Elszánt civilek pörkölhetnek oda a lobbikráciának

Csak Európa lepődik meg a nyomuló lobbik - néha minden realitást nélkülöző - akcióin, mert itt hozzászoktak az emberek, hogy mindent a fejesek intéznek el helyettük - állítja Gerald Cassidy amerikai lobbiguru. Az egyre nagyobb nyomás miatt az EU március végén formába öntötte a lobbisták tevékenységét szabályozó rendeletét, a kritikusok szerint azonban sok a kiskapu és a végső szabályokat még a csalás elleni küzdelmet vezető EU-biztos sem tartotta kielégítőnek korábban. Pedig a lobbik erejének kimutatható hatása van, ami jelentősen átalakítja egy-egy ország gazdaságát. Hacsak nem veszi a kezébe a dolgok elintézését pár begőzölt civil.

Árnyékemberek győzködik az öregfiúkat

"CO2. Egyesek szerint szennyezés. Szerintünk maga az élet". Ez egy azon szlogenek közül, amivel a Competitive Enterprise Institute (CEI) beszállt a globális felmelegedésről szóló vitába. A CEI azonban nem azoknak a táborát erősíti, akik szerint mielőbb lépni kell, különben környezetünk visszafordíthatatlan károkat szenved. A CEI a globális felmelegedést hirdető lobbi ellen hirdetett harcot.

A CEI - melynek oldalán jelenleg "Globális bemelegítés?" címmel olvasható a klímaváltozással szembeni fellépést sürgetőket kritikusan méregető cikk - egyik legnagyobb támogatója a világ legnagyobb olajcége, az amerikai ExxonMobile. Az Exxon évek óta pénzel amerikai és európai kutatóintézeteket, hogy a klímaváltozással kapcsolatos figyelmeztetésekkel szemben szkeptikus álláspontot képviseljenek. A legtekintélyesebb brit tudományos társaság, a Royal Society szerint az Exxon olyan intézmények támogatására költött el csak 2005-ben 2,9 millió dollárt, amelyek "hamis színben tüntették fel a klímaváltozás tudományát azáltal, hogy nyíltan szembeszálltak a tényekkel".

Tevékenysége miatt az Exxon 2006 végén egy internetes szavazáson elnyerte a "Legkárosabb EU-lobbi" címét is, ami után a cég bejelentette, hogy felhagy az ilyen jellegű tanulmányok finanszírozásával és reklámkampányt is indított környezettudatosságának igazolására. A jelek szerint azonban a profilváltás nehezen megy.

Februárban azzal kavart botrányt az Exxon, hogy kiderült: benne volt abban a - világ legnagyobb olajcégeit tömörítő - lobbicsoportban, ami háttérintézményein keresztül 10 ezer dollárt ajánlott brit, amerikai és más nemzetiségű kutatóknak, hogy kétségbe vontján az ENSZ klímacsoportjának hónap elején megjelent nagyszabású és erősen kritikus klímatanulmányának eredményeit. A csoport a pénz mellett utazási támogatást és egyéb költségtérítést ígért a kötélnek álló kutatók számára.

"Kétségbeesett kísérlet a tudományos tények elferdítésére saját politikai céljaik érdekében" - jellemezte a lobbicsoport tevékenységét a Guardiannek a kelet-angliai egyetem kutatója. A Greenpeace egyik vezetője pedig egyszerűen a Bush-kormányzat intellektuális maffiájának nevezte a csoport egyik vezető háttérintézményét, a CEI-hez hasonló nevű American Enterprise Institute-t, amely csak az Exxontól 1,6 millió dollárt kapott munkájáért és amelynek 20 munkatársa tanácsadóként segített be az amerikai kormánynál.

Lobbikrácia

A fentiekhez hasonlóan rámenős lobbizás azonban csak Európában meglepő, legalábbis ezt állítja az egyik legbefolyásosabb washingtoni lobbicég, a Cassidy & Associates elnöke, Gerald Cassidy. "Európában nagyon régóta olyan rendszer uralkodik, melyben a hatalmi elit oldja meg a problémákat... Mi ezt csak úgy emlegetjük, 'az öregfiúk hálózata'. A mi rendszerünk jóval szélesebb körű beavatkozásra is nyitott. Ez abból fakad, hogy a politikai rendszerünk a kézzelfogható megoldásokról szól" - magyarázta a Financial Times-nak.

Cassidy szerint azonban a rendszer változóban van, az európai öregfiúk pedig kezdik megérteni az idők szavát. Ebben igaza lehet, legalábbis erre utal, hogy az EU központi intézményeiben (az Európai Parlamentben, a Bizottságban és Tanácsban) több mint 15 ezer lobbista nyomul, akik 2600 különböző cég vagy érdekcsoport szempontjait próbálják érvényesíteni a brüsszeli törvények, határozatok meghozatalakor.

A nyomás 2005 tájékán öltött látványos mértéket, az Európai Bizottság (EB) ekkor érezte úgy, hogy szabályozni kell a meggyőzőemberek hatalmas tömegének munkáját, mert az uniós tisztviselők fejére nő a sok vélemény. A kritikusok már akkor is attól óvták az EB tagjait, hogy nehogy túl puhán lépjenek fel a lobbisták tevékenységének szabályozására.

