Bajban vannak a visegrádi illuzionisták

Volt is egyetértés, meg nem is Mátyás király palotájában: a keddi visegrádi csúcson résztvevő kormányfők igyekeztek az egységüket bizonygatni, de kibuktak a feszültségek. Pedig vannak közös vonásaik, legfőképpen talán az, hogy egy olyan térség vezetői, amelyről nyugati elemzők egyre kiábrándítóbb képet festenek. A keddi találkozón résztvevő - külön-külön is súlyos problémákkal küszködő - polikusok nem törték magukat, hogy választ adjanak a problémákra.

"Táncolj Feri, búcsúbuli!" "Gyurcsány takarodj!" - visszhangozta a hetek óta ismerős jelszavakat a visegrádi domboldal, miközben sorra érkeztek a V4 tagországainak miniszterelnökei a 15 éves szövetség keddi csúcstalálkozójára. A körülbelül 30 főnyi tüntető azonban lemaradt az elsőként érkező magyar kormányfőről, akinek konvoja másik irányból jött mint várták.

Zavartalanul élvezhette azonban a sípokkal megerősített éktelen ricsajt a később érkező Jaroslaw Kaczynski lengyel, majd Robert Fico szlovák kormányfő is. Az előbbinek ismerős is lehetett a szituáció, ám egyikük sem zavartatta magát: egykedvűen sétáltak be a találkozó helyszínére, a részben helyreállított reneszánsz királyi palotába az udvaron sorakozó kockakőhalmok mellett. A biztonsági emberek viszont aggódva fürkészték a bejárattól 80-100 méterre hangoskodó tüntetőket: "Te az ott az árpádsávos zászló mellett, az nem itt dolgozik? "De, reggel ő hozta a hosszabbítót." "Ugye már nem jöhet vissza a területre?" - tanakodtak.

Négy viharvert kormányfő gyűlt össze Visegrádon, hogy megünnepelje az együttműködés 15. évfordulóját, és hogy biztosítsa egymást arról: hiába a belpolitikai válságok, az egymás között feszülő ellentétek, a V4-re ezek nincsenek hatással. Az egység jegyében közös nyilatkozatot is elfogadtak, ebben egyebek mellett elítélték az észak-koreai atomrobbantást, együttesen álltak ki a schengeni csatlakozás eredetileg tervezett dátuma, 2007 októbere mellett, és megerősítették, hogy a jövőben is szükség van a Visegrádi Együttműködésre.

Arról azonban már kevesebb szó esett, hogy a térség milyen problémákkal küszködik, illetve hogy mi jelentheti ezekre a gyógyírt. A vezető angolszász lapok közelmúltbeli beszámolóiból úgy tűnik, a Nyugat már korántsem olyan lelkesedéssel tekint Közép-Európára, mint akár néhány évvel ezelőtt. Sőt, kifejezetten lehangoló képet festettek a négy országról. Mint a Newsweek nemrég megjegyezte, egyben az összes állam közös: a legérzékenyebb reformok halogatásában.

Volt is...

A nagy állami intézmények - az egészségügy, az oktatás, az önkormányzatok - még mindig ugyanúgy néznek ki és szinte ugyanúgy működnek, mint a kommunizmus idején: feneketlen bendőjük csak úgy nyeli az állami pénzeket - idézte a Newsweek Richter Sándort, a Nemzetközi Gazdasági Tanulmányok Bécsi Intézetének szakértőjét. Ráadásul többeknél nagyban hozzájárul a komoly költségvetési hiányhoz, hogy a gyáva kormányok inkább megvásárolják a választókat, attól tartva, hogy a költekezés visszafogásával esetleg feldühítik őket.

A BBC elemzője két fő okot lát a válságok hátterében, és mindkettő az európai uniós tagsággal kapcsolatos. Az egyik, hogy a csatlakozás előtt számos feltételnek kellett megfelelniük ezeknek az államoknak, ami politikai konszenzust szült, főképp a gazdaságpolitikában. Ez az önmérsékletre késztető erő azonban a belépéssel megszűnt. A másik ok a társadalmi elvárás. Az EU fejlettebb tagjai és az új tagok közötti szakadék ugyanis annak ellenére is jelentős, hogy a négy térségbeli ország erős gazdasági növekedést produkált, ami frusztrációhoz vezetett az emberek körében.

Szinte ugyanezeket a gondolatokat visszhangozta maga Gyurcsány Ferenc is Visegrádban, a csúcstalálkozót követő sajtótájékoztatón. Mint közölte, az "összetett társadalmi problémák kihívásai", az "elmúlt 15 év legélesebb politikai vitáit" hozták. "Az okok között fájdalmas társadalmi kijózanodást, illúzióvesztést látok" - mondta. Az emberek rájöttek, a nyugat-európai életszínvonal "nem kapható meg ajándékba" - tette hozzá a magyar miniszterelnök, aki áprilisi választási győzelme után ugyan nagy reformokat ígért ennek a helyzetnek a megváltoztatására, az utóbbi hetek botrányai után azonban több elemző is megkérdőjelezte, hogy képes lesz-e erre.

