Latin-amerikai és olasz érsekek esélyesek a trónra

2005.04.04. 17:12
Két héten belül összeül a pápaválasztó konklávé, amelyben 118 bíboros dönt II. János Pál utódjáról. A legesélyesebbnek tartott jelöltek többsége olasz vagy latin-amerikai, és a katolikus egyház konzervatívabb irányzatát képviselik.

A pápaválasztó konklávé döntése előtt nagyon nehéz az esélyeket latolgatni: a döntés szigorúan zárt ülésen születik, a bíborosok egyáltalán nem kommunikálhatnak a külvilággal. II. János Pál pápa úgy szabályozta a választást, hogy ne lehessen nyomást gyakorolni a döntésben részt vevőkre, de ők se szivárogtathassák ki a testület hangulatát. Nincsenek előre megnevezett jelöltek, minden a Sixtus-kápolnában rendezett titkos szavazásokon dől el. A pápaválasztó bíborosoknak indulás előtt nem kell egyeztetniük nemzeti egyházukkal sem, a két magyar résztvevő - Erdő Péter és Paskai László - sem vitatja meg a magyar püspöki karral, hogy mit képviseljenek Rómában.

Valószínűleg maguk közül választanak pápát a bíborosok, bár ez nem kötelező. Utoljára 1378-ban fordult elő, hogy a konklávé kívülről emelt trónra pápát. II. János Pál megválasztása előtt 1523-ban választottak utoljára nem olasz pápát, de a nem olasz pápára nagyobb esély van, mint egy nem bíborosra. II. János Pál alatt megnőtt ugyanis a nem európai bíborosok létszáma, bár a történelmi hagyomány és a római székhely egy olasz jelölt mellett szól. Ráadásul a nemzetek rangsorában még mindig az olaszok vannak túlsúlyban: a 118 választójoggal rendelkező bíboros közül 20 itáliai.

A nem olasz esélyesek közül a latin-amerikaiak vannak a legtöbben. Minden második katolikus latin-amerikai, az ötszázmilliós ottani közösség fejlődik és virágzik, míg Európában és az USA-ban csökken a templomba járó hívők száma. Afrikában és Ázsiában is erősödik a katolicizmus, de e földrészek bíborosainak érdekérvényesítő ereje jóval gyengébb közép- és dél-amerikai társaikénál.

A döntésnek vannak politikai és teológiai szempontjai is. II. János Pál megválasztásában komoly szerepe volt annak, hogy lengyel volt, vagyis az egyházat üldöző kommunista államból jött. Lehetséges, hogy a harmadik világ gondjaira úgy próbálja majd felhívni a figyelmet az egyház, hogy ilyen régióból választanak pápát. Fontos teológiai viták is vannak az egyházon belül: vannak, akik komoly reformokat várnak, viszont erős a konzervatív tábor is. II. János Pál a két irányzat szintézisére törekedett: a szexualitással és családdal kapcsolatos kérdésekben a konzervatív irányt támogatta, miközben a szegényekért, a harmadik világért és a világbékéért folytatott küzdelmében a nyitottabb egyházat követelők ízlésének felelt meg.

Fontos szempont a jelölt életkora is. Ha túl fiatal a pápa, akkor nagyon hosszan uralkodhat, ami azt jelenti, hogy az általa képviselt irányvonal akár történelmi léptékben is meghatározza az egyház fejlődését. II. János Pál huszonhét éves uralkodása különösen hosszúnak számított (a harmadik leghosszabb volt a pápaság történetében). A hosszú uralkodást leginkább az jelzi, hogy a mostani pápaválasztók több mint kilencven százalékát már ő emelte bíborossá, vagyis az általa képviselt irányvonalat szinte teljesen bebetonozhatta az egyházba. Csak akkor választhatnak fiatal jelöltet a bíborosok, ha nagyon nagy az egyetértés az új személy körül. Ugyanakkor a nagyon idős jelölt sem ideális, hiszen nem szerencsés az, ami 1978 nyarán történt: I. János Pál 33 nap uralkodás után meghalt.

Mivel maguk a választásra jogosultak nem nyilatkoznak az esélyekről, ezért csak külső források alapján lehet találgatni. Az alábbiakban röviden bemutatjuk azokat, akiket a legtöbb szakértő esélyesnek tart. Érdemes azonban megjegyezni, hogy 1978 októberében Karol Wojtyla egyetlen ilyen listán sem szerepelt.

Fotó: EPA
Tettamanzi állítólag az Opus Dei embere

Dionigi Tettamanzi: Milánó érseke mindig esélyes, mert ez az olasz egyházkerületek közül hagyományosan a legbefolyásosabb, a huszadik században két itteni érsekből is pápa lett. Tettamanzit 2002-ben emelte Milánó érsekévé II. János Pál, aki ezzel az egyház konzervatív irányát erősítette. Elődje ugyanis a II. vatikáni zsinat refomjainak folytatására buzdított, míg Tettamanzi azt képviseli, hogy szükségtelen újabb reformzsinat összehívása. A 71 éves érsek kora megfelelőnek tűnik, ugyanakkor az egyházon belül többen úgy tartják, hogy Tettamanzi az Opus Dei embere. E szervezet megítélése - elitizmusa és nagy ambíciói miatt - pedig az egyházon belül is vitatott, bár maga II. János Pál sokat tett e világiakat is tömörítő közösségért.

