Nem kérnek a papok uralmából Jézus forradalmárai

A pápa által korábban eretneknek bélyegzett teológiai iskola küzd évtizedek óta a Vatikánnal. A marxizmust és az osztályharcot a bibliai tanítással vegyítő, a szegényeket középpontba állító, a papság jelentőségét és befolyását elvető mozgalom nemritkán az egyházi vezetésnek is nekimegy. Követői szerint Jézus a szegények felszabadítója, egyfajta forradalmár. A Vatikán azonban nem szívesen hallgatja ezeket a véleményeket. A főleg Latin-Amerikában népszerű felszabadítás teológiájával szemben május eleji brazíliai útján kikelt a pápa is, az iskola egyes követőitől pedig megvonták a bizalmat vagy épp némaságra ítélték őket gondolataik miatt.

Hosszú évek óta tusakodik a katolikus egyház és személy szerint maga XVI. Benedek pápa is a főleg Latin-Amerikában elterjedt keresztény hittételi iskolával, a felszabadítás teológiájával. A '60-as években indult mozgalom tanítása szerint Jézus Krisztus nem csak megváltó, hanem az elnyomottak felszabadítója is egyben, és a kereszténység küldetése, hogy igazságot szolgáltasson a szegényeknek és az elnyomottaknak, akár aktív politikai szerep vállalásával is.

A pápa múlt heti ötnapos brazíliai látogatásán is többször felszólalt az irányzat ellen, volt, hogy utalt a pártoskodásra az iskolát követő katolikus papok és társaik között, volt, hogy azzal utasította el a felszabadítás teológiáját, hogy "az igazi forradalom, amely valódi változást hoz a világban, Istentől jön". A pápa ezzel arra célzott, hogy a felszabadítás teológiájának egyes követői marxista, osztályharcos nézeteket vallottak, valamint komoly hajlandóságot mutattak a latin-amerikai forradalmi mozgalmakkal való együttműködésre.

Jézus, a forradalmár

Maga az iskola a II. vatikáni zsinat (1962-65) idején és azt követően az elkészült tanulmányok és iratok alapján kezdett kikristályosodni. Az egyik legismertebb alapvetés Gustavo Gutierrez perui pap munkája volt (A felszabadítás teológiája: történelem, politika, megváltás), amelyben a marxizmust és a katolikusok szociális tanításait foglalta egy elméletbe, hozzájárulva az egyházon belüli szocialista irányzat erősödéséhez - írja a Wikipedia. Könyvében Gutierrez a felszabadítás három fő dimenziójáról ír: elsősorban a politikai és társadalmi felszabadításról, a szegénység és igazságtalanság okainak azonnali megszüntetéséről; másodsorban a szegények, elesettek és elnyomottak felszabadításáról "mindazon dolgok alól, amelyek behatárolják képességeiket, hogy szabadon és méltósággal bontakozhasanak ki"; harmadsorban pedig a bűn és az önzés alóli felszabadulásról, az Istennel és más emberekkel meglévő kapcsolat újjáéépítésről.

Már elődeik is igyekeztek gátat szabni ugyan az új iskola terjedésének, de maga - az akkor még szovjet befolyás alatt álló Lengyelországból származó - II. János Pál pápa is hadat üzent a '80-as években a mozgalomnak és radikálisabb marxista követőinek. Ebben fő szövetségese Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció akkori elnöke volt.

"Krisztusnak ez a politikai személyként, forradalmárként, názáreti felforgatóként való elképzelése nem vág egybe az egyház tanításával" - mondta pápasága elején II. János Pál, jóllehet maga is megnyilvánult politikai és társadalmi kérdésekben - kiállt például az abortusz és a válás ellen, és a kommunista elnyomással szembeni ellenállásra szólította fel honfitársait és a szocialista országok lakóit. Csakhogy sokak szerint ez más, mint az osztályközpontú politikai aktivitás, amelyet a mozgalom a magáévá tett - írja a New York Times.

Rendkívüli eretnekség

Maga Ratzinger bíboros a '80-as években a mozgalmat "a Biblia történelemszemléletének marxista dialektikával való összemosásának" és "rendkívüli eretnekségnek" nevezte. Az iskola követőit és főbb hirdetőit gyakran sújtotta az egyház szankciókkal. A marxizmusa és a problémákat politikai szempontból való megközelítése miatt megbélyegzett Leonardo Boff teológus-filozófus-író-papot például 1984-ben hallgatással sújtotta a Vatikán, az emberi jogokért harcosan kiálló, a katolikus vezetést is kritizáló ferences szerzetes végül 1992-ben egy újabb őt fenyegető büntetés miatt otthagyta az egyházat. Komoly kritikák érték Gustavo Gutierrezt is a Szentszék részéről. Maga Ratzinger bíboros találta aggasztónak gondolatait.

