Ujjak hullottak a koreai-japán szigetvitában

Kis híján súlyos konfliktussá fajult egy kopár szigetcsoport körüli japán-koreai vita. A 0,23 négyzetkilométeres, lakatlan szigetcsoport miatt, a diplomáciai villongás mellett ujjak hullottak a porba. A szigetek körüli hisztériát azonban nem első sorban a nacionalizmus tüzelte: a geológusok szerint a kopár senkiföldje aranyat érő földgázkincseket rejthet. Hasonló okokból dúl véres és vértelen háború kietlen szikladarabokért a világ sok táján.

"Koreának semmi sem drága, ha e szigetek védelméről van szó!" - jelentette ki Chung Dong Young, Dél-Korea kormányzó pártjának vezetője, a két hete, kis híján katonai összecsapás színhelyévé vált Dokto szigetcsoporton tett múlt heti látogatásakor. Szöul azt is bejelentette: 2010-ig közel 34 milliárd wont (körülbelül 7,5 milliárd forint) szán a szigetek, illetve azok felségvizeinek kutatására, fejlesztésére és védelmére. Kang Moo Hyun, Korea Tengerészeti és Halászati Minisztériumának második embere hozzátette: "meg kell teremtenünk a lehetőséget, hogy a koreaiak elkövetkezendő generációja is élvezhesse e csodálatos természeti örökség kincseit.

Mégsem valószínű, hogy fiatal koreaiak tömegekben utaznak majd a két kis szigetből és 78 sziklából álló, lakatlan földdarabokra. A Korea és Japán között elszórt sziklák iránti heves ragaszkodásnak gazdasági és politikai okai vannak. A környező vizeket évszázadok óta kitűnő halászhelyként tartják számon a helyiek, a tengerfenéken pedig földgázkészleteket sejtenek a kutatók. Igaz, még csak sejtenek, hiszen beható kutatásokra egyik félnek sem volt alkalma.

Bambusz-sziget bambusz nélkül

A múlt hónapban Tokió két hajónyi geológust küldött a koreaiul Doktonak, azaz "köves-szigetnek", japánul Takeshimának, azaz "bambusz-szigetnek" nevezett területre. A japán kutatók ürügye, hogy egy közelgő németországi földtani konferenciára japán névvel illessenek minden ott látott követ, így támasztva alá igényüket a területre. Rá is fér a japánokra a tájékozódás, hiszen a szigeteken egy szál bambusz sincs, szikla viszont annál több. Szöul többszöri eredménytelen tiltakozás után 18 hadihajót rendelt a szigetekhez, világossá téve: akár fegyveres konfliktust is kész vállalni, ha a japán kutatók nem hagyják el a területet. A konfliktust végül sikerült diplomáciai úton elkerülni: a felek kölcsönösen ígéretet tettek, hogy a nyári konferencián nem állnak elő elnevezési kérelmekkel.

A szigetekért folytatott viaskodásnak története hosszú és mozgalmas. Korea szerint a szigetek még a 6. század elején kerültek, az akkor Korea területén virágzó Silla királysághoz és koreai fennhatóság alatt is maradtak, míg Japán Simane tartományának halászai 1905-ben a magukénak nem nyilvánították az addig gazdátlannak vélt szigeteket. A szigetek azután a Japán hódító háborúban Tokió fennhatósága alá kerültek. A második világháborús vereséget követően, a Japánnal szembeni területi követeléseket elbíráló San Francisco-i béke nem rendelkezett a 0,23 négyzetkilóméter kiterjedésű (alig 30 focipályányi) szigetek sorsáról, amit aztán Korea hajói kezdtek ellenőrizni, majd 1954-ben egy 30 fős helyőrséget hoztak létre a területen. A közel ötven évig fennálló helyzetet aztán újra a simanei japánok törték meg tavaly, mikor száz évvel azelőtti szigetfoglalásuk ünnepére, február 22-ét Takesima Napként ünnepelték Tokió jóváhagyásával. Az ünnep olyan hisztériát váltott ki japánellenes koreai körökben, hogy a szöuli japán nagykövetség előtt két tüntető saját ujjának levágásával tiltakozott a Japánban újra éledő nacionalizmus ellen.

Kopár földdarabokon marakodnak

Kisebb szigetekért folyó viták nem isemeretlenek Japánban. A második világháború végén Oroszország magához csatolta az Okhotszki-tenger három japánok lakta szigetét, ahonnan 17 ezer ember menekült el kényszerből. Az északi szigetek ügye miatt a két fél a világháború óta a mai napig nem írt alá béke-megállapodást. Tokióban minden februárban megrendeznek egy Moszkva-ellenes tüntetést országgyűlési képviselők és az államapparátus dolgozóinak részvételével. Idén történt meg először, hogy az ázsiai Japán külpolitikai kapcsolatok mélypontra juttatásáért hevesen bírált Koizumi miniszterelnök nem jelent meg személyesen a tüntetők között, még küldöttel sem képviseltette magát.

Dél-Koreának sem fényes a kapcsolata szomszédaival. Az ország 56 éve hadban áll északi felével és annak korábbi háborús szövetségesével, Kínával is vannak elintézetlen ügyei. Kínai történészek saját országukhoz tartozónak nyilvánították a három ősi, koreai királyság egyikeként ismert Korgurjó birodalmat. A történeti vita 2004-ben már diplomáciai körökben is feszültségekhez vezetett, de annyira egyik fél sem tartotta fontosnak, hogy komoly konfliktust vállalt volna igazáért.

Magányos szigeteken, illetve azok felségvizein az egész világon vitáznak államok. Tavaly augusztusban Dánia és Kanada veszett össze az 1,3 négyzetkilométeres, északi-sarki Hans szigeten, amelynek birtokában hajózható útvonalak, olaj- és földgázkincs, illetve halászmezők nyílnának meg a felségvizeket birtokló állam előtt.

Dél-Amerikában Kolumbia és Venezuela több mint hatvan éve harcol a dagály idején elmerülő, három apró karib-tengeri Los Monjes szigetért, mellyel, becslések szerint tízmilliárd hordó olajtartalék is jutna a győztesnek. Vitázik még Eritreia és Jemen is a vörös-tengeri Nagy Hanish szigeteken, amelyek szintén csak pár vízből kitüremkedő, vulkáni lávakúpot jelentenek, igaz, épp a Közel-Keletről Amerikába olajat szállító tankhajók útvonalán.

A klasszikus európai példa pedig a két NATO-szövetséges, Törökország és Görögország viszálykodása a Földközi-tengeren, melyről már számos egyetemi értekezés is született. Serdar Guner, a török Bilkent Egyetem professzora a játékelmélet irodalmának egyik alapesetét, a sólyom-galamb játékot vette alapul az évtizedek óta területi viszályokban őrlődő országok politikájának elemzésére. A kutató állítása szerint a viszálykodó felek bizonyos idő után krízis-egyensúlyra állnak be, melynek alapja egy rendkívül instabil helyzet alkalmi fenyegetésekkel, majd gyors visszavonulásokkal mindkét fél részéről.