Baudrillard ujjára emlékeznek halála után

2007.03.08. 13:32

Hosszú betegség után elhunyt a posztmodern éra meghatározó filozófusa, Jean Baudrillard. A francia gondolkodó, aki nélkül a Mátrix-trilógia sem születhetett volna meg, a valóság és az illúzió kérdéseivel foglalkozott. "Baudrillard meglátásai nem mindig voltak helytállóak, mégis: a baudrillard-i ujj, ami rámutat a komikus, felszínes jelenségekre, a gesztus, az megmaradt" - mondta az [origo]-nak Almási Miklós filozófus.

Jean Baudrillard francia filozófus és szociológus hosszan tartó betegség után, 77 éves korában elhunyt párizsi otthonában. Baudrillard a posztmodern gondolkodás egyik vezéralakja volt. Leginkább a hiperrealitás elméletéről ismert, amely szerint a realitás és a fantázia összjátékából a világ sajátos változata, másolata áll elő, amely a valóság fölé tornyosulva uralja a tudatot.

A tömegkommunikáció keltette hiperrealitásról szól legismertebb munkája (La Guerre du Golfe n'a pas eu Lieu - Az öbölháború nem történt meg), amelyben az 1991-es öbölháború példáján keresztül mutatja be, hogy a háború a posztmodern korban miként lesz látványos, színes kalandfilm - például - a CNN rendezésében.

Baudrillard nevéhez köthető a hiperrealitás fogalmához szorosan kapcsolódó szimulákrum-elmélet is. A francia gondolkodó szerint a jelenkor emberének realitása egyre bizonytalanabb, már-már csak illúzió, és világát olyan modellek - a szimulákrumok - népesítik be, amelyek helyettesítik és elpusztítják a valóságot.

"A szimulákrum-elmélet azt mondja, hogy minden csak másolat, a másolat másolata. A valódi, a létező világgal nem találkozunk, csak másolatok között élünk. Ez az elgondolás maradandó, hiszen valóban egy ilyen világba megyünk be egyre mélyebbe" - magyarázta az [origo]-nak Almási Miklós filozófus, egyetemi tanár.

Baudrillard és a Mátrix

"Minden értékünk színlelt"- mondta Baudrillard a New York Timesnak 2005-ben. "Mi a szabadság? Megvan a választási lehetőségünk, hogy az egyik vagy a másik autót vásároljuk meg? Ez a szabadság színlelése" - nyilatkozta két évvel ezelőtt.

Az amerikai Wachowski fivérek ezt az elgondolást megragadva készítették el a Mátrix-trilógiát, a filmekben finom utalásokat rejtettek el Baudrillard munkásságára. A széria első darabjában, az 1999-es Mátrix-ban például a főhős, Neo a filozófus Simulacres et simulation című könyvét nyitja ki, és kiderül, hogy az maga is csupán utánzata egy könyvnek, valójában számítógépes lemezek tárolására szolgál. Baudrillard később úgy nyilatkozott, hogy a műveire vonatkozó rejtett utalások jórészt félreértéseken alapultak.

Felkereste a Las Vegas-i piramisokat

"A második legnagyobb dobása az Amerika című könyve volt, ami hallatlan nagy befolyást gyakorolt az európai értelmiségre, elsősorban a fiatalabb generációra" - mondta Almási Miklós. "Nem hagyományos Amerika-kritika volt, neki a virtuális világ megvalósulása tetszett, például Las Vegas, ahol egyipomi piramist, velencei lagúnákat építettek fel. Ezeket kereste fel, és a hiperrealitás életformává emelt voltát kritizálta" - mutatta be a művet a filozófus. Almási szerint ugyan később kiderült, hogy Baudrillard meglátásai nem mindig voltak helytállóak, mégis: a "baudrillard-i ujj, ami rámutat a komikus, felszínes jelenségekre, a gesztus, az megmaradt".  
   
