Viharos ősz várható az ukrán belpolitikában

A parlamenti ülésszak lezárult ugyan Kijevben is lezárult június végén, de az ukrajnai belpolitikában nincsen uborkaszezon. Elemzők szerint a jövő márciusban tartandó parlamenti választásokig olyan viharokat fog megélni az ukrán közélet, hogy ahhoz képest a tavalyi elnökválasztás körüli bonyodalom dioxinnal, narancssárga tömeggel és megismételt fordulóval együtt is csak gyenge tavaszi szellő.

A közeledő zivatar előrejelzéséhez érdemes visszakanyarodni a tavaly év végi eseményekhez, amikor az akkori ukrán ellenzék végre elég széles koalíciót alakított és elég nagy tömeget állított a háta mögé ahhoz, hogy eltávolítsa a majd egy évtizede regnáló diktatórikusba hajló rezsimet és az azt vezető Kucsma elnököt. Visszafogott szakértők már a választás második fordulójának megismétlését követő eufóriában is óvatosan nyilatkoztak a jövőről. Nem tartották életképesnek a széles politikai és ideológiai skáláról verbuválódott, egymás gazdasági ellenfeleként ismert, kizárólag a Kucsma-rezsim megdöntésére létrehozott ellenzéket. A hurráhangulatban azonban nem figyeltek rájuk, pedig jóslatuk nemhogy beigazolódott, hanem a valóság még sötétebbre festette az általuk felvázolt képet.

A választásokon győztes, magukat demokratikusként aposztrofáló (és ezt a Nyugattal több-kevesebb sikerrel elhitető) erők már a hatalmi posztok leosztásánál egymásnak ugrottak, az egységesnek tűnő koalíció szinte azonnal felbomlott. Ami nem is csoda, ha pusztán azt vesszük figyelembe, hogy Tyimosenko populista, jobboldali és Moroz szocialista pártja nehezen képzelhető el közös nevezőn. Juscsenko elnökké választása óta egészen más szemmel néz az államfői mandátum jogainak megnyirbálására, nem akaródzik neki a választási kampány során megígért és a parlament által elfogadott alkotmányreformot aláírni. Azt az alkotmányreformot, amely az elnök kezéből a parlamentébe helyezné át a tényleges hatalmat. Ráadásul a bájos, de nem kevésbé furfangos miniszterelnök-asszony, Julija Tyimosenko is az államfő mellé állt a kérdésben és most minden erejével (és itt ne csak törvényes erőre, vagy a nem elhanyagolható csáberejére gondoljunk) azon van, hogy a parlament határozatát megsemmisítse. Ezzel a lépéssel a 2006 márciusi parlamenti választások tükrében lehetne újragondolni az alkotmányreform kérdését.

Nagy szüksége van Tyimosenko asszonynak a hasonló fondorlatokra, ugyanis amennyiben (a jelenlegi törvények szerint) jövő év január 1-jétől az alkotmánymódosítás érvénybe lép, akkor a márciusban megválasztott parlamentben többséget szerző pártok kezébe kerül a hatalom. Ezzel a lehetőséggel pedig nagy esély nyílik az - egyelőre még sebeit nyalogató - új ellenzéknek hatalma visszaszerzésére. Figyelemreméltó az a tény, hogy Juscsenko tavaly a megismételt választáson is alig 8% különbséggel győzött. Akkori ígéreteinek jó részét nem sikerült tartani: a gyalázatos gazdasági mutatók nem engedik véghezvinni a szükséges szociális reformokat, az Európai Unió továbbra sem ad tényleges perspektívákat az ország európai integrációjához, az alkotmányreform miatti bonyodalom és az egymásnak akaszkodás miatt a nép kezd elfordulni "hőseitől". Hőseik mintha nem vennének erről tudomást: Juscsenko például minősíthetetlen hangnemben kelt ki az őt tulajdonképpen hatalomra segítő ukrán újságírók ellen, amikor azok fiának pazarló, nagyvilági életmódját firtatták.

A korábbi hatalom pedig elkezdte rendezni sorait. Nagy valószínűséggel Kucsma már nem kap (vállal) meghatározó szerepet és jó esély van arra, hogy a lejáratott hírnevű Janukovics nélkül induljon majd az új kampány. Vezető politológusok véleménye szerint a Szovjetunió utáni Ukrajna első elnöke, a szociáldemokrata párt vezetője, Leonyid Kravcsuk lesz az ellenzék kampányarca és Valerij Konovaljuk a listavezető, azaz a kormányfői poszt várományosa. Konovaljuk (az előző rezsim prominens képviselőihez hasonlóan) a donyecki (Donbassz) érdekközösség egy karakteres kiállású, fiatal képviselője. Személyét még nem sározták be sem tettei, sem a politika, fiatal korával pedig a szociáldemokrácia megújulását, európai útra térését sugallhatja a választóknak.

A gazdasági és politikai sikertelenségek ellensúlyaként Tyimosenko kormányfő és stábja kemény, populista politikát folytat, a formálódó ellenzéket minden fronton támadja, bíróság elé citálja, vállalatait reprivatizációval fenyegeti. A szociológiai felmérések szerint a közvélemény nagyobbik fele egyelőre a narancssárgák oldalán van. Hogy az általuk kavart hatalmas belpolitikai viharok hullámain elsőként vitorláznak-e át a parlamenti küszöbön, vagy azok a mélybe vetik őket - ezt a legtapasztaltabb politológus-meteorológusok sem tudnák megmondani. Egy dolog biztos: a következő bő félév közéleti időjárása évtizedekre fogja döntően meghatározni észak-keleti szomszédunk politikai klímáját.

Boczka Károly