Szilaj törvényenkívüliek földjén dobog az al-Kaida szíve

Áthatolhatatlan hegyi labirintusban rejtőző harcos, öntörvényű törzsek földjén lelt menedékre az al-Kaida. A törvényenkívüli pakisztáni törzsi övbe idegenek jóformán be sem tehetik a lábukat, a vidék harcos urai pedig a dzsihád által teremtett világbékéről álmodnak. Az amerikai elnök szerint olyan ez a táj, mint a vadnyugat, csak épp az amerikai pisztolyhősök már nem bírják a helyiek által diktált iramot.

Elérhetetlen

Hiába a texasi farm, a cowboycsizma, a statsonkalap, George Bush amerikai elnöknek annyi köze van a legendás pisztolyhősökhöz, mint Jolopukkinak az igazi mikuláshoz. A külsőségek stimmelnek, a misszió rendben van, de hol vannak már a régi szép idők? Bush például maga vallotta be, hogy nem boldogul az új vadnyugaton.

Az amerikai elnök szerint a törvényenkívüliek, az önbíráskodás birodalma, ahol az érvek helyett a fegyverek szava dönt, ma már nem Amerika, hanem az afgán-pakisztáni határvidéken elterülő törzsi öv. A hét - főleg pastuk által lakott - pakisztáni független tartományt felölelő és a határt átszelve Afganisztánba is átnyúló vidék az amerikai hírszerzők és terrorelhárítók szerint az al-Kaida legújabb fészke, ahol nem csak megbújik, de egyre jobban fel is szívja magát a több pusztító terrorakció elkövetését magára vállaló szervezet.

A vidék szíve Vazirisztán, ahol a világ túlnyomó részétől eltérő elképzelések uralkodnak arról, mi a jó és mi a rossz. Falfirkák, nagy, színes plakátok hirdetik egész Vazirisztánban: "Szeretünk Oszama", "Sokáig éljen Oszama".

"Teljesítjük Isten akaratát"

"Sosem történik semmi errefelé" - panaszkodott a Time-nak egy Vazirisztánban szolgáló pakisztáni katona, igaz, az állami karhatalom keze erősen meg van kötve. A katonaság és a rendőrség hatásköre csak a főutak alig 100 méteres körzetére terjed ki, azon túl semmit nem tehetnek és a tiltott területre nem is nagyon merészkednek, leginkább csak laktanyáikban kuksolnak és reménykednek, hogy megússzák baj nélkül az őrséget.

Az elvadult hegyvidékek átláthatatlan labirintusából álló területen évszázadok óta az öntörvényű, megzabolázhatatlan helyi törzsek mondják meg, mi a törvény, ki a jó és ki a rossz. A kis kiterjedésű tartományok keménységébe beletört a bicskája már a brit gyarmatosítóknak is, így a helyi törzsek a 19. század vége óta önkormányzatot élveznek. Ha kellett a túlerő elől a hegyekbe húzódó törzsek egyenként szedték le a behatolókat. A helyzet azóta sem változott: a környéken élők gyakorlatilag állandóan néma háborút folytatnak a pakisztáni kormánnyal - és általában ők nyernek.

A hatalom a törzsfők és a radikális milíciák vezetőinek kezében összpontosul, a törzsi öv számos területére az állami katonaság még sosem tette be a lábát Pakisztán 1947-es megalapítása óta. Újságírók és nem kormányzati szervezetek csak kivételes esetben, a hadurak és törzsfők engedélyével, szigorú ellenőrzés mellett juthatnak el a törzsek földjére. Nem is véletlen, hogy a vidékről és az itt élőkről kevés a közvetlen információ.

A vidék urai kemény szabályokat diktálnak. Videózni, internetezni, világi zenét hallgatni tilos. Az iszlamabadi kormánnyal párhuzamosan működő, iszlamista többség által meghatározott helyi törvényhozás már kétszer megpróbálta átverni, hogy bevezessék a törzsi területeken az iszlám törvénykezést, de a kezdeményezés elbukott a központi kormány ellenkezésén. Nem véletlen a helyi vezetők vonzalma a tradicionális iszlamista szigorhoz: sokuk számára példakép volt az afganisztáni tálib hatalom.

