Nagy ára lehet Izrael néma háborújának

Vágólapra másolva!
Izrael terroristának bélyegzi a katonáját elrabló palesztinokat, miközben a tíz napja tartó gázai konfliktust megelőzően maga is palesztin civileket fosztott meg szabadságától. Az egyre éleződő gázai behatolás megosztja az izraeli közvéleményt, többek szerint a humanitárius segélyeket feltartóztató, több százezer ember áramellátását és mindennapi életét ellehetetlenítő katonai akció aránytalan és nem sokban különbözik a szélsőségesek módszereitől. Ráadásul épp olyan hatást érhet el, ami Izraelnek nem érdeke: csak még tovább erősítheti a radikális Hamász népszerűségét.
Vágólapra másolva!

"Izrael azt akarja, hogy megadóan feltegyük a kezünket... De minél nagyobb elnyomással szembesülünk, annál rendíthetetlenebbek és ellenállóbbak leszünk" - összegezte a palesztin területeken másfél hete tartó izraeli hadműveletek tanulságát Szaleh Bardavil, a Hamász egyik szabadlábon lévő képviselője. Az izraeli hadsereg vezetése június 28-án adta parancsba a gázai behatolást, miután palesztin szélsőségesek három nappal korábban végeztek két izraeli katonával, egyik társukat, Gilád Salit tizedest pedig elrabolták.

A helyzet azóta jelentősen megváltozott, lényegében néma háború állt be, ami csak még tovább mérgezi a palesztinok és izraeliek amúgy is feszült viszonyát. Emellett pedig szokás szerint megosztja Izrael és a világ közvéleményét is. Jellemző, hogy többen Svájc második világháborúban a náci vezetéssel ápolt, kényes kapcsolatait kezdték emlegetni, amikor az alpesi ország diplomáciája keményen bírálta az izraeli fellépést, mondván, aránytalannak tartja azt. De tipikus az is, hogy a villámháborús lerohanásokra emlékeztető izraeli beavatkozást még Gideon Levy neves izraeli publicista, Simon Peresz korábbi izraeli miniszterelnök szóvivője is elítélte.

"Nem csak céltalan, de egyenesen és legfőképpen otrombán jogtalan. Nem jogos elvágni 750 000 ember áramellátását. Nem jogos arra kényszeríteni 20 000 embert, hogy elhagyja otthonát és szellemvárossá változtassa szülőföldjét... Nem jogos elrabolni a kormány felét és a parlament negyedét" - méltatlankodott a Gázai övezetben indított izraeli hadműveletek láttán, az izraeli Haaretzben múlt héten megjelent cikkében Levy. Sőt, a számára kézenfekvő tanulságot meglepően kemény szavakkal fogalmazta meg: "Az az állam, amelyik ilyen lépésre szánja el magát, nem különböztethető meg egy terrorszervezettől. Mindent meg kell tennünk, hogy elérjük Gilád Salit kiszabadulását. Amit azonban most teszünk Gázában, semmilyen kapcsolatban nem áll az ő szabadságával."

Izrael igyekszik erőt mutatni Gázában. Az izraeli biztonsági kabinet, meg nem erősített információk szerint szerdán még azt a tervet is jóváhagyta, hogy a hadsereg térjen vissza Gáza egyes, korábban zsidó telepesek által lakott részeire, amit tavaly nyáron, hatalmas tömeghisztéria és a fél nemzetet gyászba borító katonai akció közepette ürítettek ki 38 év után. A kiürítés egyszerre volt látványos gesztus és izraeli önérdek: Ariel Saron, azóta kómában fekvő miniszterelnök még kormányát sem sajnálta beáldozni azért, hogy a szerinte védhető és így élhető határok mögé vonja vissza Izraelt. Saron politikája - és személye - pedig agyvérzése után is sikert hozott utódpártjának.

Salit elrablása után azonban izraeli indoklás szerint csak határozott katonai akcióval szavatolható az anyaföld biztonsága, amit legújabban a szélsőségesek mellett a szerdán kilőtt, egy üres iskolába csapódott és egy másik, lakatlan területen földet ért palesztin rakéták veszélyeztetnek. A biztonság érdekében egy hét alatt kétszer kilőtték a palesztin belügyminisztérium épületét, légitámadás ért több civil épületet és a Hamász több irodáját, kiképzőtáborát. Csütörtökön hajnalban meg is jelent néhány izraeli tank a Gázai övezet korábban zsidók által lakott, egyes részein is, hogy biztonsági zónát alakítsanak ki.

Sokan azonban épp ezt az erőfitogtatást tartják az izraeli gyengeség és frusztráltság legnyilvánvalóbb jelének. Sőt, tulajdonképpen az izraeli kormány is elárulta saját tanácstalanságát és tehetetlenségét. "Vasököllel akarunk beavatkozni, igyekszünk ugyanakkor óvatosak és megfontoltak lenni, hogy elérjük két párhuzamos célunkat: véget vessünk a rakétatámadásoknak és biztonságban kimenekítsük Gilád Salitot" - fogalmazott némileg ellentmondásosan az izraeli akció céljait illetően Isaac Herzog munkapárti miniszter.

