Krisztusi szocializmust épít az olajzsonglőr

Nevezték már olajstricinek, árkarvalynak, egyesek veszélyes önkényúrnak tartják, Hugo Chávez venezuelai elnököt azonban semmi nem tudja kizökkenteni. Évek óta az USA-val szemben menve építi a demokratikus szocializmust, osztja a venezuelai olajmilliárdokat népének és a többi latinnak. Az [origo]-nak nyilatkozó venezuelai fiatal szerint azonban a dőzsölés látszat, ami mögött mély megosztottság húzódik. A politika az óvodákba, gyárakba, családokba is beférkőzik, a jólét kétarcú, a temérdek pénz pedig csak konzerválja a szegények helyzetét.

Krisztus és Bolivar tetszik Cháveznek

"Hazavágjuk az ördögöt vasárnap" - mondta Hugo Chávez venezuelai elnök, aki elsöprő győzelemre készül a vasárnapi elnökválasztáson. Chávez az előrejelzések szerint 15-20 százalékos többségre számíthat, ami nem sok jót ígér Manuel Rosales, az USA által támogatott ellenzéki jelölt számára.

Bizonyos szempontból Chávez várható győzelmében nincs semmi meglepő, sőt kifejezetten érthető. Az egyesek által veszélyes önkényúrnak tartott latin olajkirály ugyanis komolyan gondolja minden szavát, például azt is, hogy az egyik legnagyobb lázadó, akiért rajong, Jézus, mert ő volt "az első igazi szocialista". Chávez néha pedig tényleg azt a benyomást kelti, hogy küldetéstudata már-már vallásos elhivatottság.

Igazi demokráciát

"Igazi demokráciát építünk mindenki számára biztosított emberi jogokkal, szociális jogokkal, oktatással, egészségügyi ellátással, nyugdíjakkal, szociális biztonsággal és munkahelyekkel" - állítja Chávez, aki 1999-es hivatalba lépése óta próbálja megvalósítani a latin forradalmat, az általa bolívarianizmusnak nevezett demokratikus szocializmust. Nem egy eredménye imponáló.

Hétéves elnöksége alatt kiterjedt szociális védőrendszert épített ki, nem csak az országban, hanem egész Latin-Amerikában, sőt, befolyását megpróbálta kiterjeszteni a kontinensen túlra is. A rendszer alapja a térségben egyedülálló venezuelai olaj- és gázkincs. Nem is véletlen, hogy Chávez egyik első húzása volt elnökként, hogy felülvizsgálta a több évtizedes olaj- és gázegyezményeket.

A korábbi rendszerben ugyanis a venezuelai olaj kitermelését végző külföldi - főleg amerikai - cégek olyan privilégiumot élveztek, melynek értelmében mindössze bevételeik 1 százalékát kellett átutalniuk a helyi költségvetésnek, amiért cserébe mindent vihettek, amit találtak. "Hét évvel ezelőttig amerikai olajgyarmat voltunk, most a szegényeket segítjük" - foglalta össze a helyzetet Chávez.

Az olajbevételek visszagyűjtése után Venezuelában nagyszabású szociális porgramok indultak. A két világháború közötti amerikai New Dealhez hasonlított rendszerben Chávez bevezette a progresszív adózást - aki többet akaszt, többet is fizet -, kiterjedt közmunkákat indított, amik segítettek 8 százalékkal leszorítani a munkanélküliek arányát. Ezzel párhuzamosan folyamatos volt a gazdasági növekedés az országban, volt olyan év, hogy a 18 százalékot is meghaladta, de 2006 első félévében is megközelítette a 10-et. Az infláció is folyamatosan csökkent, évtizedes mélypontra jutott.

Hasonlóan látványos eredményeket hoztak szociális intézkedései. Az olajkincs kiaknázása meghozta az ingyenes oktatást, az ingyenes egészségügyi ellátást, az olcsó áramot. Visszaszorították a gyerekhalandóságot. Eddig 15 millió szegényt vontak be abba a programba, melynek keretében élelmiszer-kiadásaik felét az állam fizeti az olajbevételekből. A jövő évi költségvetés bevételeinek 44 százalékát pedig különböző szociális programokra különítették el. Nem is véletlen, hogy Chávez bázisát a szegények adják.

Ott van mindenütt

"Mindenki egyenlő, mindenki testvér" - ismételgeti gyakran az elnök, és ezt a filozófiát igyekszik átültetni nemzetközi kapcsolataira is. Olcsó olajat juttat latin országoknak mezőgazdasági terményekért, szakemberekért vagy bármi másért cserében. A becslések szerint Venezuela évi 1,7 milliárd dollárt, GDP-jének 1,5 százalékát fekteti be a térségben folytatott, Chávez szerint egyértelműen jótékony tevékenységébe: "Igazságos kereskedelem, verseny helyett együttműködés" - foglalta össze filozófiáját egy interjúban.

Chávez külpolitikája is az olajra épül, és ez elég magabiztosságot ad neki ahhoz is, hogy a szegény országok szószólójának szerepét játssza. Kiáll az amerikai embargó által sújtott Kuba mellett, sőt Fidel Castro személyes jó barátja, harcostársa. Borsot tör a nagy ördögnek kikiáltott Egyesült Államok orra allá, Kínával, Indiával üzletel, a fehérorosz elnökkel, Lukasenkóval parolázik, iráni vezetőkkel tárgyal, a még mindig gyanakvással figyelt líbiai Kadhafinál teszi tiszteletét, sőt Szaddám Huszein volt iraki diktátort védi. Bush amerikai elnököt pedig egyszerűen seggfejnek nevezi.

De megvetette már lábát a gyűlölt Egyesült Államokban is. A CITGO venezuelai tulajdonú olajcég Chávez szerint napi 1,5 millió hordó olajjal látja el Amerikát. Miközben a washingtoni kormány bosszantására segélyt nyújt a hurrikán által megtépázott államoknak és más látványos szociális akciókat szervez: chicagói, New York-i szegénynegyedeknek juttat olcsó fűtőolajat télire, és azzal sem törődik, hogy akciói miatt az amerikai sajtó már ráragasztotta az "olajstrici" nevet.

"Velem rémisztgetik egész Latin-Amerikát" - állapította meg jókedvűen, és ebben van is valami: az elmúlt egy év 9 latin-amerikai választásából egy sem volt olyan, ahol így vagy úgy ne került volna elő a neve mint a balos jelölt ellen szóló érv. Az elmúlt 12 hónap mégis őt igazolja: eddig 5-4 a balos elnökjelöltek javára.