A helyi törzsek nagy harcosok hírében állnak, elszántságukat pedig a BBC tudósítója is igazolta, akinek lehetősége nyílt rá, hogy találkozzon az egyik helyi milícia vezérével. A mindössze 34 éves Baitullah Mehszud élete a dzsihád, az egyórás interjú alatt állítólag ez a szó volt a legmeghatározóbb mondandójában. "Allah a szent Koránban 480 alkalommal inti arra a muszlimokat, hogy vessék magukat a dzsihad fáradalmaiba. Mi mindössze Isten akaratát teljesítjük. Csak a dzsihád hozhat békét a Földre" - mondta.

Ugat a kutya

"Gazfickók", "idegenek" - így emlegetik a pakisztáni hatóságok hivatalos közleményei a törzsi övben egyre nagyobb számban felbukkanó, Afganisztánból beáramló harcosokat. A tálibok és az al-Kaida állítólagos emberei megbízható menedéket találnak a helyi törzseknél. Nem csak az ideológiai alap közös, de a kezükre játszik az a régi pastu vélekedés is, miszerint egy ember életében az egyik legfőbb erény, hogy még legádázabb ellenségétől sem tagadhatja meg a segítséget. Ha pedig muszlim testvére szorul rá, akkor gondolkozni is vétek.

A szövetség megpecsételését a pénz is segíti. A törzsi öv Pakisztán egyik legelmaradottabb térsége: infrastruktúra jóformán nincs is. Ilyen helyzetben felértékelődik az a tény, hogy az al-Kaida bőkezűen áldoz embereinek bújtatására. A pakisztáni hírszerzők szerint a helyiek számára gyakorlatilag felmérhetetlen összegek röpködnek a levegőben.

Akad például olyan vazirisztáni hegyi falu, ahol az általában havi 80 dollárért (16 ezer forint) kiadott vályogviskókért, a feltételezések szerint az al-Kaida tízszeres összeget fizet, csak hogy biztonságban tudhassa legértékesebb embereit. De nem szűkmarkúak az őket támogató harcosokkal sem. A Time szerint egy-egy rajtaütésben való részvételért 450 dollár (közel 100 ezer forint) üti a helyi harcosok markát.

A pénz jelentőségével persze tisztában van a központi kormány és az al-Kaida vezetését öt és fél éve hiába üldöző USA is. "Pénz beszél" - foglalta össze lényegre törően a helyzetet egy amerikai terrorelhárító tiszt. Épp ezért az Egyesült Államok veszett tempóban pumpálja a pénzt Pakisztánba. Az ország az ötödik legtöbb amerikai segélyt kapja, csak idén 150 milliárd forintnak megfelelő összeggel édesíti meg a szövetséget Washington. A pénzből rengeteg fejlesztést hajtanak végre a törzsi területeken is: amerikai dollárokból épülnek iskolák, kórházak, utak.


Sehol nincsenek, mégis mindenhol ott vannak

A versenyt azonban így sem nagyon tudják felvenni a radikálisokkal. Az al-Kaida mellett ugyanis nem csak a pénz szól.  "Tudod mennyi pénze van Oszamának? Több mint 200 millió dollár. Miért nyomná fel bárki is 25 millióért" - fitymálta le az al-Kaida vezérének fejére kitűzött amerikai vérdíjat egy helyi, de megjegyezte azt is: "nem árulhatjuk el muszlim testvéreinket".

Talibanisztán

A helyzet minden szempontból az al-Kaidának kedvez. A pakisztáni hadsereg korábbi kemény, de rendre kudarcba fulladt hadjáratai elidegenítették a helyieket a külvilágtól. A pakisztáni hírszerzők szerint alig érkezik már használható információ a törzsi területekről, olyan bizalmatlanok az emberek. Akiről pedig bebizonyosodik, hogy áruló, az vérbe fagyva végzi.

Az amerikai vélemények szerint egyre inkább tálib befolyás alá kerülő törzsi terület a senkiföldje, törvényen kívüli vidék. A pakisztáni kormány és a törzsi vezetők között létrejött tavaly őszi megállapodás óta a pakisztáni hadsereg laktanyáiba visszavonva, tétlenül nézi az erőviszonyok átalakulását. Mintha a pakisztáni vezetés beletörődött volna, hogy nincs hatalma a vidék fölött.

Sokan egyszerűen csak Talibanisztánként emlegetik az elvadult tájat. Már azt sem lehet tudni, hogy ki egyszerű helyi paraszt és ki radikális fegyveres. Egy pakisztáni hírszerzők által elfogott radikális iszlamista például úgy jellemezte a helyzetet kihallgatásán: "Az al-Kaida nincs sehol, mégis mindenhol ott van. Ha az amerikaiak a nyomunkban vannak, akkor mi is épp őket űzzük".

Sáling Gergő