Finomkodók

A vita kezdetén még a lobbistákkal szembeni szigorú szabályok bevezetését támogatók reményeit éltethette, hogy Sim Kallas csalás elleni fellépést koordináló EU-biztos szerint is "érezhető befolyásuk van a lobbistáknak a törvények születésére... átláthatóságuk azonban nem elégséges összehasonlítva befolyásuk mértékével".

Az EB végül kétéves huzavona után március 21-én tette közzé a lobbizásra vonatkozó irányelvét. Eszerint az EU intézményeiben dolgozó meggyőzőemberek és lobbicsoportok részére adatbázist hoznak létre. Akik itt regisztrálnak, azoknak nyilvánosságra kell hozniuk, hogy kinek a megbízásából dolgoznak, mennyi támogatást kapnak megbízóiktól, milyen ügyet képviselnek.

Az amerikai és kanadai gyakorlattal ellentétben azonban nem lesz kötelező a regisztráció, tehát minden csoport maga döntheti el: akarja-e, hogy az EU döntéshozói tudják róla, kiféle, miféle. Az EB szerint azonban mindenképp érdemes lesz regisztrálni, hiszen a lobbisták ezzel igazolhatják, hogy egy adott terület, érdekcsoport elismert képviselői, illetve értesítést kapnak majd az őket érintő EU-s egyeztetésekről.

Az EB szerint hatékonyabb a szigorú önszabályozás, mint a törvények által előírt, kötelező, mindenkire kiterjedő szabályok, igaz, azt a bizottság nem indokolja meg, hogy miért. Kérdésessé teszi a döntést az is, hogy maga Kallas 2005-ben még azért bírálta a Guardian szerint az önkéntes regisztrációt, mert annak semmi visszatartó ereje nincs és nem is bünteti hatékonyan az etikus lobbizás szabályait megsértőket.

Az EU-n belüli lobbizás átláthatóságáért küzdő ALTER-EU nevű szervezet üdvözölte és jó irányba tett lépésnek nevezte a döntést, ugyanakkor bírálta is az EB-t a szabályozás túlzott gyengesége és korlátozottsága miatt. A részben épp lobbicsoportokból álló ALTER-EU szerint a bizottság nem vette egyszerűen figyelembe, hogy milyen nagy hatással vannak az egyes cégekből szerveződő szövetségeknek az európai törvények megszületésére.

Veszélyeztetettek

Pedig francia kutatók tavaly ősszel megjelent tanulmánya szerint a céglobbik hatása a világgazdaságra egyértelműen kimutatható. A Sorbonne kutatói által jegyzett tanulmány szerint a világcégek befolyása gazdasági és politikai téren egyaránt érvényesül, erejüket leginkább a pénzügyi és a piaci környezetet szabályozó törvények alakításánál tudják kifejteni. A leginkább veszélyeztetett régiók Kelet-Európa és Közép-Ázsia.

A tanulmány szerint a világcégek főleg azzal üzletelnek, hogy megjelenésük egy-egy országban segíthet a gazdaság és az adóbevételek fellendítésében. Ezért cserében viszont elvárják a kedvezőbb feltételeket, amik figyelmen kívül hagyják a gazdaság egészének érdekeit.

A szerzők szerint ugyan kérdéses, hogy a világcégek megjelenésének negatív vagy pozitív hatásai vannak egy adott ország gazdaságára, azt azonban kijelentik, hogy az egyenlőtlen piaci helyzet kialakulásához hozzájárulnak, "a hazai vállalatoknál sokkal nagyobb eséllyel nyúlnak a befolyás korrupt formáihoz olyan országokban, ahol a közhivatalnokok lefizetése elterjedt és viselkedésüket a jelek szerint az adott ország korrupció ellenes törvényei sem befolyásolják". Az EU szerint azonban ilyesmitől nem kell tartani Európában, mert az unió tisztviselőit kötik az etikai szabályok.

De a lobbizás nem minden. Amerikai kutatók szerint legalábbis ezt igazolja az elmúlt négy évtized amerikai törvényhozási gyakorlata. Az amerikai kongresszus sokkal jobban megenyhült egy-egy radikális lépés és a kedvezőtlen közvélemény-kutatások láttán, mint a lobbicsoportok tevékenységére.

A legtöbb előrelépés - a kutatók által vizsgált területen, a környezetvédelemben - akkor történt, amikor a közvélemény többsége kiállt egy-egy ügy mellett és a közakaratot meglepő, jól megjegyezhető, látványos akciók, tiltakozások is alátámasztották, mert ezek "a törvényhozók szemei előtt történnek". Bár a tanulmány említő Wikipedia-szócikk szerzője szerint a kutatók arra jutottak, hogy hatásosabb egy bulldózerhez láncolni magunkat vagy festékkel leönetni egy cég vezetőjét, mint szóba állni a politikusokkal, a kutatók ennél jóval visszafogottabbak és csak annyit jegyeznek meg: "tiltakozások nélkül a közvélemény kevéssé befolyásolja a politikai döntéseket".

Sáling Gergő