A másik nagy esélyesnek tartott olasz Giovanni Battista Re. Ő szintén ideális korban van, 71 éves, és II. János Pál egyik legközelebbi bizalmasa volt. Az utóbbi hetekben rendszeresen ő tudósította például a sajtót a pápa egészségi állapotáról. Remek diplomatának és jó szervezőnek tartják a Vatikánban. A Püspöki Kongregáció vezetőjeként nagy szerepe volt püspöki kinevezések előkészítésében, és ő volt II. János Pál latin-amerikai ügyekért felelős tanácsadója is. Korábban Panamában és Iránban volt a Vatikán követe.

Az európai jelöltek között esélyes lehet a pápa másik közeli embere, a német Joseph Ratzinger. Esélyeit csökkentheti, hogy már 77 éves, hosszú karrierjét az is jelzi, hogy ő már II. János Pál megválasztása előtt is bíboros volt. Ratzinger a Hittani Kongregáció vezetőjeként a Vatikán fő ideológusának számít. Szintén a konzervatívok közé tartozik, rendszeresen hangoztatta, hogy reformok helyett a burjánzó szabadosságot kellene féken tartani. Rá várt az a feladat, hogy a Dél-Amerikában népszerű, marxista elhajlással vádolt radikálisan kapitalizmusellenes papi mozgalmat megfékezze. Ezért bizonyos körökben inkvizítornak is nevezték ellenfelei, ugyanakkor II. János Pál teljes bizalmát élvezhette.

Forrás: EPA
Ratzingert ellenfelei inkvizítornak nevezték

Még két európai bíborost emlegetnek a találgatásokban, de egyikük sem számít nagy esélyesnek. Christoph Schonborn bécsi érsek sikeres, inkább konzervatív ideológusnak számít, rábízták az új katekizmus szerkesztését is. A Csehországban született, korábban domonkos rendi szerzetes ugyanakkor nagyon fiatal, még csak hatvanéves, és ez csökkenti az esélyeit.

A belga Godfried Danneels az óvatos liberális irányzat embere, de mivel ők nincsenek túlnyomó többségben a bíborosok között, ezért emberük sem számít a legnagyobb esélyesek közé. Danneels azt szeretné, ha a püspököket kevésbé kötnék a római döntések, és engedne a hierarchikus rend szigorán. Szexuális kérdésekben ugyanakkor ő sem engedékenyebb a többi esélyesnél.

A latin-amerikai régió egyik nagy esélyese a hondurasi Oscar Rodríguez Maradiaga. Ő jól képviseli azt a szintézist, ami II. János Pálnál a szociális szolidaritás és a teológiai konzervativizmus közös képviseletében nyilvánult meg. Maradiaga a szegények szószólajaként vált híressé, és régi követelése, hogy a gazdag államok töröljék el a szegény országok adósságait. A 62 éves bíboros antikapitalista beállítottságú, de nem ragadt rá a marxista befolyás gyanúja.

Fotó: EPA
Maradiaga a szegények szószólójaként vált híressé

A világ legnagyobb gyülekezetét vezeti Mexikóváros érseke, a 19 millió hívő fölött álló Norberto Rivera Carrera. Ő is meglehetősen fiatal, 63 éves, és szintén a szociálisan különösen érzékeny egyházi vezetők közé tartozik. Sokat tett az emberi jogi területen is, és ennek köszönhetően nagyon népszerű szerte Közép-Amerikában.

Egy másik latin-amerikai metropoliszt képvisel a 69 esztendős Claudio Hummes, aki a brazíliai Sao Paulo érseke. Hummes ferences rendi szerzetes volt fiatalkorában, és szintén a szegényekért folytatott tevékenysége miatt vált közkedveltté.

A legesélyesebb fekete jelölt a nigériai Francis Arinze, aki a brit Readubet fogadóirodánál a legesélyesebbnek számít Tettamanzival együtt. A 72 éves Arinze évek óta Vatikánban él, és a liturgikus ügyek vezetését bízta rá II. János Pál. Arinze sokat tett az iszlámmal folytatott párbeszéd megszervezéséért, miközben hazájában polgárháborús veszélyt okoz a két egyház híveinek szembenállása. Ő közvetített akkor is, amikor II. János Pál személyében először látogatott pápa mecsetbe.

Ázsiából egyetlen lehetséges jelölt jött szóba, Ivan Dias, aki az indiai Bombay érseke. Sikeres diplomatának számít, korábban a térítési területnek számító Dél-Koreában és Albániában is képviselte a Vatikánt.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK