Fiatalabb szeretőre cserélheti az öreg hölgyet az USA

Vágólapra másolva!
Nyitott házasságként írták le az amerikai-európai kapcsolatok jövőjét egy washingtoni konferencián, amelyben az USA a legfontosabb, de csak alkalmi szövetségesként tekintene Európára - írja a BBC. Európai aggodalmak szerint a nyitott házasság legtöbbször csak az egyik félnek jó, és ez esetben Amerika az, amely fiatalabb szerető után nézhet.
Vágólapra másolva!

Mint minden házasságnak, így az atlanti szövetségnek is megvannak a nehéz pillanatai. Az iraki háború előestéjén Európa és Amerika viszonya egy olyan civakodó párra emlékeztetett, amelyben a gyengébb (Európa) ugyan szakítással fenyegetőzött, de azért megrettent a gondolattól, hogy az erősebb (Amerika) esetleg komolyan gondolja, és tényleg lelép.

Pedig amerikai diplomáciai szakértők, ha nem is költözéssel, de nyitott házassággal fenyegetik Európát - írja a BBC. Európa már nem központi kérdés az amerikai érdekek szempontjából, a balkáni helyzet nem aggasztja Washingtont, és Oroszország is gyengébb, mint amilyennek mutatja magát - hangzott el egy közelmúltban rendezett washingtoni konferencián.

Ami ma számít az Egyesült Államoknak, az a Közel-Kelet helyzetének a rendezése és az ázsiai feltörekvő óriások - Kína és India - jelentette lehetőség - mondta egy felszólaló magas rangú amerikai kormányhivatalnok. Amerika a jövőben alkalmanként keres szövetségest: ez néha Európa lesz, de ugyanígy lehet Japán, India vagy Kína - tette hozzá a meg nem nevezett illetékes.

Szívmelengető hidegháború

Az atlanti kapcsolatok szép időszakán nosztalgiázók valószínűleg a hidegháború évtizedeiben készült képeket tennének a kandalló fölé. Amikor sűrű szögesdrótkerítés vágta ketté Európát és képletesen a világot, nem volt kérdéses, hogy az Egyesült Államok stratégiai gondolkodásának Európa állt a középpontjában.

A kommunizmus bukásával azonban először az amerikai katonai jelenlét csökkent Európában, majd a közös ellenségen alapuló érdekszövetség is gyengülni kezdett. Ennek egyik jele volt a NATO jövője körüli vita és a terrorizmus elleni küzdelem módjának eltérő megítélése. A két fél azóta sokat dolgozott azon, hogy a vita okozta repedések ne táguljanak szakadékká.

Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter két éve Brüsszelben azt mondta, hogy "az Egyesült Államoknak és Európának közösek a céljai és az üzenete". Javier Solana, az Európai Unió külügyi vezetője tavaly pedig úgy fogalmazott, hogy "az Egyesült Államok és Európa nap mint nap együttműködik a közös célkitűzéseik elérésén".

Szeret, nem szeret

A bírálók szerint azonban a két fél kapcsolata egyre egyenlőtlenebb lett, elsősorban az európai országok katonai képességeinek gyengülése miatt. "Egy olyan munkamegosztás, amelyben az Egyesült Államok alkalmazza a katonai erőt, Európa meg a politikai eszközöket, azt eredményezi majd, hogy Amerika fokozatosan eltávolodik Európától" - figyelmeztetett már évekkel ezelőtt Richard Haass, a New York-i Council on Foreign Affairs elnöke.

Lehet-e még egyáltalán Nyugatról beszélni? - tették fel többen is a kérdést a washingtoni konferencián. "A Nyugat már lejárt koncepció. Ha mégis van, akkor annak része Ausztrália, Japán és Dél-Korea is. Már globális a világképünk" - idéz egy amerikai diplomatát a BBC tudósítója, megemlítve, hogy eközben a jelenlévő európai nagykövetek csak idegesen rendezgették evőeszközeiket.

Az atlanti kapcsolatok mellett érvelők sem vitatják, hogy a két fél viszonya nem felhőtlen. "A stratégiákról és taktikákról szóló vitáknak nem szabad elhomályosítaniuk azt a tényt, hogy nagyon sok a közös az Egyesült Államok és Európa között. Mindketten ellenzik, és készek fellépni a népirtások, a terrorizmus és a nukleáris fegyverkezés ellen" - mondta Haass egy londoni konferencián.

Úgy tűnik, hogy a héten 50 éves Európai Unió és az Egyesült Államok hosszú évtizedes házasságából eltűnt a régi tűz. Kérdéses, hogy közös érdekeik és múltjuk elegendő összetartó erőt jelent-e ahhoz, hogy nyitott kapcsolattal vagy más módon megmentsék a házasságukat.