A kis sátán és az atom esete a fogolydrámával

Vágólapra másolva!
Ritka, hogy annyira filmszerű, izgalmas fordulatot vesz egy rétestésztaként nyúló diplomáciai konfliktus, mint ahogy az most Irán és Nagy-Britannia esetében történt. Az irániak másfél hete tartanak fogva 15 brit katonát, és összevissza nyilatkoznak arról, mit is akarnak velük kezdeni. Egyre többen vélik úgy, hogy valamilyen komolyabb játszma része a fogolytörténet: a kis sátán bajszának rángatása, az atomprogram, iráni belharc vagy esetleg egy merész amerikai akció lehet a kiváltó ok.
Vágólapra másolva!

A fekete kendőt viselő nő lassan, hosszú szüneteket tartva beszélt, mintha keresgélné a szavakat. Elmosolyodott, de nem mutatta a fogait, úgy tűnt, erőltette a vidámságot. Időnként beleszívott cigarettájába, és a füstöt lefelé fújta ki. A testbeszéd szakértője, Peter Bull pszichológus szerint ezek a jelek arra utalnak, hogy a nő nem őszintén, nem szabad akaratából beszélt. Faye Turney-ről van szó, arról a brit tengerészről, akit 14 férfi társával együtt vettek őrizetbe az iráni köztársasági gárda tagjai március 23-án a Perzsa-öbölben.

A szakértő azt az Irán által március végén közzétett videót elemezte, amelyen a brit nő azt állította, minden rendben van, fogvatartóik jól bánnak velük. Nem mellesleg azt is kijelentette, hogy iráni felségvizeken tartózkodtak, amikor elfogták őket, és ezt azóta több más társa is megerősítette más - szintén az irániak által közzétett - videofelvételeken. A britek viszont makacsul tartják magukat ahhoz, hogy Teherán jogtalanul tartja fogva a brit katonákat, ők ugyanis iraki vizeken tartózkodtak, csempészek után kutatva járőröztek.

Durvultak a jelzők

Először úgy tűnt, némi diplomáciai huzavona után megoldódik az ügy, de aztán kiderült, nem lesz könnyű meggyőzni Iránt. Az iszlám köztársaság a konfliktus első napjaiban még hajlott arra, hogy szabadon engedje a bevezetőben említett Fay Turney-t, ez azonban elmaradt. Közben egyre durvább jelzőkkel illették egymást a felek. Mahmud Ahmadinezsad iráni elnök arrogánsnak nevezte Nagy-Britanniát, de Tony Blair sem maradt adós: azt mondta, undorító, hogy Irán videón mutogatja a katonákat. George Bush amerikai elnök is megszólalt: szerinte Teherán túszként tartja fogva a brit tengerészeket, és ez "megbocsáthatatlan viselkedés".

Forrás: [origo]
Tetthely - A Perzsa-öböl gyomrában történt az incidens

Egyértelművé vált tehát, hogy nem egyszerű jogi vitáról van szó, amelyben azt kellene eldönteni, történt-e határsértés a Perzsa-öbölben. Több mint két héttel a katonák elfogása után az elemzők azt kutatják, vajon milyen célja van Iránnak azzal, hogy továbbra sem hajlandó elengedni a brit katonákat, ráadásul egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesz arról, bíróság elé akarja-e állítani őket vagy sem (a legutóbbi verzió szerint nem). Összegyűjtöttünk néhány - a nyugati sajtóban megjelent - magyarázatot arról, mi állhat a háttérben.

Az elméletek - az atomtól az amerikai akcióig

Az atomvita. Több elemző szerint nem véletlen, hogy Irán szinte azzal egy időben vette őrizetbe a brit katonákat, amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsa döntött az iszlám köztársaság elleni szankciók szigorításáról. Teherán ugyanis nem hajlandó feladni nukleáris programját - és azon belül urándúsítási terveit - a nyugati államok határozott felszólítása ellenére sem. Ők attól tartanak, hogy a program gyümölcse atomfegyver lesz, Irán azonban állítja, hogy nukleáris tevékenysége békés energiatermelési célokat szolgál.

A kis sátán. Az Economist felvetése szerint lehetséges, hogy egyszerűen arról van szó, Irán úgy gondolta, ideje megleckéztetni ellenlábasait. Teherán ugyanakkor nyíltan nem mer konfrontálódni a "nagy sátánnal", azaz az Egyesült Államokkal, mert fél attól, hogy ezzel háborút provokál ki. Viszont ott van a "kis sátán", azaz Nagy-Britannia, amelynek büntetlenül rángathatja a bajszát - ez a lényege a tekintélyes brit hetilap eszmefuttatásának.

Fotó: EPA
Állítólag jól tartják őket

Az iráni belharc. Vannak elemzők, akik szerint az ügy visszavezethető az iráni hatalmi csoportok közötti konfliktusokra. Az Observer riportere, Jason Burke cikke szerint az 1979-es forradalomban hatalomra került egyházi vezetésen belül éles harcok folynak. Három csoportot különböztet meg: a) Mahmud Ahmadinezsad és a hozzá kötődő keményvonalasok, köztük a Köztársasági Gárda tagjai; b) a pragmatikus szárny, amely elsősorban Akbar Hasemi Rafszandzsani korábbi elnök körül csoportosul, c) Ali Hamenei ajatollah legfőbb vallási vezető, aki kijátssza az előbbi kettőt egymás ellen. Ennek az egyelőre bizonytalan lábakon álló elméletnek a lényege, hogy az államon belül meglehetősen önjáró Köztársasági Gárda maga döntött a britek elfogásáról, hogy egy ilyen akcióval erősítse pozícióját.

