Kínlódik a szólásszabadsággal Európa

A szólásszabadság védelmére hivatkozva több európai lap közölte azokat a Mohamed prófétáról készült karikatúrákat, amelyek halálos áldozatokat is követelő többezres tüntetéseket robbantottak ki számos muszlim országban. A karikatúrákat védelmükbe vevő európai lapok és politikusok szerint helytelen, hogy az iszlám hívői ilyen eltúlzott módon reagálni egy viccre. Bár a mostani ügyben az európai álláspont viszonylag egységes, kényesebb kérdésekben az európai országok sem tudják: meddig szólásszabadság egy vélemény és honnantól gyűlöletbeszéd.

Lángokban a bejrúti dán követség

Történelmi esemény színhelye volt két és fél éve a 137 kilométer hosszú, 16 kilométer széles Öland szigete: Aake Green evangélikus atya ugyanis egy istentiszteleten a társadalom testén keletkezett rákos kelésnek nevezte a homoszexuálisokat. Mondott még sok minden mást is, és bár alig 50-en hallgatták, ebből lett Európa és feltehetően a világ első, melegek elleni gyűlöletbeszéd miatt indított bírósági eljárása.

Két évre rá 30 nap elzárásra ítélte Greent első fokon a bíróság. Az indoklás szerint "a hasonló nyelvhasználattal szemben a homoszexuálisokat megillető védelem joga nagyobb súllyal esik a latba, mint az a jog, hogy a vallás nevében homofób kijelentéseket tehessen bárki". Green végül a svéd legfelsőbb bírósághoz fordult, ahol tavaly novemberben felmentették az EU szólásszabadságra vonatkozó irányelve alapján.

Az ügyből először svéd, majd nemzetközi szinten lett botrány, még a szlovák külügyminisztérium illetékese is azzal érvelt, hogy nem lehet valakit elítélni azért, mert kimondja, amit gondol. A mocskolódó pap feje fölött mindenesetre az igencsak szigorú svéd gyűlöletbeszéd elleni törvény miatt sokáig kétéves szabadságvesztés lebegett. A svéd jogászok végül úgy értékelték a helyzetet, hogy győzött a szólásszabadság, a helyi megelegszervezetek pedig a fejüket fogták, amiért a legfelsőbb bíróság egyetlen ítéletével ellehetetlenítette a gyűlöletbeszéd elleni törvényt.

Hasonló vita zajlik most is a dán Jyllands-Posten című lapban megjelent karikatúrák kapcsán, amelyek több formában, például turbánjában bombával ábrázolják Mohamed prófétát. Született már több összeesküvés-elmélet arról, hogy kinek az érdekében állhatott a közel féléves ügyet most felfújni. A hisztéria mindenesetre több arab országra átterjedt, a gyújtogatásoknak, többezres tüntetéseknek már halálos áldozatai is vannak. De kivették a részüket az indulatból az európai országok is: több európai lap - köztük magyarok -, ugyanis a szólásszabadság védelme nevében megjelentették a karikatúrákat, ami csak tovább szította a feszültséget.

Green esete azt mutatja, hogy sem a bíróságok, sem az európai közvélemény nem tudja pontosan, hogy mit kezdjen a szólásszabadság fogalmával, meddig terjed és honnantól gyűlöletbeszéd. Annak ellenére így van ez, hogy az Európai Emberi Jogi Bíróság egy közel 30 éves határozata egyértelműen fogalmaz az ügyben. E szerint "a szólás sza­badsága nemcsak azokra az információkra és eszmékre vonatkozik, ame­lyeket az emberek jó néven vesznek, hanem azokra is, amelyek bántják, felháborítják vagy zavarják a lakosság bármely részét".

Természetesen vannak korlátai a sajtószabadságnak - mondta az [origo]-nak Halmai Gábor jogász, egyetemi tanár. Szerinte ide tartoznak a személyiségi jogok védelme vagy a büntetőjog korlátozásai: a becsületsértés, a rágalmazás. A hazai és a nemzetközi bíróságok gyakorlata a vallási uszítást tartalmazó szövegek esetében ugyancsak korlátozza a sajtószabadságot. Halmai Gábnor szerint viszont más jellegű a karikatúrák ügye, mint egy direkt szöveg, szerinte a rajzokat túlzott érzékenység uszítónak vagy ízléstelennek minősíteni.

A jogász a vallási uszítás szempontjából úgy vélte, az ironikus karikatúrák nem merítik ki ennek a kategóriáját, mivel a terrorizmusra utalnak ugyan, de ebből nem következik, hogy azonosítják is a vallást vagy prófétáját a terrorizmussal. Szerinte a gúnyrajzok - amelyeket sem jónak, sem ízlésesnek nem talált - ugyanúgy a véleményszabadságon belül esnek, mint a középkori katolikusok boszorkányüldözéseit vagy az inkvizíciót kifigurázó karikatúrák. Szerinte ez a konkrét ügy belefér a sajtószabadságba, de például a vallási meggyőződéssel kapcsolatos uszítás már nem. Halmai ugyanígy vélekedett a holokauszt tagadásáról is.

Elítélt homofóbok, felmentett holokauszttagadók

Ezt a határt azonban a jelek szerint nehéz meghúzni. Franciaországban is több lap a Mohamed-botrányt kirobbantó dán újság és a szólásszabadság mellé állt, pedig egy 2004-ben elfogadott francia törvény arra utal, hogy nehéz egymástól elválasztani a gyűlöletbeszédet és a szólásszabadságot. A jogszabály értelmében akár egy év börtönnel vagy súlyos pénzbüntetéssel is büntethető az, aki sértegeti a melegeket, ugyanis a törvény bűncselekménynek minősíti a "szexista és homofób természetű diszkriminatív sértegetést". A gyalázkodó pappal szemben eljáró svéd bíróság viszont azzal érvelt, hogy amíg a melegek megbélyegzése nem vezet a közösség elleni erőszakhoz, addig nincs szükség büntetőjogi fellépésre.

Furcsán alakul a szólásszabadság ügye Nagy-Britanniában is. A brit rendőrség nemrég hozott létre egy egységet, ami a médiában megjelenő sértő szövegekkel kapcsolatos bejelentéseket vizsgálja. Tavaly nyáron pedig a brit belügy átdolgozta az úgynevezett "elfogadhatatlan magatartásformák" listáját, amelynek megszegőit kiutasíthatják az országból. E szerint ezentúl kiutasítható midnenki, aki dicsőíti vagy igazolni próbálja a terrorizmust. Brit jogászok szerint már önmagában a terrorizmus körülírása is problémássá teszi az intézkedést.

Eltérő a megítélése a holokauszttagadásnak is. Míg Franciaországban év elején fél év börtönre ítéltek egy jobboldali politikust, aki többször hangoztatta a holokausztot megkérdőjelező nézeteit, ezzel szemben Spanyolországban a legfelsőbb bíróság épp azzal teremtett precedenst (ez volt az úgynevezett Valera-döntés), hogy felmentett egy holokauszttagadót a korábban kiszabott jelentős pénzbüntetés alól. Nem véletlen azonban a tanácstalanság, hiszen az EU tagjai sem tudnak megegyezni arról a gyűlöletbeszédet szabályozó uniós kerethatározatról, amely évek óta hever az európai döntéshozók előtt.