Három évet kapott a holokauszttagadó brit történész

Vágólapra másolva!
Három évi letöltendő szabadságvesztésre ítélte David Irving brit történészt a bécsi tartományi bíróság esküdtszéke a holokauszt tagadása miatt. A 67 éves férfit, aki a bíróság előtt beismerte bűnösségét, egy 1989-ben vele készült interjúban és több ausztriai előadásában is elhangzott kijelentéseiért marasztalták el. Irving többek között kétségbe vonta az auschwitzi gázkamrák létezését.
Vágólapra másolva!

A nyolcfős esküdtszék egyhangúlag találta bűnösnek Irvinget a vádpontokban. A történészt egy 1989-es elfogatóparancs alapján vették őrizetbe, mert azzal vádolták, hogy 1989-ben két ausztriai előadásában is megkérdőjelezte az auschwitzi gázkamrák létezését és a holokauszt megtörténtét. Irvinget tavaly novemberben Stájerországban vették őrizetbe, és szökésének lehetőségére hivatkozva elutasították óvadék elleni szabadlábra helyezési kérelmét.

Irving Hitlerről írott könyvének egy példányával a kezében érkezett hétfőn a bécsi tartományi bíróság esküdtszéke előtti tárgyalásra, ahol visszaeső bűnösként fogták perbe az 1947-ben elfogadott tilalmi törvény (Verbotsgesetz) alapján. E törvény paragrafusai szerint 1-től 10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetik azokat, akik nyilvánosan tagadják a náci bűnöket. (A történészt már 1984-ben is őrizetbe vették Ausztriában, de kiadták Németországnak, ahol szabadlábra helyezték.)

A brit férfi a bécsi tárgyaláson nem cáfolta már az auschwitzi gázkamrák létezését és a holokauszt megtörténtét. Kijelentette, hogy téves volt az ezzel ellentétes korábbi véleménye, és erre az utóbbi években fokozatosan jött rá. A 67 esztendős Irving elismerte, hogy elkövette a terhére róttakat. Egyebek között "metodikai hibának" minősítette, hogy korábban tagadta a gázkamrák létezését. Úgy magyarázta, hogy ma ilyet már nem mondana, mert az hiba lenne. Kifejtette, hogy olyan dokumentumokhoz jutott hozzá, amelyek alapján megváltoztatta korábbi nézeteit. Ezek közé sorolta Adolf Eichmannak, az európai zsidók megsemmisítő táborokba szállítása fő szervezőjének egyik feljegyzését, amelyben Eichmann beszámol arról, hogy megtekintett egy ilyen gázkamrát. Irving szerint számára ez volt az első bizonyíték arra, hogy a gázkamrák léteztek. Hozzáfűzte, hogy a brit állami archívumban pedig véletlenül felfedezte az auschwitzi tábor helyettes parancsnokának a feljegyzését, amelyben Irving szerint "nagyon meggyőző formában írja le a megsemmisítést".

Michael Klackl ügyész mindenekelőtt azt hangsúlyozta a bíróság előtt, hogy Irving "minden más, csak nem történész", és történelemhamisítónak nevezte a vádlottat. Az ügyész szerint Irving csak "tárgyalástaktikai okokból" hangoztatta nézeteinek megváltozását, mert a per megkezdéséig egészen más nézeteket hangoztatott.

Az ítélethirdetés után Irving csak annyit mondott a sajtónak, hogy sokkolta a bíróság döntése. Védőügyvédje közölte, hogy fellebbez az ítélet ellen, míg az ügyészség képviselője nem nyilatkozott arról, hogy tesz-e további lépéseket.

Amennyiben a legfelsőbb bíróság megerősíti Irving ítéletét, az elítélt kérheti, hogy büntetését a hazájában tölthesse le, amiről az igazságügyi minisztérium fog dönteni.