Lepereg a szebb jövő ígérete a nomádtábor lakóiról

Óriási, jól felszerelt telepekre zsúfolná az olasz kormány a Róma körül hevenyészett nomádtáborokban élő cigányokat. Új házakat és összkomfortot ígérnek, a terv bírálói szerint azonban a telepek csak tovább erősítik majd a cigányok kirekesztettségét. A nomádok letelepítése pedig már most sem nagyon működik. A La Barbuta nomádtábor inkább emlékeztet szemétlabirintusra, mint emberek által lakott helyre.

Táborokban integrálnák a római cigányokat (képünk illusztráció)

Ötéves forma kisgyerek játszik a dögmelegben párolgó betonúton. Nem messze tőle kövér cigány tikkad csicsás piros ingjében, terpeszkedik a karosszékén, némán mered maga elé.

"Mit keresel itt?" - kérdezi gyanakvóan a messzeségből előbringázó fiatal gyerek. A válasz nem nagyon érdekli, "ez itt a nomádtábor" - mondja, és bizalmatlanul méreget, aztán esdeklő arccal kérlelni kezd: "Román vagy? Nincs egy kis pénzed? Pár fillér. Adj egy kis pénzt!"

A Rómától pár kilométerre, elhagyatott mező kellős közepén elterülő La Barbuta nevű tábor hatalmas labirintus, elhasznált betonút vezet a közepébe. A tábor határát szeméthalmok, szétrohadt autók és csapzott kutyák jelzik. Embert alig látni a lerobbant lakókocsik és összetákolt, félkésznek sem nevezhető házak között a rekkenő hőségben. A lakókocsik egyre sűrűbbé válnak, míg végül aztán nincs tovább, az utat elnyeli a tábor.

Szolidaritás

Az olasz kormány szeretné felszámolni a hasonló telepeket. A tervek szerint négy "szolidaritás-tábor" épülne Róma, hat másik pedig Milánó mellett, a városok határától pár kilométerre. Ide gyűjtenék az ideiglenes cigánytelepeken élő pár ezer embert. A táborokban lenne víz, áram, fűtés.

A kormány abban bízik, hogy felépítésükkel csökkenne a városokban elkövetett erőszakos bűncselekmények száma. Giuliano Amato belügyminiszter a cigánytelepek építésének terve kapcsán ismertetett egy statisztikát, miszerint az Olaszországban elkövetett bűncselekmények harmadáért a bevándorlók felelősek, miközben a lakosság alig 4 százalékát teszik ki.

A kormány másik érve, hogy az új telepeken a jelenleginél sokkal jobb körülmények között élhetnének a cigányok. "Hogyan merjük azt állítani, hogy szeretnénk integrálni a romákat, ha még házakat sem adunk nekik?" - kérdezte Amato.

Kívülállás

A kormány érvei azonban többek szerint is erősen sántítanak. A jelenleg is működő 26 római tábor nagy része például városi kezelésben van. A római önkormányzat honlapján található felsorolás szerint a La Barbuta is ilyen, sőt, WC, áram és közvilágítás is van. Ehhez képest a hivatalosan 252 embert elszállásoló telepen összesen 3 hordozható WC-t találtunk, áram és fény sem jut el minden házhoz és lakóautóhoz, vizet pedig a puszta közepén teljesen valószerűtlen helyről előtörő forrásból vesznek az emberek.

"Egész másról van itt szó, nem 'a szolidaritás falvairól', ahogy Veltroni főpolgármester úr hívja ezeket a telepeket. Számunkra elfogadhatatlanok ezek a hatalmas, a várostól távol eső  táborok, ahová emberek ezreit zsúfolják majd össze, mint egy kaszárnyában. Ezek csak felerősítik a devianciát és a kívülállást" - mondta a La Repubblicának Massimo Converso, a cigányokkal foglalkozó Opera Nomadi nevű szociális szervezet munkatársa. Laura Balbo szociológus, volt esélyegyenlőségi miniszter pedig azt nyilatkozta: "Nem szeretném, hogy a várostól távol épüljenek telepek, ami esetleg azt a benyomást keltheti, hogy barátságosak vagyunk, de csak tisztes távolból."

A terv ellen levélben tiltakozott a budapesti székhelyű Európai Roma Jogok Központja is (ERRC). Az ERRC azt kifogásolja, hogy a terv jelenlegi formájában erősíti a cigányok kirekesztését, és nem jelent tartós megoldást lakhatási körülményeik rendezésére sem.

"Mit akar itt, uram?"

"Nincs itt senki, nem tudsz beszélni senkivel" - magyarázza a biciklis gyerek a La Barbuta határán. A háttérben öreg pár veszekszik, kalapos cigányember ordítva korholja az asszonyt. "Mit akar itt, uram? Mit akar?" - indul meg felénk kiáltozva a gipszelt kezű cigányasszony, a háttérben a férfi tovább ordít. "Menjen innen. Sok itt a rossz ember. Rosszat tesznek magával" - állja el hadonászva a táborba vezető utat.

"Új táborok? Minden új lesz?" - kérdezget visszafogott érdeklődéssel a biciklis gyerek az új táborokról. Az nem is érdekli, hogy ott szigorúbb felügyelet alatt élnének a nomádok. Csak az érdekli, hogy lesznek-e új házak. Meg az az öt euró, ami hosszas kérlelése után előkerült a zsebemből. Először azt mondja, felváltja a közeli benzinkútnál, de nem nagyon sieti el a dolgot. Fél perc múlva megint kérlelni kezd: "Tegyél velem jót, add nekem az egészet! Kérlek szépen. Tényleg nekem adod? De ugye a szívedből?" Elteszi a bankót. Nem szakít hosszú időt a búcsúzkodásra.

Sáling Gergő - Róma