Legújabban - idén márciusban - a Salvadorban szolgáló spanyol jezsuita pap, Jon Sobrino tanításait nyilvánította hamisnak a Vatikán. Sobrinót eddig nem sújtották ugyan büntetéssel, de ebben a San Salvador-i püspök az illetékes, aki közölte, a munkájában Jézus emberi tulajdonságait túlontúl kihangsúlyozó teológusnak várhatóan nem engedik meg, hogy teológiát oktasson, és műveiből eltávolítják a nihil obstatot - ami egyfajta vatikáni minőségi tanúsítvány, miszerint az adott műben nincs tanítási vagy erkölcsi hiba.

"Mozduljatok!"

Hiába azonban a fő ideológusok elleni szigorú fellépés, a felszabadítás teológiája ma is él és virul. A New York Times XVI. Benedek brazil útja előtt megjelent írása szerint az országban olyan 80 ezres alapközösség és közel egymilliós bibliakör létezik, ahol ennek a teológiának a fényében értelmezik a kereszténység tanításait.

"Az emberi világban, mint egy piramis kövei, a csúcson csak kevesen vannak, de annál többen alul. Az emberi világban a csúcson lévők elnyomják az alul lévőket. Ó, szegények népe, hatalom által elnyomottak, miért csak álltok ott? Az emberi világot meg kell változtatni, mozduljatok, ne csak ott álljatok" - idézte azt a dalt az amerikai lap, amelyet egy áprilisi szombaton daloltak körülbelül 50 közösség összegyűlt tagjai a Szent Pál-templomban, Sao Paulo egyik viskók és olcsó munkáslakások uralta negyedében.

Nem kellenek a főpapok

Bár a pápa külön ostorozta a marxizmust (és a kapitalizmust) brazíliai látogatásának végén, a Vatikánnak mégsem elsősorban a balos nézetektől megihletett teológusoktól van félnivalója. Az egyik fő nézeteltérés, hogy a liberális teológiai mozgalom azt tanítja, hogy a liturgia laikusok által kidolgozott gyakorlat szerint folyik és a Bibliát is ez alapján kell értelmezni, a katolikus egyházi hierarchia mellőzésével, a "szegényeknek kedvezőbb beállításban", általában olyan szegény térségekben, ahol amúgy is alig van pap. Bizonyára nem véletlen, hogy XVI. Benedek pápa is felszólított brazíliai látogatásán: küldjenek több papot a favellákba.

Latin-Amerikán és a fejlődő országokon kívül ugyanakkor nem fenyegeti ilyen veszély a katolikus egyházat. A teológiának volt egy és ma van egy másik formája - mondta az [origo]-nak Czagány Gábor református lelkész, aki több alkalommal is írt beszámolót a Felszabadítás és teológia világfórumáról. Szerinte a felszabadítás teológiájának a rendszerváltás előtt itthon a marxizmus ideológiai alátámasztására felhasznált formája már nem él. Magyarországon szinte egyáltalán nincs jelen, a katolikus egyházban is csak bizonyos hatásai érezhetők a lelkész szerint, főként a szegényekkel végzett munkában.

Mai formája jóval általánosabb értelemben tanítja a felszabadítást. Kiterjeszti számos egyéb emberi jogra, és sokkal intenzívebb vallások közötti párbeszédet szorgalmaz. Magyarországon ez a változat sem jellemző még, ám Czagány Gábor szerint 10-15 éven belül itthon is elterjedt lesz.

A lelkész szavai is megerősítik, hogy a felszabadítás teológiája főként a harmadik világban érvényesül. Jellemző példaként említette a Református Világszövetség 2004-es közös nyilatkozatát, amely ezen teológián alapult, ám a fejlett országok református egyházainak képviselői nem voltak hajlandók aláírni. Czagány Gábor szerint az intézményes egyháznak nem érdeke, hogy ilyen társadalmi alapon működjön, "mert - nagyon leegyszerűsítve - onnan nem jön pénz".

Ballai Vince