Bővítés helyett barátkozással terjeszkedne az EU

Vágólapra másolva!
Különbséget kell tenni az európai szomszédok és Európa szomszédai közt - áll abban a tanulmányban, melyet az EU-elnökségre készülő német külügyminisztérium készített. A tanulmány szerint az Uniónak új keleti szomszédságpolitikát kell kialakítania, amelyben nem az EU-csatlakozás lehetőségét, hanem stratégiai partnerséget kínálna Ukrajnának, a kaukázusi államoknak és később akár Fehéroroszországnak is.
Vágólapra másolva!

Új keleti szomszédságpolitikát építene ki a német külügyminisztérium. A "Szomszédságpolitika plusz" (Nachbarschaftpolitik Plus) címet viselő tanulmány szerint az EU-nak (és Németországnak) elemi érdeke az, hogy magához kösse a a határaitól keletre fekvő európai államokat, azaz Ukrajnát, Moldvát, Grúziát, Örményországot, Azerbajdzsánt és akár Fehéroroszországot is, amint ott is kialakulnak a "szükséges előzetes feltételek". Mindez elsősorban azért fontos, mert csak így lehet elkerülni azt, hogy az EU és Oroszország közötti területen integrációs és biztonságpolitikai vákuum jöjjön létre - vélekednek a német külügyi szakértők.

A tanulmány azért készült, mert Berlinben elégedetlenek a jelenlegi brüsszeli külpolitikával, amely "kedvetlenül" és stratégiai elgondolás nélkül kezeli a szóban forgó országokat, és sokszor kevesebb figyelmet szentel nekik, mint például az észak-afrikai vagy a távol-keleti régiónak. A németek fontosnak tartják, hogy Brüsszel "európai szomszédaira" is legalább annyira figyeljen oda, mint "Európa szomszédai"-ra.

Ugyanakkor az a berlini vélemény is kiderül a tanulmányból, miszerint a keleti szomszédsággal kialakítandó együttműködés nem épülhet az Unió további keleti bővítésének ígéretére, vagyis a régió államai számára csak hosszú távon válhat lehetővé az EU-csatlakozás. Ezzel kapcsolatban a németek azt is leszögezik, hogy az uniós külpolitikának végre fel kéne hagynia azzal a stratégiával, amely csak az uniós tagság ígérgetésével próbál hatni a környező államokra, mert egy újabb bővítési kör már az EU működőképességét veszélyeztetné.

Berlin a csatlakozás helyett inkább modernizációs célzattal indítana hosszú távú együttműködést a szóban forgó országokkal, melynek célja az lenne, hogy a régióban megerősödjön az európaiság tudata, stabilizálódjanak a demokratikus intézmények, amihez az EU anyagi segítséget is nyújtana, ahogy azt a mediterrán régió országai esetében is teszi. A keleti szomszédok emellett megfigyelői státust kapnának a brüsszeli döntéshozó testületekben, és részt vehetnének a közös kül- és biztonságpolitikában, akár közös katonai akciók révén is.

A német külügy arra szeretné felhívni a figyelmet szomszédságpolitika problémájának felvetésével, hogy nem az alkotmányos szerződés ügye az egyetlen olyan kérdés, amelyben előrelépést kell elérni a 2007-es német EU-elnökség ideje alatt, hanem többek között azt is meg kell vitatni, hogy az EU hogyan tud majd együttműködni a tagságra vágyó keleti szomszédaival.

Berlin nem csak a keleti szomszédokkkal való kapcsolatokat akarja felélénkíteni, hanem Oroszországnak is kiemelt figyelmet szentelne. A jelentés hangsúlyozza, hogy a fentebb vázolt szomszédságpolitika csak akkor lehet sikeres, ha közben "megértő és konstruktív" együttműködés alakul ki Oroszországgal is.