Az izraeli vezetés azonban két napig gondolkodott, mire rászánta magát a vasököl programjára, utána pedig akkorát csapott oda, hogy egy légitámadással rögtön kiherélte az övezetben lakók 60 százalékának áramellátását. A hadsereg hidakat bombáz, az övezetbe vezető utakat múlt héten lezárták, még a gyógyszerszállítmányokat sem engedik át, az izraeli hadsereg vezetése pedig nem tagadta azokat az sajtóértesüléseket sem, miszerint nem rettennének vissza a gázai vízellátás korlátozásától sem. Tehát a helyzet nem sok jóval kecsegtet.

A kialakult feszültség a politikai kapcsolatoknak sem tett jót. Bár a Hamász január óta húzza az időt, korábban megrendíthetetlenül tagadta, majd csökönyösen elutasította Izrael elismerését, június végére mégis bekövetkezett egyfajta áttörés: az izraeli börtönökben raboskodó, palesztin vezetők által összeállított nemzeti egyetértési dokumentumát végül a Hamász is elfogadta. Ez - ha burkoltan is - tartalmazta Izrael létezéséhez való jogát, ami az egyik oldalról nézve evidencia, a palesztinok többsége számára azonban a megtestesült engedékenység és diplomáciai kultúra. Igaz, ebben a kultúrában több palesztin vezető nem kívánt osztozni, ők rögtön a megállapodás elfogadása után azt kezdték hangoztatni, hogy nem ismerik el Izrael létezését. Az éleződő helyzet miatt azonban Izrael is elutasította a megállapodást, majd szerdán a palesztin hatóság is bejelentette, hogy bizonytalan időre elhalasztják a népszavazást a dokumentumról.

Forrás: EPA
Jól jöhet a Hamásznak

Izrael többek szerint érthetetlen okból feszíti a húrt. Folyamatosan szivárognak ki hírek arról, hogy Salit egészséges, fogvatartói jól bánnak vele, nem esett bántódása. Ezt akár véletlennek vagy az izraeli hadsereg hírszerzői bravúrjának is gondolhatnánk, bár azt minden híradásban megjegyzik: csak annyi biztos, hogy a tizedes Gázában van, azt azonban nem tudják, hol. Ez pedig arra utal, hogy a Hamász tudatos kiszivárogtatást folytat. Nem akar engedni, ugyanakkor nem érdeke az sem, hogy újabb meggondolatlanságot kövessen a már így is messzire mutató konfliktusban.

Ráadásul a Hamász nem mutatkozik hajthatatlannak. Dzsibril Radzsab, a palesztin hatóság korábbi biztonsági tanácsadója, a mérsékeltnek tartott Fatah egyik vezető politikusa a Haaretznek azt nyilatkozta, hogy a Hamász damaszkuszi száműzetésben élő vezére, Hálid Mesál beleegyezne Salit elengedésébe és a palesztin rakétatámadások felfüggesztésébe, ha cserében Izrael szabadon bocsátaná a börtöneiben raboskodó palesztin nőket, gyerekeket és veteránokat, újra kivonulna Gázából, illetve felhagyna a rakétatámadásokkal és az emberrablással. Igaz, ez az engedékenység még nem jelent felmentést az alól, hogy Salit elrablása semmivel nem igazolható bűncselekmény.

Az izraeli vezetés azonban nem cifrázta a helyzetet, amikor egyre többen kezdték bírálni a gázai beavatkozást, gyorsan előkapták a varázsszót. Herzog szerint Izrael nem próbálja megváltoztatni a világot vagy a palesztin hatóság politikai berendezkedését, de senkit nem kímélnek majd, aki a terrorizmushoz köthető. A Hamász által vezetett kormányt pedig annyival jellemezte: "Úgy látjuk, kiveszik a részüket a terrorból. Semmi különbség nincs a Hamász politikai és katonai szárnya között, szemben azzal, amit ők állítanak."

A New York Times óvatos fejtegetése szerint a Hamászt keveri gyanúba az is, hogy egyes információk szerint a Shalitot fogva tartó három csoport egyike a párt fegyveres szárnya. A Times úgy látja, magáért beszél, hogy a Hamász vezetői nem parancsolták meg Salit elengedését, csak annyit kötöttek harcosaik lelkére, bánjanak vele jól. A képet azonban Gideon Levy észrevétele teszi teljessé, aki felhívja rá a figyelmet: egy nappal Salit elrablása előtt, az izraeli hadsereg gázai otthonából elrabolt egy orvost és bátyját: "Mi a különbség köztünk és köztük? Mi civileket raboltunk el, ők egy katonát, mi állam vagyunk, ők terrorszervezet."

Sáling Gergő