"Nem az a kérdés, ki szenvedett többet" - Interjú egy dakota törzsfőnökkel

Phil Lane észak-amerikai indián vezető, a jankton dakota törzs egyik főnöke tartott előadást Budapesten. Lane, számos nemzetközi díj és elismerés birtokosa, a Négy Világ Nemzetközi Intézet (Four Worlds International Institute) vezetőjeként járja a világot, hogy az őslakos kultúrák talpra állását segítse. Az [origo]-nak a megbocsátás fontosságáról, az emberiség előtt álló kihívásokról beszélt.

Egyszerre tagja a jankton dakota és a csikaszó törzseknek. A két kultúra meglehetősen távol van egymástól: az egyik egy déli földműves, míg a másik síksági nomád törzs. Hogyan lehetséges ez?

Apám és anyám a Haskell indián iskolában találkozott, Lawrence-ban, Kansasben. Ezek bentlakásos iskolák voltak, ide hozták a vezetőket. Az anyám csikaszó. Az őslakos kultúrák alapja, úgy gondolom, nagyon hasonló. Úgy értem, az őslakosok szerint. Nagyon tisztán és egyszerűen látják a világot: ugyanannak az emberi családnak vagyunk tagjai mindannyian. Csak egy faj van: az emberi faj. Több hasonlóság van köztünk, mint különbség.

Ha az emberi család egy tagját tiszteled, mindet tiszteled. Ha az emberi család egy tagját bántod, az olyan, mintha az összeset bántanád. Mindannyian rokonok vagyunk. Ugyanabból a magból, ugyanabból a kiindulópontból kezdődtünk mindannyian. Ez nagyon fontos. Ha nem értjük meg igazán azt, hogy egy család vagyunk - igen szoros rokoni szálakkal, és úgy is kellene egymást kezelnünk -, továbbra is az erőszak és a konfliktusok uralják majd a világot.

Népe, a többi őslakos amerikai kultúrával együtt áldozatául esett a fehérek terjeszkedésének Amerikában. Hogyan lehetséges az, hogy a sok szenvedés és jogos sérelem ellenére Európába jön és megbocsátást hirdet?

Hosszú évekbe telt, amíg eljutottam az igazi megbocsátásig a szívemben és a lelkemben. Nem volt egyszerű kihívás. Először is azt kell megérteni, hogy bármi történik velünk, azért történik, hogy fejlesszen, gyarapítson minket. Így az egyetlen mód arra, hogy megtanuljam, hogyan kell megbocsátónak lenni, az, ha valaki igazságtalanságot követ el ellenem. Minél nagyobb az igazságtalanság, annál mélyebb megbocsátás fejlődik ki az ember lelkében.

Ezek szerint csak az tud igazán megbocsátó lenni, akit komoly trauma ért?

"Itt az ideje, hogy új történetet kezdjünk"

Azt jelenti: hiszek abban, hogy tovább létezem az után is, hogy fizikai életem itt véget ér. Tovább fejlődöm és gyarapodom fizikai létem után is. Ezért számomra könnyen belátható, hogy jobb az, ha hagyom és megbocsátom a múltat, mint ha magammal hurcolnám.

Mindenkinek megvan a története arról, hogyan bántották. Földanyánk minden kultúrájából beszéltem emberekkel, akik elmondták nekem történeteiket arról, hogy hogyan kínozták őket. Mindannyiunkat kínoztak. Rettenetesen. De itt az ideje, hogy mindezt elhagyjuk. Itt az ideje, hogy új történetet kezdjünk. Olyan történetet, amelyben mindenki pozitív szereplő. A magyar emberek azért érzik át az amerikai őslakosok szenvedéseit, mert ugyanolyan elnyomás érte őket is.

Előadásában említette, hogy gyerekkorában követte az 1956-os budapesti eseményeket, és a forradalom mély nyomot hagyott önben.

1956-ban nyolcéves voltam. Amikor csak tehettem, rádiót hallgattam. Amikor meghallottam, hogy a magyar emberek felkeltek, hogy felszabadítsák magukat a külső hatalomtól, a küzdelem részesének éreztem magam, azért, ami az én népemmel történt. Amikor az oroszok végül szétzúzták a forradalmat, a magyar emberek felkelését, úgy éreztem, az én szívem is szétzúzták. De ugyanakkor ez eszembe juttatta a szent dakota tanítást: "nem vezetheted a harcosokat addig, amíg nem voltál első a legkeményebb csatákban, és nem szerezted meg a legmélyebb sebeket".

Amióta a fehérek megjelentek Észak-Amerikában, az önök kultúráinak folyamatosan harcolni kellett a megmaradásért. De hogyan folytatódott a történet a XIX. század nagy csatái után?

Egy dolgot nem szabad elfelejteni: a fizikai megadás nem jelent lelki megadást is. Ez minden törzsünk, minden népünk számára világos volt. Nem tudtunk fizikai harcot vívni az Egyesült Államok kormányának ereje ellen. Fizikailag túl erősek voltak nekünk. De a vénjeink pontosan tudták, hogy mit tehetünk: lelki minőségünkben kellett megerősítenünk magunkat, hogy segíthessük az emberiséget az előttünk álló nehéz időkben. Azért, hogy az emberi család a tudatosság egy új korszakába léphessen át. Tavasz van. Ugyan még csak kora tavasz, de a tavaszt nem lehet megállítani.

Előadása során elmondta, hogy a természeti népek sajátja az a képesség, hogy értelmezni tudják az őket körülvevő természet jeleit. Ugyanakkor szinte az összes törzs jövendölései közt szerepelt az, hogy az Amerikába érkező jövevények elpusztítják majd az őshonos kultúrákat. Milyen jeleket láttak a fehéreken ősei, amelyek előrevetítették a későbbi pusztításokat?

Először is meg kell értenünk, hogy az Európából jövő rokonaink nagy többsége nem boldog otthonokból és közösségekből érkezett. Sokan azok közül, akik Észak-Amerikába jöttek, igen komoly mértékben sérült emberek voltak. Ezért jöttek el Európából. Azt az iszonyú kárt, amelyet az európai törzsek az amerikai őslakosoknak okoztak, nagyon beteg emberek okozták.