Nem hisznek az oldalbordás történetben a brit papok

A megváltás ügyében relevánsnak tekinthető, ám számos más témában nem ajánlott szó szerint értelmezni a Bibliát - áll egy egyházi tanításban, melyet a brit katolikus püspöki kar adott ki. A brit főpapok szerint nem tekinthető tudományos igényűnek a teremtés leírása, míg a tízparancsolat feltétlenül igaz - írja a Times.

A vizsolyi biblia

Olyan tanítást adott ki a brit katolikus püspöki kar, amelyben arra figyelmeztetik a híveket, hogy több bibliai állítás, történet nem felel meg feltétlenül a valóságnak. Az angliai, walesi és skóciai püspökök által jegyzett, a második vatikáni zsinat 40. évfordulója alkalmából kiadott írás szerint "Ne számítsunk arra, hogy a Szentírás tudományos igénnyel vagy történeti pontossággal fogalmaz" - írja a Times brit napilap.

A lap szerint az irat pont idejében jött, a vallásos jobboldal - főként amerikai - előretörésekor. Egyes szélsőségesen vallásos keresztények ugyanis azt szeretnék elérni az USA-ban, hogy szó szerint értelmezzék a teremtés történetét, és hogy az iskolákban a darwini evolúciós elmélettel párhuzamosan tanítsák mint a világ keletkezésének másik lehetséges módját.

A főpapok szerint az egyháznak úgy kell kínálnia a hitet, hogy "megfeleljen az új idők megváltozott körülményeinek, és vonzó és érthető legyen a kortársak számára is". Szerintük, míg a Biblia igazat ír a megváltással kapcsolatban, más, főként világi ügyekben "nem várhatunk teljes pontosságot" tőle. Az iratban elítélik a "meg nem alkuvó türelmetlenség" jellemezte fundamentalista hozzáállást, amely "számottevő veszélyt" hordoz magában, mivel egyesek a Biblia alapján "felsőbbrendűségüket hangoztathatják, és akár arra is feljogosítva érezhetik magukat arra, hogy erőszakkal támadjanak másokra".

A brit püspökök szerint azonban a bibliai teremtés története nem tekinthető történelmileg pontosnak, és legfeljebb is csak "nyomokban" tartalmazhat történelmi utalásokat. A püspökök szerint nem szabad szó szerint értelmezni a Máté evangéliumában szereplő szavakat sem, melyek szerint "az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon" (Máté 27, 25), amelyekkel alátámasztották az évszázados zsidóüldözéseket. Mint írják, "az első századi részekben fellelhető, a zsidók és zsidó keresztények között leírt viszony és beszédmód soha többé nem szabad hogy kihasson a zsidók és keresztények kapcsolatára".

A püspökök szerint nem szabad szó szerint értelmezni Éva megteremtését Ádám oldalbordájából, és a kígyó megkísértése utáni isteni átkot sem ("Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad" - 1. Mózes 3, 16). A brit főpapok a Jelenések könyvének egy részét ("És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké" Jel. 20, 10) sem tekintik igaznak.

Igaznak nyilvánították ugyanakkor többek között azt, amikor az Úr azt mondja Mózesnek, "Vagyok, aki vagyok", ezenkívül elfogadják a tízparancsolatot, a hegyi beszédet, a szűznemzést és a feltámadást.