Öngyilkosságba menekülnek a kihasznált szingapúri cselédek

Vágólapra másolva!
Kormányzati lépéseket követel a Human Rights Watch emberi jogi szervezet Szingapúrban a bevándorló háztartási alkalmazottak munkakörülményeinek javítására. Az indonéziai, fülöp-szigeteki és Sri Lanka-i cselédlányok szexuális és fizikai erőszaknak vannak kitéve, gyakran nem kapnak fizetést és bezárják őket dolgoztatóik. Az elkeseredett nők közül sokan öngyilkosságba menekülnek.
Vágólapra másolva!

Szexuálisan zaklatják, bántalmazzák, éheztetik és akadályozzák szabad mozgásukban a bevándorló női háztartási alkalmazottakat Szingapúrban - derül ki a Human Rights Watch kedden kiadott jelentéséből. Az emberi jogi szervezet adatai szerint 1999 óta legalább 174 ilyen nő vetett véget önkezűleg életének vagy szenvedett halálos munkahelyi balesetet - többnyire lakóépületek felsőbb emeleteiről ugrottak vagy estek ki.

Kenneth Roth, a HRW igazgatója szerint az ilyen alkalmazottak csak fele annyit keresnek - ha egyáltalán megkapják fizetésüket - mint a hasonló körülmények között foglalkoztatott takarítók vagy kertészek. "Azzal, hogy Szingapúr elutasítja a mindennapos munkavédelmi előírások háztartási alkalmazottakra történő kibővítését, védtelenül hagyja őket a zaklatások előtt" - közölte az igazgató.

Egy szabadnap havonta

A "Cselédlány rendelésre: vessünk véget a bevándorló háztartási alkalmazottak zaklatásának" című tanulmány készítői több mint 100 háztartási alkalmazottal, kormánytisztviselővel és munkaközvetítővel készítettek interjút. A tanulmányból kiderül, hogy a kormányzat ugyan több munkakörülményre vonatkozó szabályozást is kiadott, ám a fizetések megállapítását, a munkaórák számát és a fizetéslevonások szabályozását a munkáltatókra bízza, ráadásul kihagyták őket a munka törvénykönyvéből is. Csupán annyit írnak elő, hogy a velük kötött szerződésekben havi egy szabadnap szerepeljen.

A szingapúri családok jellemzően fülöp-szigeteki, indonéziai, Sri Lanka-i bevándorlókat alkalmaznak, körülbelül 150 ezer háztartásban. Utánuk összességében 200-300 millió amerikai dollárnak megfelelő adót fizetnek be évente, ám a kormány ebből a pénzből semmit sem fordít az érintettek munkakörülményeinek javítására - állapították meg a jogvédők. Ráadásul a hatalmas piaci verseny miatt a munkaközvetítők az alkalmazottakra terhelnek számos költséget, akik gyakran 4-10 hónapon keresztül ingyen dolgoznak, hogy ki tudják fizetni ezeket.

"Ha a munkaadóm feldühödött sokszor pofon vágott... Azt mondta nem mehetek haza. Ki nem állhattam. Amikor szóltam a közvetítőnek, hogy pofon vágott azt mondták: 'Tűrnöd kell. Tarts féken az érzelmeidet'. Ha egy cselédlány nem teljesíti a fizetéslevonásokat, és hívja a közvetítőt, az nagyon feldühödik. A közvetítő is felpofozott, mert nem akarták, hogy anélkül elmenjek, hogy kifizettem volna a levonásokat - idéz a tanulmány egy 20 éves cselédlányt.

Bezárás, verés, éheztetés

Mivel a szigorú előírások szerint a bevándorló munkások nem eshetnek teherbe, és komoly pénzbüntetést kell fizetni utánuk, ha megszöknek tőlük, számos családban gyakorlatilag bezárják a cselédeket, akik nem beszélhetnek még a szomszédokkal sem és nem kapnak szabadnapot. Soha nem mehettem ki a házból. Még a szemetet sem vihettem ki" - mondta el Sri Muljani álnéven nyilatkozó bevándorló munkás a jogvédőknek.

"Attól féltem, ha elmenekülök, akkor elkapnak a rendőrök. Az asszonyom gyakran dühös volt rám és panaszkodott a munkaközvetítőnek, és azok is dühösek lettek rám. (A közvetítő megkérdezte) 'Mit akarsz?' Azt mondtam: 'Meg akarok halni asszonyom, mert az emberek durvák és minden, amit csinálok rossz, és mindig butának és hülyének neveznek'. Nem tudtam már mit csinálni, ezért patkány- és csótányirtót ittam. Elvesztettem az eszméletemet, és az asszonyom kórházba vitt... Amikor ez történt hét hónapja dolgoztam és 53 dollárt kerestem meg" - idéz a tanulmány egy másik, 22 éves bevándorló munkást.

A jogvédők szerint a szigorú elzárás miatt fel sem lehet becsülni, mennyi zaklatást kell elviselniük ezeknek az embereknek. Az indonéziai követséghez naponta 50, a fülöp-szigeteki és Sri Lanka-ihoz pedig egyenként havi 40-80 panasz érkezik, általában háztartási alkalmazottaktól. A zaklatások többségére ugyanakkor soha nem derül fény.

"Néha nem volt elég étel... hoztak ugyan kintről, de nem nekem. Amikor (a munkaadó) mérges volt, a szemétbe borította ennivalómat... Nagyon rémült voltam. Munkaadóm gyakran mondta nekem: 'Holnap büntetésből nem kapsz enni'. Fogtam a cókmókomat és elmenekültem..." - mondta az egyik megkérdezett a jogvédőknek.

A jogvédők felszólították a szingapúri hatóságokat, hogy törvényben biztosítsanak teljes körű védelmet a háztartási alkalmazottaknak, dolgozzanak ki szabályokat a munkaközvetítőknek, hogy a dolgozóknak ne kelljen hónapokig ingyen dolgozniuk, és csökkentsék a havi adót.