Az amerikai szál. Az Independent című brit lap állt elő azzal a verzióval, hogy az amerikai hadsereg egyik januári iraki akciója vezetett a brit katonák elfogásához. Az Egyesült Államok régóta állítja, hogy Irán fegyverekkel látja el az iraki síitákat, így tüzelve a vallási ellenségeskedést az országon belül. Ennek kapcsán fogtak el az amerikaiak január 11-én öt iráni tisztviselőt Irakban. Az Independent szerint azonban az akciónak eredetileg komolyabb célja volt: két magas rangú iráni vezetőt - a Köztársasági Gárda hírszerzési főnökét és a Nemzetbiztonsági Tanács helyettesét, akik épp Irakban tartózkodtak akkor - akartak őrizetbe venni. "Ez olyan, mintha Irán el akarná rabolni a CIA vagy az MI6 főnökét Pakisztánban vagy Afganisztánban" - érzékeltette a helyzet komolyságát az Independent, amely szerint a brit hatóságoknak készülniük kellett volna arra, hogy az amerikai művelet után az irániak ostora a briteken csattan.

Három éve még könnyebben ment

A legvalószínűbb persze az, hogy ezek a lehetséges okok mind közrejátszottak abban, hogy ilyen súlyos konfliktussá fajult a brit katonák ügye. Pedig pár éve még különösebb gond nélkül megoldódott egy hasonló vitás helyzet. 2004 júniusában az irániak a brit haditengerészet nyolc tagját vették őrizetbe, amikor azok éppen kiképzést tartottak az iraki parti őrségnek. Akkor négy nap alatt pont került a kényes szituáció végére, pedig Irán ugyanúgy fenyegetőzött azzal, hogy bíróság elé állítja a katonákat. Párhuzam a három évvel ezelőtti eseményekkel, hogy azokról a tengerészekről is közölt videót Teherán, ráadásul a szemüket bekötözték filmezés közben.

A tárgyalások mégis eredményre vezettek, nem úgy mint most - bár kedden ismét elkezdődtek az egyeztetések Irán és Nagy-Britannia között. A 2004-es és a három héttel ezelőtti incidens között azonban vannak különbségek, és nemcsak az, hogy a britek akkor elismerték, katonáik "véletlenül áttévedtek" az iráni felségvizekre. Sokkal inkább a körülmények változtak meg - véli a BBC diplomáciai tudósítója, Bridget Kendall.

2004-ben is feszült volt Nagy-Britannia és Irán viszonya, de közel sem annyira, mint most. Akkor is voltak már viták az iszlám köztársaság atomprogramja körül, de a Teheránnal tárgyaló európai országok - köztük a britek - bíztak benne, hogy diplomáciai úton is el lehet érni a nukleáris tevékenység leállítását. A brit kügyminisztériumot akkoriban irányító Jack Straw-nak így elegendő volt felhívnia iráni kollégáját, Kamal Haradzit, és máris sínen volt a fogolyválság megoldása.

Fotó: EPA
Keményebb elődjénél Ahmadinezsad

Most azonban már nem ennyire készségesen fogadják a londoni hívásokat Teheránban. A 2005-ben az elnökválasztást megnyerő Mahmud Ahmadinezsad elődeinél sokkal nyíltabban és keményebben bírálta a nyugati országokat (és Izraelt, amelyet szerinte el kellene törölni a Föld színéről), és azt is tudtára adta a világnak, senki ne is álmodjon arról, hogy lemondanak nukleáris programjukról.

Vannak biztató jelek

A kép ugyanakkor árnyaltabb annál, hogy le lehessen írni a nyugati államok és Teherán éles szembenállásával. Nemrég egy bagdadi konferencián együtt vettek részt iráni és amerikai diplomaták, és ugyan pengeváltásba bonyolódtak, de már önmagában a közös jelenlét is arra utal, hogy van esély az együttműködésre. Iráni tisztviselők - igaz, csak a háttérben - azt is jelezték, hogy akár kompromisszumra is hajlandók az atomprogram ügyében, persze csak akkor, ha ezt emelt fővel tehetik meg, és nem kényszerülnek megalázó visszatáncolásra.

Minden körülmény arra utal, hogy a brit katonák elfogása egy összetett diplomáciai játék része - véli a BBC diplomáciai tudósítója, aki szerint azonban ettől függetlenül még mindig nem szabad kizárni annak lehetőségét, hogy valójában egy félreértés eredménye az ügy. Egy ennyire konfliktusos időszakban, egy ilyen zavaros térségben talán még az sem lenne meglepő, ha annak az iráni internetezőnek lenne igaza, aki a BBC-nek küldött e-mailjében azt írta, az irániakat valójában az zavarja, hogy rosszindulatúan állították be a perzsákat a 300 című filmben, és hogy sok nyugati egyszerűen Öbölnek vagy Arab-öbölnek hívja a Perzsa-öbölt.

Pethő András