szövetségesek és egy, a szovjetek által ellenőrzött részre osztották, közel két és fél millió ember menekült az ország keleti részéből a nyugatiba. A legtöbben Berlinen keresztül szöktek át. 1961 januárja és augusztusa között 180 ezer keleti állampolgár hagyta el a szovjet ellenőrzés alatt álló részt.

Válaszként a szovjetbarát államokat tömörítő Varsói Szerződés 1961-es tanácskozásán Walter Ulbricht - a német kommunista párt főtitkára - azt javasolta, hogy Berlinben a szövetséges határok mentén állítsanak fel egy szögesdrótból készült falat. A szovjet (Hruscsov), a magyar (Kádár) és a román vezetők nem értettek egyet a javaslattal, de az építkezés 1961. augusztus 13-án mégis megkezdődött.

Az NDK akkori vezetője, Erich Honecker rendeletére a városban akadályokat állítottak, hogy a kelet-berliniek ne tudjanak nyugatra jutni. A várost elválasztó vonalon feltörték az utca kövezetét, és a burkolatból barikádokat emeltek, a területen tankok vigyázták a rendet. A város két részét összekötő metrójáratokat megszüntették. A kelet-berliniek nem mehettek át a nyugati területekre, habár addig 60 ezren ingáztak naponta a két terület között. Az elkövetkező napokban falra cserélték az ideiglenes akadályokat.

A fal betonból készült, a tetején betonhengereket és szögesdrótot helyeztek el. A keleti oldalon az építmény előtt egy megvilágított ellenőrzési terület volt, amit csak halál-zónának nevezték, mivel a menekülőket ezen a területen felszólítás nélkül lelőhették. Ezelőtt egy olyan sáv volt, ami megakadályozta, hogy bárki is járművel áttörhesse a falat. Ezt egy járőrsáv előzte meg, ahol bunkerek és őrtornyok álltak, majd ismét egy fal következett.

A falon, amely 192 utcát szelt ketté, a becslések szerint mintegy 5000 ember jutott át nyugatra. Több mint 3000 kísérletezőt azonban letartóztattak, 120-at pedig akkor öltek meg, amikor megkísérelt átszökni a túlsó oldalra. A falat végül a német újraegyesítés után egy hónapal, 1989. november 9-én kezdték lebontani.

"Folyamatosan emlékeznünk. Fontos, hogy megmagyarázzuk, mi volt a fal jelentősége" - nyilatkozta a BBC-nek Klaus Wowereit berlini polgármester. A fal volt az Egyesült Államok és a Szovjetunió közti hidegháború egyik szimboluma. Wowereit szerint már felnőtt ugyan egy generáció a szabad, újraegyesített Németországban és Berlinben is, de azok számára, akik az '50-es években születtek, nehéz elfelejteni a történteket.

Adatok a Falról:

Hosszúság: 155 km
Ebből a városközponton keresztül húzódó fal hossza: 43 km
Lakóterületen húzódó hossz: 37 km
Szögesdrót hossza: 67 km
Az oszlopok távolsága: 6-7 m
Elektromos kerítés hossza: 127 km
Magasság: 4 m
Megfigyelőtornyok száma: 302
Bunkerek száma: 20
A falon átjutók száma: kb. 5000
A falnál letartóztatottak száma: kb. 3200
A határon megöltek száma: kb. 160
A falnál lelőttek száma: 120
Az építmény 192 utcát szelt ketté