Könnyen megússzák a modern despoták

Vasmarokkal kormányzó, vérengző, korrupt, elnyomó rendszerek vezetőit gyűjtötte össze az [origo] a volt iraki elnök, Szaddám Huszein perének kapcsán. Arra voltunk kíváncsiak, mennyire érte utol a felelősségre vonás a modern kor diktátorait, mit követtek el, hogy viszonyulnak hozzájuk országuk lakói, hogy élnek ma. A jelek szerint több százezer ember kegyetlen lemészárlását is meg lehet úszni, de ha elolvassa összeállításunkat megtudhatja azt is, hogy akad olyan despota, aki kifejezetten szép emlékeket hagyott maga után sokakban.

Szaddám a végét várja

Hamarosan véget ér Szaddám Huszein 2003-ban megbuktatott iraki diktátor pere. Bár az egész eljárással különösen alakult, több szempontból is kifogásolható módon vonták felelősségre a volt iraki elnököt egy síita falu elleni büntetőhadjárat miatt, úgy tűnik, hogy a per utolsó tárgyalásán, októberben ítélet születik az ártatlanságát hangoztató diktátor fölött.

Az [origo] a Szaddám-per kapcsán összegyűjtötte azokat a ma is élő egykori államférfiakat, katonai vezetőket, vaskezű despotákat, akik a törvényes rend megkerülésével, nem a nép többségének akaratából jutottak hatalomra. Kiválasztásuknál fontos szempont volt, hogy már ne legyenek hatalomban, illetve az is, hogy uralmuk után valamilyen módon szembesültek-e elszámoltatással, felelősségre vonással - vagy ennek legalább a kísérletével.

A modern despoták társaságába bekerült többek között a mindent megúszó nigériai IBB, a pezsgőpartik előtt állítólag politikai foglyait az elnöki palotában kínzó haiti Baby Doc, a második világháború utáni történelem egyik legvéresebb és legkegyetlenebb rendszerét fenntartó indonéz Suharto át a libériai Taylor, aki egyszerűen csak azzal kampányolt a libériai választásokon: "Megölte az apám, megölte az anyám, de rá szavazok".

Teljességre, de - a sok név miatt - egyúttal tömörségre is törekedtünk, akit bővebben is érdekel egy-egy ember vagy ország sorsa az további információkat talál a kapcsolt linkekre kattintva. Olvasson bele összeállításunkba, amiből kiderül: a modern diktátorok jelentős része a nagyhatalmak (jelen esetekben többnyire az USA és Franciaország) néma hozzájárulásával vagy szoros szövetségeseként tudta csak megragadni és megtartani a hatalmat, sokuk pedig annak ellenére is megúszta az igazi felelősségre vonást, hogy véres, korrupt, elnyomó rendszert épített ki.