A nápolyi gyilkosokat védik Olaszország zabigyerekei

Teljes közönnyel veszik tudomásul a nápolyiak, hogy a városban és környékén két hét alatt 12 embert öltek meg. A helyiek szerint színjáték a politikusok aggodalma: Nápolyban az ilyen vérfürdő megszokott. Sokan a gyilkosok helyett a városi és állami vezetőket ítélik el, akik állítólag minden pénzre ráteszik a kezüket és ezzel kilátástalan helyzetbe, a bűnszövetkezetek markába taszítják a fiatalokat.

Nápoly pont attól érdekes, ami innen északra szinte egész Olaszországból hiányzik: más olasz városok közhelyes nemtörődömsége, rendetlensége, harsánysága, lazasága enyhe fegyelmezetlenségnek tűnik Nápolyhoz képest. Itt viszont tényleg teljes a káosz, ami a városba való megérkezés első pillanatától nyilvánvaló.

Az autók pirosnál is türelmetlenül dudálnak, menni szeretnének, az úttesteken kocsik, motorok, buszok, gyalogosok osztoznak. Aki gyorsan akar haladni az az óváros sikátorai felé veszi az irányt. Itt szó szerint halált megvető bátorsággal száguldozó autók és motorok elől kell, a szűk falak között kínálkozó néhány centimétert kihasználva elugrani, de legalább dudálnak, ha jönnek és nincs dugó.

Nápolyt egyértelműen a mindent belepő, dzsuvába hajló patina tartja össze. A dimbes-dombos régi kikötői városrészt omladozó, szűk, kacskaringós sikátorok hálózzák be, a sötét utcákból üzletek, lakások hasítanak ki maguknak kisebb-nagyobb helyet. A város fölött szmog hömpölyög, az újságárusokat elborítják Eva Henger 2007-es naptárokon virító mellei.

"Nyugi van"

Sok nápolyi szerint ez az émelyítő láp borítja az egész várost. Épp ezért nem is értik, miért kapta fel az olasz és a nemzetközi média, hogy az elmúlt 2 hétben 12 ember életét kioltó gyilkosságsorozat söpört végig Nápolyon és környékén. "Így mennek itt a dolgok, mit tehetnénk?" - vonja meg vállát az óváros egyik sikátorában egész műhelyét telefüstőlő asztalos. A helyiek láthatóan edzettek, a többséget nem nagyon rázták meg az események.

"Gyakran megtörténik az ilyesmi" - mormog egykedvűen hatalmas orra alatt az egyik lepusztult zsákutcában magányosan ücsörgő, távolról megtévesztésig öregasszonyra emlékeztető transzvesztita. Szerinte sem történt semmi rendkívüli, sőt, azt állítja, hogy a hasonló gyilkosságok számos esetben ki sem derülnek. Bár az olasz média és a politika az elmúlt hetek erőszakhullámától hangos, idén már 75 hasonló gyilkosság történt Nápolyban és környékén. "Itt ücsörgünk, nem csinálunk semmit, nyugi van" - jellemzi a város hangulatát.

Pedig a gyilkosságok a kívülálló számára megdöbbentőek. Október 22-én egy rendőri védelem alatt álló férfit lőttek le a zsúfolt utcán. Egy másik, szintén a rendőrség által védett embert négy nappal később végeztek ki Nápoly mellett, miközben terhes feleségével utazott autójában. Ezután Nápoly belvárosában követtek el gyilkosságokat. A célzott likvidálásoknak civil sérültje is volt.

A kormány a gyilkosságok miatt rendkívül szigorú intézkedéseket léptetett életbe. A városba vezényeltek 1000 rendfenntartót (rendőröket, csendőröket), megszigorították az ellenőrzéseket, bár a fokozott rendőri jelenlétből egyelőre nem lehet sokat érezni a városban. Döntöttek arról is, hogy Nápolyban és környékén átfogó térfigyelő-hálózatot építenek ki.

Korábban felmerült az is, hogy katonákat küldenek a városba. A katonaság esetleges bevezénylése kapcsán Antonio Bassolino tartományi elnök csak annyit mondott a La Repubblicának: "Különböző problémákkal küzdünk: ott a szervezett és az utcai bűnözés. Mit tud kezdeni ezzel a hadsereg?" Kérdés tehát, hogy a fokozott biztonsági intézkedéseknek lesz-e valamilyen haszna.

"Zabigyerekek"

Az olasz kormányt állandó támadások érik az erőszakhullám kirobbanása óta, az ellenzék - és több lap - ugyanis a júliusban meghirdetett amnesztiát hibáztatja a vérengzésért. Ezt támasztja alá, hogy a gyilkosságokban elkövetőként és áldozatként is érintett volt több olyan ember, aki júliusban szabadult a börtönök túlzsúfoltságának megelőzését segítő kegyelemmel. A helyiek szerint azonban ez csak politikai birkózás, a kormány és az ellenzék harca, nem itt kell keresni a problémák gyökerét.

"Olyanok vagyunk, mint a zabigyerekek" - mondja az egyik sikátorban mindenkinek tanácsokat osztogató fiatal Enzo, miközben egy erkélyről hatalmas, hangosan rikácsoló papagájt ereszt le valaki. Sok problémás ember került szabadlábra az amnesztiával, de Enzo szerint a gondokat és az erőszakot inkább az okozza, hogy senki nem törődik azzal, mi folyik Nápolyban.

Munkában a camorra

A városban 20-30 százalékos a munkanélküliség, a térség pedig az olasz statisztikai hivatal szerint az ország egyik legszegényebbike. "Kell a pénz" - magyarázza Enzo, de a legtöbb embernek szinte semmi lehetősége nincs rá, hogy normális munkával teremtse elő. A városban alig van munka, a fiatalok nem tudnak mit kezdeni magukkal, így könnyen engednek a csábításnak, a helyi bűnszervezet, a camorra klánjai pedig tárt karokkal várják azokat, akik elég elszántak. A klánok között állandó háború dúl a város egyes területeinek ellenőrzéséért, ez okozza a vég nélküli erőszakot. Enzo szerint azonban azoknak sem jobb a helyzete, akik találnak munkát: "alig kapunk levegőt az adóktól".

"Az amnesztia csak egy amúgyis súlyos válságot mélyített el" - mondja a város egyik hullámtörőjén pecázó középkorú férfi. Az elmúlt napok politikai huzavonája, a kormány felelősségre vonása szerinte csak egyszerű színjáték, a fő gond ugyanis, hogy "nincs politikai akarat a camorra felszámolására". A városba áramló pénzeket felszippantja a korrupt hivatalnokréteg és a politikusok - ismétli több helyi véleményét -, pedig, ha munkahely-teremtésre, megélhetésre, a szegények segélyezésére fordítanák a pénzt, akkor "nem lenne ilyen gond sem".

A politikusok és a korrupt városi vezetők azonban így járnak a legjobban - állítja -, hiszen egyrészt lefölözhetik a pénzeket, másrészt pedig az egész jelenséget a camorra agresszivitására kenhetik. "Ha egy ártatlan ember meghal vagy megsérül, akkor felkapják az ügyet, hogy ezzel is egy kicsit csillapítani lehessen a hagulatot" - magyarázza. Szerinte se a gyilkosságokban, se a botrányban, se városi és állami vezetők aggodalmaskodásában nincs semmi furcsa. "Itt nem létezik olyan, hogy normális. Ami máshol annak minősül, azt itt hiába is keresed" - villantja ki széles mosollyal megbarnult fogait.

Sáling Gergő - Nápoly