A paraszti származású francia filozófus Reimsben születetett 1929-ben. A párizsi Sorbonne egyetemen germanisztikát tanult, majd németet tanított egy középiskolában, és fordított. Később beiratkozott filozófia és szociológia szakra a párizsi Nanterre egyetemen. 1968-ban fejezte be tanulmányait, és a szociológia tanszéken maradt oktatónak.
   
A marxista teóriával eleinte rokonszenvező szociológus a hetvenes években szakított a marxizmussal, leszámolt a modernitással, és 1976-ban publikálta A szimbolikus csere és a halál (L'échange symbolique et la mort) című munkáját, amely a posztmodern filozófia alapművének számít.
   
1987-ben oktatói fokozatot szerzett A másik önmagáról (L'Autre par lui-meme) című értekezésével. A tanítással ezután majdnem teljesen felhagyott, és filozófiai, médiaszociológiai munkásságának szentelte idejét, de behatóan foglalkozott a fotográfiával is.
   
Igen termékeny szerző volt, csaknem ötven kötetet publikált, amelyek rendszerint nagy feltűnést keltettek tudományos körökön kívül is. 1995-ben megkapta a Siemens Média-díjat, és a svájci Saas-Feeben működő European Graduate School professzoraként egészen haláláig minden nyáron tartott média- és kultúrtudományi kurzusokat.

Franciaországi méltatások

Baudrillard halálhírének jelentős teret szentelt a francia sajtó. A főbb napilapok gyakran filozófikus hangvételű nekrológokban és vezércikkekben emlékeztek a francia gondolkodóról.

A fogyasztói társadalom és az ipari országok mindennapjainak kegyelmet nem ismerő megfigyelője volt - írja nekrológjában a Le Monde. Baudrillard mégsem sorolható sem a marxista ortodoxiához, sem a frankfurti iskola gondolkodóihoz. Ellenezte a sztálinizmust, de hasonlóan bizalmatlan volt a trockistákkal és a maoistákkal szemben. Számára az ideológiák, hasonlóan a divatokhoz, jelrendszerekké egyszerűsödtek. A jelek pedig, legyenek bármilyenek, nem többek, mint látszat.

A kapitalista rendszerben ezek végtelenített körforgásban vannak egészen addig, amíg teljesen el nem veszítik értéküket. Ezért arra vagyunk ítélve, hogy ne érzékelhessük a valóság lényegét. Ami marad, nem létezik, és ezért amire úgy hisszük, hogy új politikát, vagy új társadalmi ideológiát alapozunk, valójában csak illuzió. Ez nem jelenti azt, hogy Baudrillard apolitikus lett volna. Ellenkezőleg, mindegyik írása hozzáad a meghatározó ideológiák bírálatához - írja a Le Monde.

"Nem volt Öböl-háború" - írta, miközben minden tévénéző élőben követhette a hatalmas hadműveletet. Aki ilyet írt csak bolond, vagy provokátor lehet, de Baudrillard egyik sem volt - írja vezércikkében a Libération. Megvolt a maga igaza, és régóta alkalmazta a provokáció eszközét, mint a komoly szellem utolsó menedékét, egy kicsit mindig függve attól, amit elítélt.

A társadalom iránt érzett sajnálata azonban megtiltotta számára, hogy a szidalmazó szerepét vegye magára, még az őt ért bírálatok ellenére sem. Alapvetően a valóság konceptuális elemzésének talaján maradt, legalábbis amit az eltűnő valóságnak nevezett. Baudrillard paradoxona, hogy a legbrilliánsabb kritikusa volt a kritikai patthelyzetnek - vélte a Libération.

A Le Figaro szerint Baudrillard számára a nyugati demokratikus társadalmak ernyedtsége és engedékenysége nem összeférhetetlen azzal a "hipermoralizálással", amely alkalmatlanná tesz bennünket a "rossz" és a "negatív" funkcióinak megértésére. Olyan álláspontot képviselt, amely bizonyos pontig hozzájárul egy stílusában, és megérzéseiben atipikus, és radikális, a konvencionális vitáktól visszahúzódó értelmiségi démonizálásához - írja a párzsi lap.

KAPCSOLÓDÓ CIKK