Helyzetértékelés tehát elhangzott, megoldásról azonban már kevesebb szó esett. Ráadásul a találkozót követő sajtótájékoztatót Robert Fico és Gyurcsány Ferenc között az elmaradt kétoldalú találkozó miatt kialakult vita árnyékolta be. A visegrádi csúcson résztvevő kormányfők hangulatára azonban nem csak ez nyomta rá bélyegét: többségük súlyos politikai válsággal birkózik hazájában.

...meg nem is egyetértés

Jaroslaw Kaczynski lengyel miniszterelnök hazatérése után amiatt izgulhat, hogy vajon a lengyel parlament megszavazza-e az ellenzék által kezdeményezett előrehozott választásokat. A lengyeleknél azonban legalább a gazdaság jól áll, az ország valutája stabil, adósbesorolása erős, az évi 5,5 százalékos GDP-növekedést lendületesnek minősíti az Economist. A Kaczynski-kormányzat az előrehozott választásokat várhatóan nem nyeri majd meg, egyrészt az utóbbi hetek botrányai, másrészt hiányos eredményei miatt. Végrehajtották ugyan a védelmi reformot, megújították a titkosszolgálatokat és az igazságszolgáltatást, ám elmaradt az állami bürokrácia karcsúsítása, és nem voltak túl hatékonyak az útfejlesztésekre, és otthonteremtésre szolgáló uniós források felhasználásában sem. Külpolitikájukról elítélően szólnak az elemzők, a BBC szerint befelé forduló, az Economist pedig nemes egyszerűséggel borzasztónak titulálja.

Mirek Topolánek cseh miniszterelnök, aki múlt héten bukta el a bizalmi szavazást szerdán hivatalosan is lemond. Ügyvezető miniszterelnökként azonban még posztján marad - amíg nem kap új lehetőséget, hogy egy újabb kormányt próbáljon alakítani. A csehek az elmúlt években jól teljesítettek az olcsó munkaerőnek és az általa vonzott külföldi befektetéseknek köszönhetően. A hónapok óta tartó politikai instabilitás sem hatott ki a gazdaságra, a korona alig ingadozik, az első negyedévben regisztrált évi 7,4 százalékos gazdasági növekedés kecsegtető. Csakhogy hiába a kedvező adatok, ha vannak aggasztó jelek: jövőre megduplázódik - 88 milliárd koronára, a GDP 3,8 százalékára emelkedik - a költségvetési hiány, a nyugdíjreform és a felsőoktatás reformja pedig megakadt. Az Economist szerint szükség lenne egy jó kormányra, hogy modernizálja, az állami adminisztrációt, egyszerűsítse az adókat, és javítsa a versenyképességet.

Egyedül Robert Fico szlovák miniszterelnök nyugodt - legalábbis a sajtótájékoztatón elhangzott szavai alapján. Ő bizakodva tekint az Európai Szocialista Párt (ESP) csütörtöki ülésére, amelyen pártját érintő esetleges szankciókról döntenek a szélsőséges Szlovák Nemzeti Párt kormányba emelése miatt. Fico úgy igyekszik elejét venni pártja kizárásának a szövetségből, hogy rávette az SNS-t: tegyen közzé nyilatkozatot, amely szerint "elítéli a faji, etnikai vagy nemzetiségi összeférhetetlenség minden megnyilvánulását, bárhol jelenjék is meg Európában". Ebben a húzásban olyan mértékben bízik a szlovák miniszterelnök, hogy egy, az ESP-szankciót firtató újságírói kérdésre így reagált: "nem eszik olyan forrón a kását". A Newsweek szerint azonban Szlovákiában épp a populizmus és a szélsőséges nacionalizmus megerősödése aggasztó, illetve az, hogy a nyáron győztes baloldali populista kormány nagy igyekezettel számolná fel elődje számos külföldi befektetőt vonzó reformjait - például az egykulcsos adót és a lazább munkaügyi szabályokat.

Gyurcsány Ferenc Tony Blair brit miniszterelnökkel való szerdai közös szerepléssel igyekszik bizonygatni az ellene napi rendszerességgel tüntető ellenzéknek és választóinak, hogy még mindig jól áll a szénája Nyugaton. A térség egykori vezércsillaga, Magyarország azonban sokkal rosszabb helyzetben van a másik háromnál: az ingatag politikai helyzet komoly gazdasági problémákkal párosul. A GDP 10 százalékát elérő költségvetési hiány, és a hatalmas mennyiségű, valutában felvett kölcsön miatt az ország rendkívül kiszolgáltatottá vált a kamatok bármilyen emelkedésének és a világgazdaság esteleges esésének. Egyes gazdasági szakértők már az 1997-es ázsiai gazdasági válsággal húznak párhuzamot.

Ballai Vince