Scheffer elismerte, hogy a NATO partneri kapcsolatok kialakításán dolgozik tőle távoli országokkal, például Ausztráliával és Japánnal. De leszögezte: nincs szó arról, hogy a katonai szövetség globalizálódna, a NATO továbbra is a transzatlanti kapcsolatra összpontosít. Ennek egyik bizonyítékaként említette, hogy szorosabbra akarják fűzni együttműködésüket az Európai Unióval.
A belga parlamentben június elején, a NATO-val kapcsolatos vitanapon a politikai pártok jelentős része aggodalommal szólt arról, hogy a katonai szövetség távoli országokkal "globális partnerségre" akar lépni. Az érintett képviselők ebben éppen annak veszélyét látják, hogy a NATO a világ csendőrévé alakulhat át, háttérbe szorítva a világszervezetet, s eltérve attól az alapelvtől, hogy elsődleges feladata mégis csak tagjainak védelme.
A főtitkár az ellenérzések leszerelésére most hétfőn hangsúlyozta, hogy a katonai szövetség - mielőtt beavatkozna valahol - mindig megpróbál majd ehhez ENSZ-felhatalmazást szerezni. "De enélkül is akcióba léphetünk" - figyelmeztetett, például az 1999-es koszovói hadjáratra utalva.
Jaap de Hoop Scheffer leszögezte, hogy a NATO akciói - bárhol történjenek is - mindig a biztonság megteremtését szolgálják. Ez magyarázza a katonai szövetség balkáni, vagy éppen szudáni jelenlétét (ez utóbbi helyen az Afrikai Unió békefenntartóinak nyújt logisztikai segítséget), hajóinak földközi-tengeri járőrözését, s afganisztáni katonai fellépését is - mondta. Afganisztánt, az ottani, NATO vezette biztonsági erők sikerét egyébként a főtitkár ismét csak a szövetség első számú prioritásának minősítette.