Társadalmi árkok a klímapolitikában

Láng István akadémikus szerint a készülő Nemzeti Klímavédelmi Stratégiában nemcsak a globális felmelegedés megelőzésének, hanem a már elkerülhetetlen hatásokhoz való alkalmazkodásnak is ugyanakkora súllyal kell szerepelnie. Az [origo] olvasóinak évek óta beérkező, több ezer levele a társadalom megosztottságáról vall a kérdésben.

Láng István egy, a témával foglalkozó konferencián szerdán Budapesten kifejtette: hiába csökkentik a világ országai drasztikusan az üvegházhatást előidéző gázok kibocsátását, az éghajlatváltozás legalább 40-50 évig éreztetni fogja hatásait.

A professzor globális méréseket említve jelezte, hogy 1985-től 2004-ig 39 százalékkal dúsult a szén-dioxid a légkörben. Ugyanebben az időszakban 360 százalékkal ugrottak meg azok a gazdasági veszteségek, amelyek szélsőséges időjáráshoz köthetők.

Láng István hiányolja a klímaváltozás hatásainak kellő figyelembevételét a különböző nagyszabású fejlesztéseknél. Szerinte az európai uniós támogatásoknak köszönhetően az elkövetkező években megszaporodó projektek előkészítésénél szükséges megvizsgálni azokat klímaérzékenységi szempontból is.

A professzor beszámolt arról, hogy a klímastratégiát jelenleg a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium készíti elő az elmúlt három évben elvégzett, Vahava néven ismert tudományos kutatási projekt ajánlásai alapján. Reményei szerint a dokumentum mielőbb az Országgyűlés elé kerül, amely még az idén elfogadja azt. Láng István fontosnak tartja, hogy a stratégia kellő garanciarendszert biztosítson a megjelölt feladatok teljesítésére.
 
Az akadémikus szerint indokolt lenne létrehozni egy klímapolitikai tanácsadó testület vagy éghajlatváltozási bizottság nevű szervezetet, ami javaslataival segítené a mindenkori kormányokat.

Láng István a klímapolitika sikerének kulcsát abban látja, hogy ne csak szakmai, de társadalmi és politikai konszenzus jöjjön létre a stratégiában megfogalmazott tennivalók szükségességéről.

Megosztott olvasók

Az ICI Interaktív Meteorológia több éve indított klímasorozata folyamatosan kérdezi az olvasók véleményét a témában. A hosszú idő alatt több ezer levél érkezett, melyekből meglehetősen színes kép alakult ki a társadalmi megítélésről.

Az olvasók egy jelentős csoportja, nagyjából 60 százaléka korunk egyik legégetőbb problémájának tartja az éghajlatváltozást, és azonnali cselekvést vár el a társadalomtól és a politikától. A legfőbb cselekvés szerintük a nyugati társadalmakra vár, akik a szén-dioxid kibocsátás döntő hányadáért felelősek. A feltörekvő Kína felé olvasóink bizonyos megértést mutatnak, az Egyesült Államokkal szemben azonban erős a kritikai megnyilvánulás.

Ugyanakkor szintén jelentős azoknak az aránya (20-30 százalék), akik az éghajlatváltozás körül kialakult kommunikációt hisztérikusnak tartják. Javarészt ők is elismerik a földi klímában lezajló változásokat, de kevésbé tartják katasztrofálisnak a helyzetet. Az ő részükről a klímakutatókat éri több kritika, akik szerintük a kutatások folytatásáért lobbiznak a szenzációs bejelentésekkel. Sokan hányják a klimatológusok szemére az egymással ellentmondó jelentéseket, az elméletek gyakori módosulását, amelyekre alapozva - szerintük - felelőtlenség milliárdokat érintő politikai döntéseket hozni.

Az olvasók töredéke, nagyjából 10 százaléka szenvedélyes, dühös kirohanásokat intéz hol a klimatológusok, hol pedig a szén-dioxid kibocsátásban élen járó fejlett ipari országok ellen. Ezekben a levelekben kevés tényszerű indoklást lehet olvasni.

MTI / ICI Interaktív Meteorológia